Madárodú madárodú hátán — kis túlzással ez a kép várja a sétálgató turistát a Kiskőrös határában fekvő Szücsi erdőben. Ha valaki téli időben jár arra, a hiányos lombozat miatt szembetűnőbbek a kis házikók, melyeket az aktivisták tettek ki a fákra. Nyáron — épp ennek és a háborítatlanságnak köszönhetően — több tucat madárfaj fészkel és költ itt, a Kiskunsági Nemzeti Park védett erdejében.

-Hirdetés-

Alkalom adtán különleges túrákat szerveznek a helyi természetvédők: Kósa Gyula és Agócs Péter, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai madárgyűrűzésre hívják az érdeklődőket. Magát a műveletet ők végzik a magukkal hozott eszközökkel. A gyűrűzéskor felvett adatokat külön naplóban vezetik.  Viszont mindenképp érdemes végignézni ezt a csodát!

A Magyar Madártani Egyesületnek Kiskőrösön 5-6 tagja van, akikhez társulnak még a szimpatizánsok és az érdeklődők. A túrákon így rendszerint 20-30 felnőtt és gyermek vesz részt.

Mire készüljünk egy ilyen akción?

A szervezők a két madáretető közelében hálókat feszítenek ki, és a csoport érkezésekor már számos madár várja a szabadulást. Főleg cinegék. „Ha egy ilyen cinkecsapat beledurran a hálóba, az elég riasztónak hat a többi madár részére és elkerülik ezt a részt” — mondják a szakértők. „Nyáron nagyobb a szórás, akkor 20 fajtát is lehet fogni, mivel akkor több fajta madár él itt. Bár akkor egyszerűbb is lehet a gyűrűzés: az ismert költőhelyeken kivesszük a fészekaljat és úgy gyűrűzzük meg a fiókákat..”

Agócs Péter ott jártamkor végig mesélt a hallgatóságnak. Így megtudhattuk, hogy több mint százéves a madárgyűrűzés a világon. Magyarországon az 1950-es évek végétől maradtak fenn a naplók. Az újra befogott, meggyűrűzött madarak sok mindenre adnak információt. Mivel tudni lehet, hol kapták a gyűrűt és mikor, következtetni lehet korukra, a vonulás irányára és a szaporulatra. Érdekes adat, hogy 1960-tól mintegy 150.000 széncinegét gyűrűztek meg hazánkban. Kékcinege és széncinege — ez a két fajta a legelterjedtebb itt, az alföldi ligeterdőkben. Utóbbi néhány éve az év madara volt Magyarországon. Erős a csőrük, ezekkel roppantgatják a magokat. Bizony, ügyesen kellett tartani, mert megtalálták az ember ujjának a legérzékenyebb részét — hogy fájjon.

A gyerekek főleg arra kíváncsiak, hogy milyen jegyekből látható, hogy hím vagy tojó van a kezében. „Nézd csak!” — mondta a szakember — „A széncinege tojónak fekete csík látható a hasán, ami elvékonyodik, a hímeknél pedig kiterjed. Télen nagyon könnyű meggyűrűzni a széncinegéket az etetőknél, mert csapatosan járnak és így repülnek bele a hálókba. Nyáron viszont szétszélednek, elfoglalják a költőhelyeket. Na, ezt te engedheted el. Csak ne vissza a hálóba! Ez pedig itt egy zöldike. A hímek nagyon szép zöldek. Ez a madár már a pintyfélékhez tartozik. Csőre egészen más, mint a cinegéknek: erős és vaskos. Ennek a madárfajnak jellegzetes hangja van.”

Emellett téli vendégként akad még fenyőpinty és fenyőrigó is. Átvonulóban vannak ilyenkor Magyarországon, de itt nem költenek. Harkály vagy fakopáncs is belekerült a hálóba, amely színes tollruhájával kelti fel az érdeklődést. Így telik el a délelőtt — és közben pár tucat madárral ismét megszaporodtak a gyűrűzött madarak.

Legközelebb menjen el Ön is családjával egy őszi/téli madárgyűrűzésre a Szücsi erdőbe!

K.L.