A KEVI Petőfi Sándor Gimnázium és Technikum 10.D osztályos tanulója, Szabó Csenge Edit idén februárban nyert felvételt a 21 Nő az Egészségügyért mentorprogramba, amely az egészségügyi pálya iránt érdeklődő fiatalok fejlődését támogatja. A kiskőrösi diáklány nemcsak egyedüli Bács-Kiskun vármegyeiként került be az országos programba, hanem csapatával áprilisban egy rangos innovációs versenyen A legnagyobb társadalmi hatás díját nyerte el. Az ambiciózus középiskolás az orvosi pályára készül, miközben már most aktívan keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén közelebb kerülhet jövőbeli hivatásához.
A 21 Nő az Egészségügyért mentorprogram olyan fiatalokat támogat, akik hosszú távon az egészségügyben szeretnének dolgozni, és nyitottak arra, hogy az iskolai tanulmányokon túl gyakorlati tapasztalatokat, szakmai kapcsolatokat és új szemléletmódot szerezzenek. A kilenc hónapon át tartó program során a résztvevők havonta különböző szakmai helyszínekre látogatnak el, megismerkednek az egészségügy számos területével, egyetemekkel, kutatóintézetekkel, egészségügyi szervezetekkel és vezető szakemberekkel.
A kezdeményezés célja nem csupán a pályaorientáció segítése, hanem egy olyan támogató közösség kialakítása is, amelyben a fiatalok egymástól és mentoraiktól egyaránt tanulhatnak. Ennek a közösségnek lett tagja 2026 februárjában Szabó Csenge Edit is, aki céltudatosan készül az orvosi hivatásra, és már első hónapjaiban figyelemre méltó eredményt ért el csapatával egy nemzetközi szervezetek bevonásával megrendezett egészségügyi innovációs versenyen. Az alábbi interjúban a mentorprogramba vezető útjáról, az autizmussal élők támogatására kidolgozott projektjükről, jövőbeli terveiről és az egészségügy iránti elköteleződéséről mesélt hírportálunknak.
Honnan szereztél tudomást erről a mentorprogramról, és hogyan nyertél felvételt?
Németh Mihály az osztályfőnököm a kiskőrösi gimnáziumban, és egyben a biológia-kémia tanárom is. Tudta, hogy nagyon szeretnék majd egyszer orvos lenni, ő említette ezt a pályázatot. A felvételi során sok dolgot kellett leírnom magamról, például mi a célom és mit értem el eddig. Emellett szükségem volt szülői, baráti és egy tanári ajánlásra is, hogy miért ajánlanak engem ebbe a programba, mit gondolnak rólam, miért érdemelném meg. Bács-Kiskun vármegyéből egyedül én kerültem be ebbe a programba, szóval számomra ez egy hatalmas megtiszteltetés. Nem kell feltétlenül a legjobb tanulónak lenni hozzá, hiszen leginkább olyan embereket keresnek, akiket lehet építeni és fogékonyak is rá.
Az ország számos pontjáról érkeztünk, és elképesztő számomra, hogy valaki akár 5-6 órát utazott egy-egy programért, úgyhogy az összetartás és az akarat tényleg nagyon látszott mindenkin. Az első programunk Budapesten volt a MagNet Közösségi Házban, ahol összeismerkedtünk, később pedig kialakították az öt fős csapatokat. Mi sajnos csak négyen lettünk, viszont már az első online megbeszélésünkön tudtuk, hogy az autizmussal szeretnénk foglalkozni. Április 7-én került megrendezésre egy innovációs verseny a WHO budapesti központjában, melyet a Junior Achievement Magyarországgal együtt szerveztek meg, ott nyertük meg A legnagyobb társadalmi hatás díjat a csapatommal. Elképesztő volt látni, hogy az én korosztályom mennyire jól látja az egészségüggyel kapcsolatos problémákat, miken kellene változtatni. Jó tudni, hogy még vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak.
Te milyen csapatba kerültél? Hogyan sikerült velük megtalálni a közös hangot, és hogy ment a csapatmunka?
Az ország négy különböző pontjáról vagyunk egy csapatban: Miskolcról, Gárdonyból, Pécelről, én pedig ugye Kiskőrösről. Nekünk ez kicsit nehéz volt a távolság miatt, viszont azt el tudom mondani az egész csapatról – nemcsak az enyémről, hanem az egész mentorprogramos csapatról -, hogy mindenki nagyon intelligens, empatikus, és tényleg bárkivel le lehetett ülni beszélgetni. Nem voltak lenézőek, próbáltak mindenkinek segíteni, nagyon elfogadóak és kedvesek, így sokkal könnyebb volt köztünk is kialakítani egy bizalmi kört vagy egy szorosabb barátságot.
Mi az eleje óta próbáltuk ezt így kiépíteni, és szerintem nagyon szuper szintre jutottunk. A közös munkát illetően szerencsére mind a négyünknek van egy adott terület, amit nagyon szeret csinálni, akár számítógépes tervezés, levelek megírása, vagy a kommunikáció, így mindenki megtalálta azt a területet, amiben el tudott helyezkedni. Igazából így oldottuk meg, hogy a különböző feladatokat felosztottuk egymás között.
