Breczkó Péter ezer szállal kötődik Kiskőröshöz, hiszen itt született és  gyermekkorát is itt töltötte. Családja mind a mai napig itt él. Felnőtt korában reklámgrafikusként dolgozott a fővárosban, majd nyugdíjasként kitanulta a tűzzománc mesterséget. Nyarait a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótáborban töltötte. 

1952-ben született Kiskőrösön, polgári családban. A gimnázium után Budapesten helyezkedett el az Offset és Játékkártya Nyomdában mint litográfus, majd következett a Glóbus Nyomda, ahol lehetőséget kapott a csomagolások tervezésére. 1987-ben alapította meg a Kurrens Stúdiót, melynek vezetőjeként 23 évig a kreatív iparban dolgozott. Sokat tanult Édesapjától, aki maga is szobrász féle lett volna, ha a kor engedi. A reklámgrafikában (mely a „hétköznapok művészete‟) a gépek és a programok vették át a manualitás szerepét. Ő ezt a manualitást a tűzzománc készítésben találta meg, mely egy csodálatos technika: kicsit fémművesség, kicsit festészet, grafika, de éppúgy lehet szobrászat is. Tág teret enged a kísérletezésnek, az ötleteknek, a játéknak, de türelmet és elmélyülést kíván – olvasható Breczkó Péter weboldalán

 

-Hirdetés-

Így emlékszik vissza a kezdeti évekre: 

Kedves feleségem bíztatására nekiálltam zománcozni, rajzolni. Ez töretlenül tart most már 12 éve. A zománccal lehet táblaképet csinálni, vagy akár szobrot. Számtalan lehetősége van technikailag és stílusban is. Kevesen csinálják, mely egy előny, de hátrány is. Előny, mert viszonylag kicsi a szakmai közönség, ugyanakkor nehezen fogadja be a képzőművész társadalom ezt a műfajt. Többször részt vettem már kiállításon, ahol az egyéb kategóriában szerepeltünk a grafika és a festészet mellett, holott ma már az olajfestészetben is rengeteg technika van és változás, de a zománcot valahogy nem tudták elfogadni eddig.

Breczkó Péter és egyik alkotása, melynek a “Régi fotók” címet adta

Nyolc éve készítettem ezt a képet. Az a címe, hogy “Régi fotók”. Nézegettem otthon a régi családi fotókat, miközben valahogy megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy milyen is a generációk viszonya egymáshoz. A hibák, melyeket mindannyian elkövetünk, mint emberek, mint generációk. Arra gondoltam, hogy ezt valahogyan ki kellene fejezni. Megpróbáltam ezt. Tulajdonképpen két generáció van a képen, de nincs megjelölve, hogy melyik a régi és melyik az új, melyik kér bocsánatot a másiktól. Egyébként ezen a képen a nagyapám van. Végül arra jutottam, hogy a két generáció kölcsönösen bocsánatot kérhet egymástól, mert bármelyik vétkezhet(ett). Mindenki elszúr dolgokat, lásd: háborúk, forradalmak, vegzálások. Tehát mindenki elköveti a maga hibáit. Próbáljunk meg egymásnak megbocsátani. És ezt nemcsak a családra értem, hanem a nemzetek is, az emberek is, valahogy próbáljunk meg békében élni.

A képen nagyapja is helyet kapott

Breczkó Péter alkotásai megvásárolhatóak az Ágnes Galériában és a festmeny.eu webáruházban.