Vagy ha filmcímet akarunk idézni: „Távol (vagyunk) Afrikától”. Merthogy nem sokat tudunk róla, és ami a médiából átjön, az is csak annyi, amit az operatőr kamerája megtalál. De mit lehet tenni azért, hogy megéljük a fekete kontinenst? Mennyit lát a turista, aki védett módon bár, de bemerészkedik egy-egy szűk sikátorba, szegény faluba, vagy a sivatagba?
Egy sokkal merészebb módon, egyben pedig a segítség szándékával az elmúlt hetekben mintegy 700 autóversenyző vágott neki az úttalan utaknak, hogy ily módon ismerje meg Afrika egy szeletét. Velük tartott a soltvadkerti fotós és világutazó, Kévés Andor.
Budapest-Bamako Rally! Ahogy a szakmai hírekben olvashatjuk, a legendás Dakar Rally egyetlen szellemi örököst hagyott maga után. A Budapest-Bamako a sivatagi rally-k lángját viszi tovább Afrikában. A rajt nem Párizs, hanem Budapest. A cél pedig mindig egy más nyugat afrikai főváros. A költségek elviselhetőbbek, a szabályok kötetlenebbek, de a kaland és a kihívás változatlan. És te ott voltál. De miért és hogyan?
Megkérdezte tőlem néhány barátom, hogy „szokott-e lenni halálfélelmem”. Mondtam, hogy nem. „Akkor velünk jöhetsz egy nagy erőpróbára. A feladat annyi, hogy segítesz, amikor kell, közben fotózol — amit látsz, érdekesnek tartasz és persze minket…” Így kerültem be harmadikként abba az autóba, mely 17 napon át a biztonságot és egyben a megoldandó problémákat jelentette számomra.
Honnan jöttek a versenyzők erre a túrára?
Először is nem mindenki versenyzőként volt jelen, így mi sem. A verseny egy szigorú útvonalon, kemény megpróbáltatásokkal zajló megmérettetés. Nekünk pedig, akik inkább „kirándulni mentünk”, a szabályok mellett egy igen kemény és tanulságos túrát jelentett.
Mi volt a célod, ha nem a verseny?
A részvétel, Afrika megismerése és a fotózás. Drónnal és fényképezőgéppel dolgoztam, mintegy 2000 kép készült néhány kisfilmmel megspékelve. Leginkább az autóból dolgozhattam: miattam nem álltak meg. De a látvány és az élmény így is fantasztikus volt! Közben persze a hátsó ülésről segítettem a két sofőrnek: GPS-koordinátákat néztem, térképet olvastam és figyeltem.
Az útvonal?
Budapestről indultunk, majd a következő országokon haladtunk át: Magyarország, Szlovénia, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Marokkó, Mauritánia, Nyugat-Szahara, Szenegál, Guinea és Sierra Leone. A név csalóka: Bamakoba nem mentünk el, mert ott, Maliban polgárháború tombol. Ezért lett Sierra Leone a végpont.
Elő a fényképekkel! Mi ez a sok autóroncs?
Az előző versenyek terméke: Marokkóba érve vámot kell fizetni az autó miatt. A rossz terepen sok tönkremegy, de azért valahogy ki kell vinni az országból! A következő ország (bár nagyrészt megszállás alatt) Nyugat Szahara. Ott aztán lerakják, váltanak és a helyi szerelőknek állandó donortelepet jelent a sok roncs. Egy óriási sivatagi autóbontót képzelj el!
Autószerelő nem vagy, és gondolom, mások sem a résztvevők közül.
Van ott helyben elég: ezen a rallyn mintegy 300 autó vett részt. A sivatag és a köves talaj próbára tesz minden járművet és csapatot — még ha nem is versenyzel. Szenegál a tehetséges autószerelők földje: ők erre specializálódtak. Ezek az emberek a sivatagban bármit bármivel megjavítanak. Két bőrdarabból ékszíjat fabrikálnak, hegesztenek, csavart vágnak neked és ha kell, autót szállítanak, ahová kéred. Meg annyiét, amennyit ők ezért kérnek. Bankautomata nem igazán van: pénz a zsebben!
Mi a valuta náluk?
Az Euro, amit sokan csak színek alapján ismernek fel, lévén olvasni nem tud mindenki. De persze nagy kincs az ívóvíz. A sivatagban egy német kerékpárossal találkoztunk. Mint elmondta, van még pár mérföldje hátra, 6 liter vízzel. Na, mi kiszámoltuk, hogy neki ez kevés lesz, kapott még tőlünk ötöt.
Nyelv?
Francia és a törzsi nyelvek. Ez a terület anno az ő gyarmatuk volt. Úgyhogy kézzel-lábbal… De mindenki vitt adományt, ajándékot. Én soltvadkerti támogatómnak köszönhetően csomagolóanyagot és öngyújtót. Ez a sivatagban nagy kincs! Mások varrógépet, víztisztító berendezést vagy éppen hintalovat adtak át a lakosságnak.
Van itt azért vízesés is.
Igen, de ez külön kirándulás volt! A verseny programja ezt nem tartalmazta, mi viszont kirándultunk egyet. Turistaút, jelzett ösvény, ilyesmi nem volt. Viszont amikor odaértünk, egy direkt a turisták miatt odaépült, belőlünk élő falut találtunk a közelben.
Hopp, ezt a csinos hölgyet ismerem: Kárpáti Rita, aki néhány éven át Bács-Kiskun megye turizmusfejlesztő stábját erősítette.
Igen, egy lerobbant terepjáró mellett megálltunk és kiszóltam angolul, hogy kell-e segítség. Mire egy lelkes női hang: „Nem, Andor, köszönjük megvagyunk!”
A tavalyi Utazás Kiállításon együtt álltunk a megyei pultban, onnan az ismeretség. Kicsi a világ. (Mire a két útitársam: „Téged mindenhol ismernek?”)
Hol lehetett éjszakázni?
Mindig volt egy vándorló alaptábor, ahová éjszakára be kellett érni. Normál esetben. A rally végére a résztvevők 70 százaléka ért be. Ahogy én megtapasztaltam, a magyarok mellett voltak itt orosz, francia, erdélyi, fehérorosz, szlovák, cseh, svájci és német autósok.
Mi volt a verseny díja, elismerése?
Te magad: hogy részt vettél rajta, jótékonykodhattál és felhívhattad a világ figyelmét Afrikára.
Apropó részvétel: nem jöttél te haza egy nappal korábban?
De, mivel holnap indulok a Seychelle-szigetekre egy másik munkára: fotózni fogok egy varázslatos környezetben. Fő a változatosság!
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