Szerinted mi lehet a titka annak, hogy ti csapatotok nyerte meg az innovációs versenyt?
A kitartásunk és a rengeteg belefektetett energia. Mivel ennyire messze vagyunk egymástól, a távolság nagyon megnehezítette a közös munkát. Kitartóak voltunk, próbáltuk nem elbízni magunkat, de persze hinnünk is kellett magunkban. Tudtuk, hogy ha nem hisszük el, hogy képesek vagyunk erre, akkor nem fog menni. Bizakodóak voltunk, éreztük, hogy egy olyan témát fogtunk meg, amivel mindenki tud azonosulni.
Említetted, hogy már a kezdetektől egyértelmű volt számotokra, hogy az autizmussal szeretnétek foglalkozni. Miért pont ezt a területet választottátok?
Úgy látjuk a környezetünkben, hogy ezzel nagyon keveset foglalkoznak az emberek, ami komoly problémát jelent. Fontos kiemelni, hogy ilyenkor nem csak az adott beteggel kell foglalkozni, hanem a családjával is. Százból minden negyedik és hetedik ember küzd autizmussal, ami egy elképesztő adat. Nyilvánvalóan a családjuk is érintett, így kiemelten fontos az edukációjuk, hogy tisztában legyenek vele, ilyenkor mit kell tenni pontosan.
Mit fejlesztettetek ki a csapatoddal, és az hogyan tud segíteni az autizmussal élőknek vagy a családjaiknak?
Mivel jelenleg szabadalmaztatás alatt van, így sajnos nem adhatunk ki bővebb információt róla. Annyit azért mégis elárulhatok, hogy lényegében egy olyan eszközről van szó, ami a kommunikációjukat és a megértésüket segíti például iskolában vagy kórházban, így bárhol a világban sokkal könnyebben meg tudják őket érteni. A családjaiknak is sokkal könnyebb, ha nem pánikhelyzetből kell nekik mindent csinálni, hanem rendelkezésükre áll majd egy ilyen segítség. Ezt az innovációt később majd más neurodivergens betegségekre is ki szeretnénk terjeszteni, de úgy gondoltuk, hogy először az autizmussal élők csoportjával szeretnénk foglalkozni.
A mentorprogramon belül májusban újabb érdekes helyszínekre látogathattatok el. Hol jártatok és milyen élményeket szereztetek?
A legutóbbi program során a Richter Gedeon Nyrt. gyógyszergyárába látogattunk el, ahol prof. dr. Szántay Csaba tudományos főtanácsadó, egészségügy- és oktatástámogatási vezető előadását hallgathattuk meg. A nagyjából kétórás előadáson igazán érdekesen beszélt mindenről, és olyan dolgokat mondott el, amit korábban még senki. Egy nem létező szóval, a szakérzelemmel, próbálta bemutatni, hogy nem csak az értelmi intelligencia, hanem az érzelmi intelligencia is nagyon fontos ahhoz, hogy sikeresek legyünk az életben. Bemutatta a gyógyszergyárat, ami már 125 éve működik és hogy hogyan épül fel.
Eszméletlenül érdekes volt hallgatni, hogy mennyi ember dolgozik ott és foglalkozik azzal minden nap, hogy segítsen másokon. Egy kerekasztal-beszélgetésen elmondták azt is, hogy mennyi szakemberrel dolgoznak együtt különféle szakterületekről, így szükségük van például pszichológusokra, HR-esekre, bölcsészekre és jogászokra. Ezzel azt próbálták érzékeltetni, hogy minden segítségre szükség van, és hogy szeretettel várnak oda olyanokat is, akik nem egészségügyi pályán végezték a tanulmányaikat. Később pedig átmentünk a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központba, ahol egy főorvosasszony és gyógyszerészek tartottak előadásokat.
Megmutatták a laboratóriumot, ahol elmagyarázták, melyik eszköz mire jó. Bemutattak hamis gyógyszereket, megtudhattuk, hogyan állítják elő ezeket és miből lehet észrevenni a különbséget. Bár hamis gyógyszerek, nyilván a hatóanyag bennük van, viszont általában okkal nem lehet ezeket értékesíteni. Elmondták a mellékhatásaikat, mire kell odafigyelni, illetve, hogy internetes felületről semmiféleképpen ne vegyünk gyógyszert. Kaptunk kvízkérdéseket és ajándékcsomagot, szóval nagyon szuper volt az egész nap.
A professzor előadásában volt olyan gondolat, ami különösen megfogott?
Igen, kaptunk is egy könyvet, amelyben ez az egész előadás szerepel. Azt mutatja be, hogyan lesz valaki sikeres, és mi az a tehetség. A professzor úr leírja benne azt, hogy miért nem szereti a tehetséggondozó szót, illetve mit gondol arról, hogy nemcsak azokat az embereket kell felemelni, akik már alapból eljutottak valahova. Erre volt egy szuper elmélete, ami nekem nagyon tetszett, a 24 karátos ebihal példája.
Megpróbálta elmagyarázni, hogy egy 24 karátos ebihalból nem biztos, hogy 24 karátos béka lesz, hanem gyakran egy szürke béka. Ezzel próbálta bemutatni azt is, hogy a szürke ebihalat ugyanúgy fel kell emelni, és ugyanúgy foglalkozni kell vele, mert lehet, hogy egy sokkal intelligensebb, okosabb és sokkal jobb 24 karátos béka fog belőle fejlődni a későbbiekben.
Mi mindent adott neked ez a mentorprogram?
Ez egy olyan mentorprogram, ahol szeretnének minket megtanítani olyan dolgokra, amiket esetleg az iskolában nem tanulunk meg. Sokkal jobban belelátnak az egészségügybe, így sokkal több mindent be tudnak nekünk mutatni, mert ezzel foglalkoznak napi szinten. Többek között egyetemeket látogatunk meg, majd mehetünk műtétet is nézni, ahol egy műtőrobot fogja elvégezni a beavatkozást. Rengeteg olyan programot szerveznek, ami segít jobban megismerni egymást, ezáltal nagyon jó barátságok is kialakulhatnak. Általuk egy új családot kaptam, ha fogalmazhatok így, mert tényleg elképesztő, hogy mennyire összetartó mindenki.
Telefonon tartom a kapcsolatot sok emberrel, minden nap szoktunk beszélgetni a közös online csoportban. Van egy közös csoportunk a mentorokkal is, velük is szoktunk beszélgetni, annyira jó barátságok alakultak ki. Nemcsak a tudásról szól, amit átadnak nekünk, hanem az emberi kapcsolatokról is. Ez egy nagyon edukatív jellegű program, viszont tényleg nagyon fontos kiemelni, hogy iszonyat jó a közösség, nagyon fel tudja dobni az embert, ha velük beszélgethet. Itt meglátszik, hogy hasonló az érdeklődési körünk, és úgy gondolom, ez fontos a barátságoknál, hogy legyenek közös témáink.
Még csak 16 éves vagy, mégis nagyon ambiciózusan készülsz a pályádra. Honnan ered ez a céltudatosság?
Nagyon támogató családom van, amiért rendkívül hálás vagyok. Bármit is szerettem volna elérni, ők végig ott voltak mellettem. Nagyon-nagyon hálás vagyok nekik, főleg anyukámnak, ő támogat engem a legtöbbet. Nagyjából első osztály környékén említettem meg, hogy gyerekorvos szeretnék lenni, ő azóta támogat és kitart mellettem. Vannak azért nehéz időszakok, amikor esetleg sokat kell tanulni és elfáradok, viszont nagyon sokat jelent nekem, hogy a családom és a barátaim ott vannak mellettem.
Ha jól tudom, a Semmelweis Egyetemen szeretnél továbbtanulni. Miért szeretnél gyerekorvos lenni?
Igen, az a legnagyobb álmom, hogy oda felvegyenek. Nagyon szeretem a gyerekeket és örömmel foglalkozom velük. Korábban az állatorvosi pálya tetszett, viszont rájöttem, hogy az annyira nem nekem való. Mivel szeretem a gyerekeket, és nagyon érdekel az orvosi pálya, így döntöttem el, hogy azzal szeretnék később foglalkozni. Először szeretném megcsinálni az általános orvosi diplomát, de érdekel például az autizmus kutatása, a rákkutatás vagy a kardiológia. Elég sok terület érdekel, így most még nem tudom, mire specializálódom majd, ezen még gondolkozom.
Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan érdeklődnek az egészségügy iránt, hol érdemes ilyen programokat keresni, amikben részt tudnak venni, és miért lehet ez hasznos számukra?
Én úgy gondolom, hogy az interneten rengeteg szuper lehetőség van, ha esetleg az iskola nem említi. A Junior Achievement Magyarország oldalát érdemes figyelni, ott is nagyon szuper versenyek vannak, illetve a 21 Nő az Egészségügyért, amibe én is bekerültem. Azt üzenem a fiataloknak, akiket érdekel az egészségügy, hogy ne adják fel. Tényleg nagyon nehéz, viszont változtatni csak akkor tudunk, ha igazán teszünk érte. Ne hagyják, hogy valaki megpróbálja őket lebeszélni erről.
Ha tényleg az a céljuk, hogy az egészségügyben dolgozzanak, akkor mindenképpen tanuljanak, készüljenek minél korábban. Ne hagyják, hogy eltántorítsák őket. Minden kezdet nehéz, viszont az, hogy egy orvosi diplomával a kezedben később embereknek segíthetsz, egy elképesztően nagy lehetőség, ami persze hatalmas felelősséggel is jár. Annak, aki ezzel szeretne foglalkozni, nagyon tudom ajánlani ezt a programot. Legyenek kitartóak és türelmesek magukkal szemben, a hibákat is el kell fogadni. Én is rengetegszer hibázom, viszont másképp nem tanulok, így ez rendkívül fontos. Mindemellett türelmesnek kell lenni magukkal és másokkal szemben.
Fotógaléria:
