2020. szeptember 1-jén a II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanévnyitó ünnepélyén vehette át Udvarhelyi István címzetes, nyugalmazott iskolaigazgató a Vasdiplomáját Berger Józseftől az intézmény jelenlegi igazgatójától.

-Hirdetés-

Igazgató úr, Pista bácsi nem keceli származású. Hogyan került Kecelre?

– 1935. június 7-én születtem Baján. Gyermekéveimet Borotán töltöttem népes, nyolc gyermekes család hetedik gyermekeként. 1954-ben érettségiztem a Bajai Állami Tanítóképző Intézetben. Ez után kerültem a keceli Polgárdi tanyasi iskolába.

Hogyan alakult élete, munkássága Kecelen?

– A Polgárdi iskolában egy évig, mint gyakorló tanító voltam, majd megkaptam az általános tanítói oklevelet. A tanyasi iskolában, ahol akkor két tanteremben, délelőtt-délutáni váltásban 110 gyermek nevelkedett, összevont tanulócsoportokat tanítottam három nevelőtársammal együtt.

Az oktató-nevelő munka mellett az iskolában a kihelyezett fiókkönyvtárat vezettem, a téli időszakban műsoros esteket, ismeretterjesztő előadásokat szerveztem és tartottam a tanyasi lakosság részére.

1960-tól a keceli Újfalusi Iskolában alsó tagozatosokat tanítottam majd 1963-ban Külterületi Iskolák igazgatója lettem.

Külterületi Iskolák igazgatóságához milyen nevezetesebb események fűződtek?

– Közreműködője voltam a Szilosban megépült két tantermes iskola, óvoda, az akkor haladónak számító cigány iskola, cigány óvoda építésének. Kivettem részem a telepi cigánygyerekek iskolába és óvodába járásának megszervezéséből.

1970-ben megtörtént a körzetesítés, a belterületi és a külterületi iskolák összevonása után az egységes iskola igazgatóhelyettese, majd 1973-tól igazgatója lettem.

Tanítói diplomám mellé 1974-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem szakán megszereztem a másoddiplomát.

Munkásságának fő műve volt az Általános Művelődési Központ létrehozása. Erről röviden nem lehet mesélni, de kérem foglalja össze pár mondatban!

– „Régi vágya a művelődés irányítóinak, hogy legyen egy komplex, jól összefogott, együttes irányítás alatt működő intézmény, amelynek falai között az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki – ki-ki érdeklődésének, helyzetének megfelelően – megtalálhatja a művelődési lehetőséget” – idézzük az egykori újságcikket.

Kecelen 1978 novemberében rakták le az épületkomplexum alapkövét. Az ÁMK építése 1984-ben fejeződött be. A Nevelési Központ UNESCO – támogatással létrehozott kísérleti intézmény volt.

Laták Edével, az akkori tanácselnökkel szerveztük, a tervezéstől a megvalósításig részesei voltunk. Megjártuk a minisztériumoktól kezdve a Népművelési Intézetig, a Típusterv Tervező Irodáig mindent. Országosan már működő ÁMK-kban szerzett tapasztalatok alapján előre elkészítettük az új típusú általános művelődési központ koncepcióját, a Szervezeti és Működési Szabályzatot, 1985-ig ide jártak tapasztalatcserére az ország többi részéből, de még külföldről is.

Ezzel az új létesítménnyel megszűnt a tanteremhiány, helyet kapott a könyvtár, a művelődési ház, ismeretterjesztő előadások, hangversenyek, színházi előadások, filmvetítések, kiállítások, különféle szakkörök, klubok, kulturális és sportesemények megtartására nyílt lehetőség. Számtalan hazai és külföldi szakmai delegáció látogatott el az intézménybe, hogy tanulmányozza az ott folyó munkát. Kiváló pedagógusgárdával rendelkeztünk. Szaktantermeket, nyelvi labort hoztunk létre, tanulmányi versenyeken megyei, sőt országos szinten elismert eredményeket értünk el. Húsz szakkör működött abban az időben. Az iskola képzőművészeti szakköre több mint ezer díjat nyert hazai és nemzetközi versenyeken. Egymás munkáját segítő jó kapcsolat alakult az ÁMK tagjaként működő óvodákkal, a könyvtárral.

Laták Ede tanácselnökkel együtt szerveztük a balatonmáriai ifjúsági tábor létrehozását.

Pedagógusi, igazgatói munkája mellett még számtalan tevékenységben vett részt. 1995-ben nyugdíjas lett, azóta is több társadalmi tisztséget látott, lát el a mai napig. Kérem, említsen ezek közül néhányat!

– Már gyerekkorom óta szerettem focizni. Baján képzős koromban a Bajai Dózsa csapatának tagja voltam. Kecelre kerülve tagja lettem a keceli csapatnak. Technikai vezetője, versenyfelelőse voltam a helyi futball klubnak.

A Kecel monográfia írásakor információkkal segítettem a szerzőket, felhasználták a keceli iskolákkal kapcsolatos írásaimat. Kezdetektől támogatója, szervezésben segítője voltam a Flora virágfesztiválnak. Fogathajtó versenyek szervezésében az elejétől részt vettem. Több éven át tanácstagként képviseltem a település közoktatását, közművelődését, sportéletét. Kecel Biztonságáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Kecel Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumának alelnöke voltam. Kecel Város Tűzoltó Egyesületének titkára és a Petőfi Népe megyei napilap képes múltidéző rovatának jelenleg is munkatársa vagyok.

Kitüntetései szinte megszámlálhatatlanok, melyiket tartja legértékesebbnek, melyek azok, amelyeket kiemelne a sok közül?

– Bács-Kiskun Megyei Művelődési Osztály díja a Közművelődéséért

– Az Oktatásügyi Minisztériumtól az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetés

– Magyar Népköztársaság Minisztertanácsától Kiváló Munkáért érdemérem

– Ifjúságért Érdemérem – Az ifjúság neveléséért Budapest

– Művelődési Minisztériumtól a Kiváló Pedagógus díj

– Bács-Kiskun Megyei Közgyűléstől a Bács – Kiskun Megyei Ifjúságának Nevelésért Díj

– Kecel Díszpolgára kitüntetés

– 2005-ben megkaptam az Aranyoklevelem, 2015-ben a Gyémántoklevelem a bajai Eötvös József Főiskoláról.

Udvarhelyi István nemrég ünnepelte 85. születésnapját. Volt kollégái, munkatársai és tanítványai nevében jókívánságokkal együtt gratulálunk!

-E-