Az Országos Mentőszolgálat a Nemzeti Népegészségügyi Stratégiához kapcsolódó egészségügyi ágazati szakpolitikai program keretében országos közösségi újraélesztési tréning sorozatot valósított meg 7. osztályosok számára. A képzés egy része és a vizsga is online folyt azoknak a pedagógusoknak, akiket az intézményük kiválasztott erre a feladatra. A Kiskőrösi Bem József Általános Iskolában rám esett a választás, hogy a képzést elvégezzem és a megszerzett tudást átadjam a hetedik évfolyamnak. Az újra szó kapcsán rengeteg gondolat vetődött fel bennem.
Az oktatás
Ott álltunk a gyerekek előtt – minden osztályfőnök szánt rá időt és energiát, hogy velem legyen a diákok között –, és nem győztük csodálni, mennyire érdeklődőek voltak.
Kamaszok lévén, természetesen ment a tréfálkozás is. Sanyi avagy Zoli – kik, hogyan keresztelték el a hivatalosan Ambu Sam Baba nevezetű modellt –, nagy tiszteletnek örvendett kockásra gyúrt hasával, tökéletesre nyírt frizurájával és hófehér fogazatával.
Tudnivalók
A kötelező poénok ellenére megtanultuk, mit és hogyan kell cselekedni, ha elsőként érkezünk egy helyszínre, ahol sérült(ek) van(nak). Hogyan hívjunk segítséget, hogyan kommunikáljunk a mentőtiszttel. Hogyan vizsgáljuk a légzést, alkalmazzunk helyesen mellkasi kompressziót és mi az a félautomata defibrillátor.
A hetedik osztályt ebben az évben a távoli tájak élővilágával boldogítom. Vagy keserítem. Mikor, hogy sikerül. De ezeket az alkalmakat látványosan élvezték. Elhangzott minden tanár álma, a bűvös mondat: „legközelebb is tanuljunk erről”.
Hosszútávú tanulságok
Azon gondolkodtam, hogy most is a komfortzóna elhagyása okozott kellemes meglepetést. Már a csillogó, érdeklődő tekintetekért érdemes volt tanulnom és vizsgáznom.
Eleven erővel hatott, hogy a „változatosság gyönyörködtet”. Ebben a pandémiás libikókában, különösen igaz ez. Borzasztóan hiányzik az iskolákból IS. Nincs osztálykirándulás, nincsenek közösségi programok, a kapcsolati tőke forrásai kiapadni látszanak és az egész társadalom pszichés újraélesztésre szorul. Újra…éledni…
Mit is tanultunk?
Fel kell ismerni, hogy a sérült keringése leállt-e. Az első öt percben van a legnagyobb esély arra, hogy visszahozzuk az életbe. Azután minden percben 7-12 százalékkal csökken. Rémisztő.
A társadalom leállt. A türelmünk, az egymás iránti tiszteletünk, a jövőbe vetett hitünk mellkasi kompresszióra szorul. Nem tud elindulni újra, egyedül. Úgy hiszem, csak az segíthet, ha határozottan, felelősségünk teljes tudatában lépünk oda azok mellé, akiknek szüksége van ránk. De nem ám valami világmegváltó tervekre gondolok! A közvetlen szeretteinkre és barátainkra. Alulról kell építkeznünk! A másokra mutogatás csak kárt okoz. Segítséget kérni lehet. Sőt! Az újraélesztés-oktatás fontos része volt, hogy azonnal hívjunk segítséget. Mert „nem jó az embernek egyedül lenni”. Ősi igazság.
A mellkasi kompresszió ideális ritmusa 100-120 lökés percenként. Mi a tanulság? Ha újra kell indítani a rendszert, kétszer annyira kell akarni, mintha még mindig tökéletesen működne. De akarni kell.
Napról napra döntéseket hozni. Ki tudja meddig tart az emberiség kritikus öt perce, amíg még komolyabb károsodás nélkül indul újra?!
A galériában megmutatom az iskola lelkes hetedikeseit. Reméljük jövő héten is ilyen lelkesek lesznek, mikor azt kérdezem a dolgozatban: hogyan alkalmazkodott a jegesmedve az éghajlathoz!
A képeket az osztályfőnökök készítették, akiknek ezúton is köszönöm a segítségüket: Aminné Szabó Ildikó, Bárányné Panta Beatrix, Gmoser György
Fotógaléria:
