Anikó az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szerzett diplomát. 2015 óta dolgozik a Kiskőrösi EGYMI-ben gyógypedagógusként, ahol autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik. Korábban már számos versével találkozhattunk többek között a poet.hu-n, azonban tegnap óta már kapható első könyve is, mely a NAPIFELHŐ címet viseli.

-Hirdetés-

A NAPIFELHŐ-k tulajdonképpen az autizmussal élő gyerekek hétköznapi kis történeteit ölelik fel, melyeket a könyvben tematikusan, különböző viselkedéses és tüneti jellemzők alapján gyűjtött össze, írt meg Anikó. A könyvben szereplő Felhők – az autizmussal élő srácok – elsősorban gyermekek, saját vágyakkal és álmokkal. Talán másképpen használják a játékaikat, vannak érdekes szokásaik, de ugyanúgy feltétel nélküli szeretetre vágynak.

Az autizmust amiatt nevezzük spektrumnak, mert „elférnek” rajta az autizmusban enyhébben érintett, jól beszélő, jó kognitív képességekkel rendelkező emberek és az autizmusban mélyebben érintett, nem vagy alig beszélő, értelmi fogyatékossággal élő emberek is.

Ez a könyv nagyszerű képet ad arról, hogy milyenek is ők valójában, hogyan gazdagítják világunkat. Anikó könyve sokaknak szól, akik gyermekeik, tanítványaik érdekében mélyebben szeretnék megismerni az autizmust vagy egyszerűen csak érdekli őket a téma.

Mesélnél egy kicsit magadról és a könyv megszületésének körülményeiről?

2015 óta tanítok az EGYMI-ben. Harmadéves voltam a Bárczin, amikor hazaköltöztünk kisfiammal Kiskőrösre és tulajdonképpen akkor adódott ez a lehetőség. Korábban 8 évig a Bem iskolában biológia, földrajz tantárgyakat tanítottam és már akkor is azt éreztem, hogy kevés az, amit tudok, mert sok sajátos nevelési igényű gyermek volt az osztályomban, akiknek nem tudtam megfelelően segíteni. Igaz autizmussal élő gyerekeket akkor még nem ismertem, de már akkor megfogalmazódott bennem, hogy nekem a Bárczira kellene mennem, ahol a tanulásban akadályozottak és az autizmus spektrum pedagógiája szakirányt választottam végül. Az első három évben még kerestem a helyem ezen a szakirányon, de amikor hazaköltöztünk, még volt szerencsém az iskola egykori igazgatójával, Radicsné Szerencsés Teréziával személyesen találkozni, aki nagy örömmel fogadott, az autizmus szakirány miatt különösen is. Első évben még vegyes csoportban dolgoztam, de egyre jobban nőtt az autizmussal élő gyerekek száma, ezért úgy éreztük, hogy érdemes lesz kialakítani egy olyan csoportot, ahol csak érintett gyerekek fejlesztését látjuk el.

Azt hiszem 2017 őszén írtam meg a legelső NAPIFELHŐ posztomat, mert amikor a csoportommal a városban sétáltunk, az egyik kis Felhő csak úgy volt hajlandó sétálni, hogy a cipője orra a térkövek rövidebb oldala felé mutatott.

Ez alaposan lecsökkentette a sebességünket, kézzelfogható, vidám módja volt ez a másféle gondolkodás bemutatásának. Én akkor ezt kiírtam Facebookra, melynek nagyon nagy sikere lett és onnantól kezdtem el erre figyelni. Később már heti rendszerességgel kerültek ki NAPIFELHŐ-k az oldalamra. A történetek az eltérő gondolkodásból, információfeldolgozásból, a szó szerinti értelmezésből vagy a viselkedésszervezési nehézségekből adódnak. Régi gyermekkori álmom volt, hogy egyszer egy saját könyvem lehessen. Korábban már jelentek meg verseim antológiában, vagy újságokban, így az írás mindig is jelen volt az életemben.

A NAPIFELHŐ könyv története sorsszerűen kezdődött. Ahogyan feltöltöttem a pedagógus portfóliómat, másnap hívott fel a kiadó vezetője, hogy olvassák a NAPIFELHŐ-ket, lenne-e kedvem belőlük könyvet írni? Először szóhoz se jutottam, aztán persze boldogan rávágtam, hogy oké, de nagyon szeretném, ha a húgom illusztrálhatná a könyvet.

Egyébként mi ketten dolgozunk most egy mesekönyvön is, mely a 140. oldalnál jár már, csak az még erősen munkálatok alatt áll jelenleg. Ahogy felvette velem a kiadó a kapcsolatot, még rögtön azon a héten kellett egy bevezetést is írnom a könyvhöz, valamint el kellett küldenünk pár grafikát is, mely elnyerte a kiadó tetszését. Január 5-e volt az első kézirat leadási határidő, hogy biztosan megjelenjen a könyv az autizmus világnapjára, április 2-re.

Mennyi időt vett igénybe az illusztráció? Hogyan találtátok ki a koncepciót?

Az összes NAPIFELHŐ-t összegyűjtöttem egy dokumentumba, aztán az autizmus viselkedéses és tüneti jellemzői alapján készítettem több tematikát. Így lett olyan 80-100 NAPIFELHŐ kis történet, melyekből összesen 37 fejezet íródott, így maga a könyv 167 oldal lett grafikákkal együtt.

Fekete-fehér képekkel és szöveggel került nyomtatásra, mert azt szerettük volna, ha mindenki saját belátása szerint tölti meg ezeket a kis történeteket színekkel.

A bevezetésben is leírtam, hogy ezek a sztorik úgymond csak az enyémek és azért ilyenek, mert velem és ezekkel a gyerekekkel történtek. Ezért is szerepel a címlapon a #szerintem felirat. A könyvnek egy kicsit ez is a célja, hogy bemutassam azt, hogyha autizmussal él valaki, az csak egy szelete a személyiségnek. Egy autizmusról szóló könyvet lehetetlenség idegen szavak használata nélkül megírni, ezért ezeket dőlt betűvel jeleztem a szövegben és a végén egy szótárban gyűjtöttem össze, amelyből kiderül, hogy mit is jelentenek.

Testvéreden, Gigin kívül ki volt még segítségedre?

Havasi Ágnes, egykori tanárom, aki lektorálta a könyvet. A kiadó részéről az olvasószerkesztő és a tördelő, akikkel közösen illesztettük a grafikákat szövegbe, hiszen az autizmusban az egyik kulcsszó a vizuális támogatás.

A piacon van már ilyen jellegű könyv vagy ez most valami forradalmian új?

Azt nem merném mondani, hogy forradalmian új, de az biztos, hogy olyan szemléletű könyv nem nagyon van még, amit pedagógus írt. Egykori tanárom, Havasi Ágnes írta a könyv előszavát, aki azt mondta nekem, hogy ez a könyv azért különleges, mert nagy segítség lehet a pedagógusoknak is, ha egy-egy történet alapján rácsodálkozhatnak ismerős helyzetekre.

Mindig a tanár feladata észrevenni, kiszűrni az autista gyerekeket?

Úgy szokták mondani, hogy az autizmus egy nem látható fogyatékosság. Ezzel a könyvvel is inkább egy társadalmi érzékenyítés a célom. Felhívni a figyelmet arra, hogy az autizmussal élők számára is akadálymentessé tehetjük a környezetet.

Azt szeretnénk, hogy ezeknek a gyerekeknek ugyanúgy joguk legyen ahhoz, hogy azok lehessenek, akik lenni akarnak, de ehhez tegyük hozzá a támogató rendszert is.

Szerinted milyen szinten tart most ez a társadalmi integráció?

A társadalmi integráció autizmus ügyben gyerekcipőben jár. Természetesen érthető, ha a többségi iskolákban a nagy osztálylétszámok mellett a pedagógusoknak nincs kapacitása megteremteni a vizuális támogató rendszert, de ezen munkálkodunk az utazótanári szerepkörünkben.

A könyv remélem segít hidat építeni a gyógypedagógia, a szakemberek, a szülők és a szélesebb társadalom között, mert így vagy úgy ez a kérdés mindannyiunkat érint.
Fotó: Fábián Gábor

Ha kíváncsi vagy mit rejt a NAPIFELHŐ, és Te is szeretnéd a kezedbe fogni, akkor 2019. április 2-án 17 órakor szeretettel várnak téged is a Kiskőrösi Művelődési Központ Kamaratermében megrendezésre kerülő könyvbemutatóra. Járulj hozzá Te is, hogy az autizmussal élők sikeres életet élhessenek.

Kutyifa Icu 
Képek:Kincses Szilvi