Aki nyitott szemmel jár a szélfútta kiskunsági homokon, az óhatatlan is észrevesz néhány, a földből kiálló tárgyat. Ez lehet faág, traktorból kikerült ócskavas, de kő és csont is.
Ez utóbbiak pedig egyértelműen hajdani lakott helyre: templomra, falura és temetőre utalhatnak. A szélerózió, a mélyszántások és a nagy építkezések nyomán rendre előtűnnek ezek a korábban már ott sejtett települések.

-Hirdetés-

Így történt ez Tázláron is, ahol „Templomhegy” néven ismert homokdombon ipari parkot kívánt létesíteni az önkormányzat. Az ehhez kapcsolódó területrendezés során kerültek elő sírok még 2002-ben. Ennek bejelentése után 2003-2004, majd 2012-2013 során közel 6000 m2-t kutatott meg Gallina Zsolt és Gulyás Gyöngyi régész vezetésével a kutatócsoport. Ennek során megtalálták a középkori templom alapjait, sírokat és falusi épülettöredékeket.

Az ásatás helyszíne maga a Templomhegy volt. Az elnevezés csalóka: valójában már csak néhány méteres a kiemelkedés a hajógyár épülete mellett. A Tsz-világ és a tereprendezés jócskán letermelte a dombot — viszont így „közelebb került” a felszínhez a templom és a sírok szintje. Mit mindent találtak itt? — kérdezem az ásatásvezető régészt, Gallina Zsoltot.

A lelőhely első korszaka a szarmatákhoz köthető. E korból egy II-III. századi falut, egy III-IV. századi temetőt és egy a már a hun korba hajló, IV-V. századi település nyomait tártuk fel. A szarmata temető 11 sírja mind rabolt volt, ennek ellenére koporsókapcsok, bronzkarperec, karneol-, borostyán-, pasztagyöngyök, kisméretű fibulák, vastárgyak, bronztükör töredékei kerültek napvilágra belőlük. 2 temetkezést körárokkal öveztek.

– Az, hogy egy sír rabolt, ez hogyan és mikor történhetett?
– Mondhatni bármikor! Már a középkorban léteztek a kincskeresős történetek, az arannyal teli ládikót találó pásztorfiú legendája, melyet korunkra modern módszerekkel egészítettek ki. Megjelentek a fémkeresővel járó „aranyásók”, a törvényt kijátszó kincskeresők, akik ezzel a tevékenységgel végülis az államtól és a magyar néptől lopnak.

 – Mit tudunk a magyarokról? Ők mikor jelennek meg itt?
– Már a XI. századtól. Létrehozták településüket és temetőjüket, melynek a tatárjárás vetett véget 1241-ben. Erre utalnak az égett fa elemek, a hamu és a rombolás. Azt tudjuk róluk, hogy az Árpád-kori faluban több speciális, cölöpszerkezetes veremépületet építettek, bennük speciális, patkó alakú, szürkére égett, cementálódott anyagú kemencével. Feltételezhető, hogy ipari tevékenységet, talán vasolvasztás végeztek e műhelyekben.

 – Aztán érkeztek a táj névadói, a kiskunok. Ők is ilyen életmódot folytattak, vagy nomád telepeket alkottak csupán?
– A kunok a XIII. század második felében telepedtek meg itt. Fokozatosan fejlődő lakáskultúrájukra utal, hogy az egyik, már hozzájuk köthető 13-14. századi veremházban, talán az Árpád-kori templom falából származó téglából szikrafogót építettek az egyik kemence köré, a falat pedig belül deszkafallal bélelték, amire a béléstartó cölöpnyomok utalnak.

