A héten már két cikkünkben is foglalkoztunk az idei Ultrabalatonnal. Viszont kaptunk egy hírt a Kurz Plast Kft.-től , hogy dolgozóik közül is többen teljesítették a versenyt.
Így született meg a következő beszámoló, melyben a csapat tagjai elmesélik, hogyan is élték meg az idei megmérettetést.
A KurzGruppeRunners csapat 24 óra 57 perc alatt teljesítette a kört. A váltó tagjai voltak: Trsztyinszki Csaba, Kiss-Berdó Ádám, Fellegvári Szimonetta, Gémes Gábor, Kapitány Nikolett, Hegedűs Mónika, Herczeg József, Balog Annamária, Hatvani Krisztián, Madarász Krisztián, Czárné Szűcs Anita. Kísérő: Kis János.
Kapitány Nikolett: Szerintem szuper csapatépítő program, amin mindannyian teljes erőbedobással dolgoztunk. Mindenkinek jutott valami megpróbáltatás, mint például egy emelkedő, plusz kilométer vagy akár az időjárás. Ezek még inkább kihozták belőlünk az akaraterőt, a csapatszellem fontosságát és azt, hogy már csak azért is végigcsináljuk, benne maradunk az időben és megszerezzük azt amiért jöttünk. Nagyon jó érzés volt, hogy akárhányszor egy számomra idegen ember haladt el mellettem -vagy én mellette- mind valami biztatót mondott, hogy “Ne add fel!” “Csak így tovább!” vagy csak sok sikert kívánt. Remélem a 2021-es Ultrabalatonon is ott leszünk. Néha még hihetetlennek tűnik, de lefutottuk!
Gémes Gábor: Kiváló csapatépítő program, egybekötve az egészséggel. Itt tényleg mindenki egy csapatként, magából a maximumot kihozva teljesítette a távot, közben a különböző akadályokkal megküzdve, hol az időjárás, hol a tájékozódás, hol kisebb sérülések. De a tervezett időt kicsit átlépve sikerült így is egy nem profi csapattal, bár annál lelkesebb emberekkel. Akikkel a versenyen is találkoztunk, minden mellettünk elhaladó biztatása, buzdítása, szurkolása adta az erőt nekünk. A szervezés is tökéletes volt, szép környezetben a délelőtti jó időt megragadva, festői tájakban futhatunk, mit sem sejtve az éjszakai viharról. Még egyszer nagy gratuláció a szervezőknek és minden csapatnak, akik teljesítettek illetve azoknak is akik nem, de megpróbálták. Jövőre ugyanott találkozunk!
Kiss-Berdó Ádám: Nekem az egyik fő emlék a bőrig ázás, a másik, hogy ott állok a váltóponton már éjszaka a sötétben, jönnek be sorban a futók, Hatvani Krisztiánt várom a 3 km-es szakasza végén, nézek messze a sötétbe, közben folyamatosan villámlik és a szél is kezd egyre jobban fújni. Eltelik 20 perc, 30 perc, 45 perc, de ő sehol. Lassan egy órához közelítünk, erre annyi választ kapok sms-ben, hogy “úton vagyok”. Felkészültem lélekben egy félmaratonra, hogy átvegyem az ő maradék távját is. Erre kb. 1 óra után csörög, hogy hol vagyunk, mert lefutotta a tizesét. Na itt arra gondoltam, hogy kész, elrontottuk, vége, kudarc. Ő futott tovább. Mondtuk neki, hogy jó akkor fussa le, maradjon a váltóponton, ne menjen tovább. És ő továbbfutott még egy 2,2 km-ert és minket nem oda vitt a GPS, hanem egy következő 1.9 km-es szakasz végére. Na amikor megtudtuk, hogy megint nem jó helyen vagyunk és ő sem tudja meg, hogy hol vagyunk, úgy éreztem itt a teljes csőd, miattunk nem lesz meg a célidő! Aztán nagy kínok között, lehet síráshoz közel, “ólomsúlyokkal” a lábán ezt is lefutotta! Balatonlelle Nyugat-Kelet, Balatonboglár Kelet-Nyugat egymás mellett volt a sorban, ez teljesen megkavart minket. Úgy ismertem meg Krisztiánt és Mónikát is, hogy nem gondoltam róluk előtte, hogy ilyen nagyot tudnak küzdeni.
