Szomorú hírre ébredt ma reggel Kiskőrös lakossága. Életének 89. esztendejében elhunyt Fuchs József tanár, mindenki Józsi bácsija. A Tanár Úr (megérdemli, hogy így nagybetűvel írjuk) 1929. március 7-én született a Nógrád megyei Szendehelyen, sváb családban, egy helyi ácsmester második gyermekeként. Az általános iskolát helyben végezte. Mivel a második világháború alatt édesanyja belépett a Volksbundba, ezért a szovjet csapatok elől Németországba menekültek. Ott érte a háború vége, tanúja volt az amerikai megszállásnak. Innen önként hazatértek, ám ezt ekkor megbánta, és a kitelepített svábokkal illegálisan visszaszökött Németországba. Ott próbált minél többet dolgozni, majd miután az anyagi helyzete némiképp stabilizálódott, hazajött, hogy testvéreit segíthesse.

-Hirdetés-
Ebben a cikkben a téma tartalma miatt nem tartjuk etikusnak fizetett hirdetések megjelenítését, ezért a hozzátartozók érzéseit tiszteletben tartva nem jelenítünk meg hirdetéseket.

Fuchs József végül nem tanult szakmát, a tanári pályát választotta, oklevelét Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerezte. Ezt a mesterséget végezte igazi küldetéstudattal egész életében. 1956-ban a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium igazgatóhelyettese volt, egyik szervezője volt annak a sokat emlegetett diáktüntetésnek, amely a tanácsházához vonult a sztálini rendszer ellen tiltakozva, s amelyre a hatalom a laktanyánál repülőgéppel lövetett. A forradalmi eseményekben való részvételéért letartóztatták, majd elbocsájtották állásából. A következő évtizedekben középiskolai tanár létére ’büntetésből’ csak általános iskolában taníthatott, ráadásul oroszt kellett oktatnia. Az egykorú anekdota szerint minden tanulója megkapta a ’kettest’, még az is, aki látványosan nem vett részt az akkori kötelező nyelv elsajátításában.

Fuchs József humora legendás volt, erről bárki meggyőződhetett akár egy vele való egészen rövid beszélgetés alkalmával is. Számtalan generáció tanára és példaképe volt, talán nem is tudunk olyan kiskőrösi embert mondani, aki ne ismerte volna őt. Köztiszteletben álló pedagógus, majd közéleti szereplő is volt, népszerűsége a nyugdíjba vonulás után sem csökkent, sőt! Tisztelettel gondolunk rá, halála óriási veszteség a családnak, és a városnak is.

Tanár Úr, nyugodjon békében!

 

Turán István