– Ahogy itt állunk, mindenhonnan koponyák néznek ránk — még a templom területéről is. Hány sír lehetett itt?
– A faluhoz tartozó temető 194 sírját tártuk fel, melyekből különböző leletek kerültek elő: bronz és ezüst S-végű hajkarikák, gyűrűk, pénzek (11-12. századi), ásópapucs. A nehéz életet élő és két kezi munkát végző népesség csontjain számos patológiás elváltozás
(kar-, láb- bordatörések, erős izomtapadások) figyelhető meg. Az egyik vázon TBC-re utaló csontelváltozást láttunk. Több sír alja volt faszenes, amely a temetést megelőző, pogány eredetű tisztító-szertartásra utalhat. A teljes eredeti sírszámot nagyon nehéz megbecsülni, hiszen a temetőnek még csak kis részét tártuk fel, továbbá számos sír elpusztult már az intenzív földművelés, kincskeresés, földelhordás során. A templomot és a temetőt körülvevő 100-110 m-es külső átmérőjű külső árok alapján háromezer fölé tehetjük az ide mintegy fél évezreden (XI-XVI. század) eltemetettek számát.

– Beszéljünk kicsit a templomról, mint a terület névadójáról! Mikor épült és mekkora lehetett?
– A kérdés érdekes, mivel a feltárás közben jöttünk rá, hogy valójában itt 2 templom volt.
Az elsőt még az 1100-as években az Árpád-korban építették, ami a tatárjárás idején, 1241-42-ben részben elpusztulhatott. A patkóíves szentélyű templom külső hosszúsága a szentéllyel együtt 13,5 m, külső szélessége 9 m, falának vastagsága kb. 1 m lehetett. Számítások alapján e templomban közel 100 fő fért el. Viszont az ebbe a templomba járó népesség jóval nagyobb lehetett, mert a templomok befogadóképességénél egyes esetekben feltételezik, hogy a templomban csak a falu előkelőségei voltak, s a falu lakói a templomon kívül vettek részt a szertartáson. A XV, sz. első felében a romos, de még részben álló falú Árpád-kori templomot helyére újat építettek a kunok. A régi templom falát NyÉNy-ra 1,5 m-re tolták el. A régi, Árpád-kori templom alapozó árka helyét jórészt teljesen kiszedték s ide későbbi sírokat ástak, immár az új templom tövébe és korábbi megszentelt földbe!
A falucskának a török háborúk vetettek véget 1590 körül.

– Ahogy látható is, a templom alapfalainak az anyaga kő, és valószínűleg a főfalak is ebből épültek. De honnan hordták ide az építőanyagot?
– A templomok alapozása réti mészkőből, az ún. darázskőből és beléoltott mészből, felmenő falai réti mészkőből és talán részben téglából készülhettek. A felmenő falra utal, hogy találtunk több faragott réti mészkő tömböt. E kövek érdekessége, hogy a környéken bányászhatták. Errefelé ugyanis számos réti mészkő lelőhelyet ismerünk, amit évszázadokon keresztül termeltek ki az itt lakók építőanyag gyanánt, még a múlt században is!

Sokáig beszélgettünk még az ásatás szélén, így hadd osszak meg a cikk végén néhány „nyomozati anyagot” és „régész titkot” is! Tehát: a több éves „pepecselés” során számos olyan tárgy előkerült, amelyek a lakosság életmódját és felfogását jelzik az utókor szakemberei felé. A számos vasszerszám, balta, kapa, sarló, két sarkantyú, ún. juhnyíró olló, övcsat, kés, ajtóvasalás, abroncsos favödör, számos középkori tégla és ép malomkő múzeumi tárgy lesz Kiskunhalason. A templom erőszakos pusztulására utal a nagy mennyiségű, nagyobb és égett kőtöredék, valamint az árkok alsó részén megfigyelhető égett, faszenes réteg. Az egyik árokból egy hasra fektetett, hátra kötözött kezű, fordítva tájolt halott csontváza is előkerült. A közösségből kivetett és rendellenesen eltemetett egyén a büntetés minden formáját megkapta.

A terület helyreállítása után egy arasznyi magas falat is felépítettek, jelezve az eredeti falak helyét. A templom területére emléktábla, kopjafa, emlékkereszt került. Így emlékezhet majd minden erre járó az egykori Tázlárra!  

És az ásatás közben folyik tovább…

K.L.