Hegedűs Mónika: 20 éve futkározom csak a magam kedvére. Vannak akiknek ez hihetetlen, de FUTNI JÓ! Élénkíti, frissíti a testet és a szellemet. Kitartást és erőnlétet ad. Örülök, hogy a csapat tagja lehettem, és átélhettem a csapatszellem erejét. A nehézségek ellenére hatalmas élmény volt. Mindig arra gondoltam, hogy nem adhatom fel, miattatok, miattam. Értünk tettük, szabad akaratunkból, és itt az ego nem volt jelen, úgy gondolom. Személy szerint szeretném folytatni, jobb szervezéssel, mert lássuk be ez az első alkalom kiscipőben járt részünkről. Mentünk az ismeretlenbe és azt gondolom, így még inkább bizonyítottunk. Jómagam 10 ilyen „vasat” szeretnék begyűjteni és remélem veletek.
Fellegvári Szimonetta: Én csak annyit fűznék még ezekhez a szuper sztorikhoz, hogy nekem a legnagyobb meglepetés és öröm az volt, hogy bár mindenki izgult és kicsit stresszes volt, mégis az volt mindenkinek az elsődleges, hogy segítse a csapattársát és látszott mindenkin, hogy ha kell akár a hátán cipeli be a másikat a váltópontba, de segíteni akar. Nekem a legtöbb erőt az adta, hogy minden csapattársam szemében azt láttam, hogy bízik bennem/bennünk és nem az időt nézi, hanem azt hogy “Igen! Le tudod futni! Mi itt vagyunk melletted és támogatunk!”. Igazuk lett, mert LEFUTOTTUK.
Czárné Szűcs Anita: Számomra egy felejthetetlen élmény volt. Nagyon jó érzés volt, hogy ennek a közösségnek a tagja lehettem, és nagyon jó volt a mi kis csapatunk is. Mindenki nagyon küzdött, talán még jobban is mintha “csak” magunk miatt futnánk. Sokkal motiválóbb volt, hogy a másik vár a váltóponton és nem hagyhatod cserben, le kell küzdened a saját távodat, és persze időn belül is kellett maradnunk. Nagyon tisztelem a sportolókat ezért az erőért és kitartásért, és mindeközben még a sporttársakat is buzdítják, hogy ne adják fel, meg tudják csinálni. Menetközben én is mindig kaptam egy-két jó szót, motiválást számomra idegenektől. Ezek is nagyon sok erőt adtak, hogy meg kell csinálnom, nem adhatom fel. Úgy gondolom, hogy most mindenki nagyon kilépett a komfortzónájából. Ahogy Ádáméknál, nálunk is volt egy kis izgalom, amikor egyik csapattársunkat nem tudtuk időben leváltani, aggódtunk is érte rendesen, de szerencsére kitartóan futott tovább és végül beértük egy váltóponton. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer az életében vegyen részt az UltraBalatonon, nem fogja megbánni, tényleg örökre szóló emlékeket szerez.
Kis János (kísérő): Szerintem mindenki ügyes volt személyszerint engem az elején meglepett a lányok tempója is ahogy néztem az időket. A Móni futotta a legtöbbet ha jól rémlik nem is könnyű szakaszokon. Mindenkinek valahol meg kellett küzdeni saját magával és sikerült is szóval gratulálok nektek. És jó buli volt tele kihívással voltak bakik, de majd jövőre okosabb lesz az ember.
A végére én is csak azt tudom mondani, hogy aki teheti egyszer vegyen részt az Ultrabalatonon akár futva, akár kísérőként, akár segítőként egy váltóponton. Mert tényleg, ahogyan az előttem szólok is írták életreszóló élményeket lehet szerezni.
-Beniczki Dávid-
Kiemelt kép: Madarász Krisztián rajtol. (Fotó: nn.hu/nn-ultrabalaton-2020-képgaléria)
