Október 4-én, az Országos Könyvtári Napok keretében tartotta meg újabb, az előzőhez hasonlóan izgalmas várostörténeti előadását Bella Tibor tanár úr, aki most az október 6-i emléknap közelsége miatt egy aktuális témát, Kiskőrös és 1848-49 kapcsolatát elevenítette fel. Az érdeklődő közönség a Kiskőrös 300 Emlékbizottság Várostörténeti Albizottsága és a Petőfi Sándor Városi Könyvtár jóvoltából ismét egy interaktív, érdekes részletekkel tűzdelt prezentációt hallhatott.

-Hirdetés-

Az előadó nem hazudtolta meg önmagát, akárcsak a Kiskőrös története című képes történelemkönyv általa jegyzett fejezeteiben, most is igyekezett városunk történetét elhelyezni a nagyobb egészben. A márciusi események bemutatásánál mindazonáltal elsősorban a település nagy szülöttére, Petőfi Sándorra és társaira koncentrált. Így tudhattuk meg többek között, hogy mi is történt pontosan a forradalom előestéjén, hogyan sikerült kinyomtatni a cenzori pecsét nélküli 12 pontot a Landerer nyomdában, illetve, hogy bár rengeteg helyen megtette, mégis a Nemzeti Múzeum lépcsőin Petőfi valójában sohasem szavalta el a Nemzeti dalt.

Kiskőrös mezővárosban a forradalom hírére az elöljáróság utasítására nemzeti színbe öltöztették a régi városházát és a templomokat, sőt hálaadó istentiszteletet is tartottak. A tanár úr kiemelte, hogy sajnos volt egy ’negatív’ hozadéka is a változásoknak a város szemszögéből: Blázy (I.) Lajos evangélikus lelkipásztor koordinálásával a helyi jobbágyság az 1840-es években önkéntes alapon jelentős pénzösszegeket fizetett ki, hogy megváltsa magát a földesúri kötöttségek alól. Mivel az örökváltság sarkalatos pontja volt az 1848-as követeléseknek, valamint az áprilisi törvények kötelezően el is törölték az úrbéri viszonyokat, így ez az összeg semmivé lett.

A harci eseményekben a város, illetve a lakosság először csak közvetve, majd mindinkább közvetlenebbül vett részt. Bella Tibor kiemelte, hogy már 1848 júniusában nemzetőr kiképző tábor működött Kiskőrös határában, ahonnan a szerbek hadmozdulatai ellen augusztus hónapban csupán 42 fő tartalékos nemzetőr vonult délre (többségük nem vett részt hadi eseményben), azonban Josip Jellasics horvát bán támadása után már 500 katonát állított ki a település, 490 gyalogos és 10 lovas katonát. Ekkortájt történt egyébként egy érdekes esemény, tudniillik a Márczius Tizenötödike című folyóiratban az egyik szerző a kiskőrösieket szlovák származásuk miatt pánszláv érzelmű, potenciális ellenségnek mutatta be. Az elöljáróság válasza egy dörgedelmes cikkben öltött testet, amelyben tételesen cáfolták a valótlan állításokat, sőt meghívták a szerzőt is a településre, amennyiben nem fogadná el szavaikat bizonyítékként (aminek ő nyilvánvalóan nem tett eleget).

A későbbi történések is a kiskőrösieket igazolták. Windisch-Grätz támadása után a visszavonulások miatt a déli települések segítséget kértek, a város az anyagiak és a menekültek befogadása mellett igyekezett egyéb módon is a rászorulók segítségére sietni, például sebkötöző anyagok rendelkezésre bocsájtásával.

1849 február eleje és március közepe közt a déli császári csapatok megszállták városunkat. Kiskőrös jegyzője Daray Vilmos és későbbi alkormánybiztos és szolgabíró Safáry József ekkor vakmerő küldöttség élén mentek Debrecenbe, hogy magától Kossuth Lajostól kérjenek segítséget, ám a kormány keze meg volt kötve. Helyettük a Muraközy János vezette mozgó nemzetőrség lesz az, aki kiveri a császári egységeket. Ebben az időben kiskőrösi katonák már a régió számos pontján harcoltak.

A tanár úr kiemelte, hogy orosz beavatkozás után a szabadságharc kimenetele lényegében eldőlt. A kormány Szegedre menekült, Pest vármegye székhelyét július 2-án [Solt]Vadkertre tették át. A kiskőrösiek számos átutazónak segítettek, Sárkány János evangélikus lelkész tájékoztatása szerint maga Jókai Mór is itt húzta meg magát pár napig. A város újból bekövetkező császári megszállása valamikor július 24-25-e környékén történhetett meg.

A fegyvert Görgei ugyan augusztus 13-án letette az oroszok előtt Világosnál, az eszme mégsem szűnt meg, nem bukhatott el. Kiskőrös pedig ezekben az időkben is nem mindennapi tettet hajtott végre, hiszen az önkényuralom éveiben, a Bach-korszakban, elkészíttette és 1862-ben felavatta nagy szülöttének, a szabadságharc költőjének, Petőfi Sándornak köztéri szobrát, a világon elsőként. Jusson eszünkbe, amikor a szülőház udvarán ma is látható szoborra tekintünk. Hiszen ez is igazolja a korábban felsorolt tényeket, s ahogy az előadó is kiemelte: a kor Kiskőröse bizony méretéhez és adottságaihoz képest erőn felül vette ki a részét a magyar szabadságharcból.

Turán István
Fotók: K.Sz.

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (18 db kép)