Sokan hallottunk már a poliglott – azaz a több nyelvet beszélő – emberekről, akik öt, tíz, vagy akár tizenöt nyelven is beszélnek. Mielőtt a genetikára, a tehetségre, a szerencsére és egyéb, az egyénen kívül álló tényezőkre fognánk ezt a lenyűgöző teljesítményt, érdemes meghallgatni őket arról, hogyan jutottak el erre a szintre.
A kiskőrösi származású Szekeres Mónika középiskolás kora óta tanul nyelveket. Ma már anyanyelvi szinten beszél: angolul, németül, spanyolul és katalánul, míg jelenleg román nyelvet tanul.
Az első kérdés ilyenkor mindig az, hogy hogyan, mikor, és milyen módszerekkel érdemes elkezdeni a nyelvtanulást, illetve hogyan lehet ekkora tudásra szert tenni. Az alábbi beszélgetés többek között arra keres választ, hogyan tanulhatjuk meg leghatékonyabban a választott idegen nyelvet, illetve milyen módszereket, technikákat érdemes választanunk ahhoz, hogy sikeresen tudjuk elsajátítani azt.
Hány éves korodban kezdtél el idegen nyelve(ke)t tanulni?
2005-2010 között a kiskőrösi gimnáziumba jártam, ahol nyelvi előkészítőt végeztem, mert már 15 évesen is arra gondoltam, hogy nyelvekkel szeretnék majd foglalkozni. Elég sok irányba gondolkodtam akkor: fordító, tolmács, idegenvezető vagy akár nyelvtanár szakmában is, mert ha valakinek jól mennek a nyelvek, akkor általában ezekre a területekre szokott fókuszálni. Mi voltunk a második olyan évfolyam a gimnáziumban, akik egy évig csak idegen nyelven tanultunk. Ez az egy év lehetőséget adott arra, hogy a tudásomat magasabb szintre emeljem, illetve hogy földrajzilag és történelmileg is rálássak az angolra. Már ekkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy több nyelvet is szeretnék megtanulni. 9. évfolyamos koromban elkezdtem németül is tanulni, ami eleinte nehéz volt, viszont arra nagyon korán rájöttem, hogy a reál tárgyakhoz nincsen semmi közöm. Ennek tükrében már fiatalon eldöntöttem, hogy német nyelvből is szeretnék érettségizni, nyelvvizsgázni, ezért a legtöbb energiát igyekeztem a nyelvekbe befektetni. Már a gimnáziumot két nyelvvizsgával és emelt szintű érettségivel végeztem, majd jelentkeztem Szegeden anglisztikára. Ott négy évig tanultam. Szegeden több lehetőség is kinyílt számomra, mivel az egyetem lehetőséget adott arra, hogy a Bölcsészettudományi Karon tanuló diákok ingyenesen vegyenek nyelvórákat. Akkor és ott döntöttem el, hogy a már meglévő szakom mellé felveszem a spanyolt is, mert nagyon tetszett. Alapvetően két nyelvet, az angolt és a spanyolt vittem az egyetemen. Hosszabb ideig tartó dilemma volt, hogy milyen irányba induljak, mert még mindig meg volt az az elképzelésem, hogy tolmács-fordító legyek, de felmerült bennem az is, hogy esetleg az üzleti angol nyelvvel foglalkozzak. Miután ott továbbra sem találtam a helyemet, úgy gondoltam, hogy kellene még egy negyedik nyelv, és akkor jött a lehetőség a katalánra. Szegeden már 20 éve van katalán nyelvoktatás. Akkoriban nagyon kis létszámban volt lehetőség a nyelvet tanulni, így hihetetlenül gyorsan lehetett fejlődni. Úgy fejeztem be az egyetemet, hogy három nyelvet vittem egyszerre. Végül a katalán nyelvben találtam meg azt, amit mindig is kerestem a nyelvekben, mert számomra ez a nyelv az igazi nagy szerelem. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy miért, de a katalán nyelvnek köszönhetően számtalan utazáson és kiránduláson, nyári egyetemen, katalán találkozókon tudtam részt venni, melyeknek köszönhetően rengeteg embert megismerhettem. A katalán nyelv kapukat nyitott ki számomra, annak ellenére, hogy egy olyan nyelv, amit csak 8 millióan beszélnek Európában. A legtöbb lehetőséget azonban mégis talán ez a nyelv adta meg nekem. 2014-ben fejeztem be az egyetemet, ahol angol-katalán diplomát kaptam, aztán közel két évig tartott egyfajta útkeresés. Ekkor már tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni, ugyanakkor a szemem előtt lebegett az is, hogy szeretnék még visszamenni tanulni valamit, mert akkor még mindig nem volt világos számomra, hogy tanítani szeretnék, vagy inkább idegen vezetni. Aztán 2016-2018 között két évet dolgoztam a Petőfi Sándor Gimnáziumban Kiskőrösön angoltanárként. Akkor már tudtam azt, hogy tanítani szeretnék és leginkább a gimnazista korosztályt, annak ellenére, hogy nagyon sok ember gondolja azt, hogy a kamaszokkal a legnehezebb. Én mégis velük szeretek a legjobban dolgozni, és velük találom meg legkönnyebben a közös hangot. Már akkoriban éreztem, hogy szeretnék majd saját vállalkozást. Így jött az Easy Learning ötlete, melyet 2018 óta vezetek.
Akkor most azt érzed, hogy a helyeden vagy?
Igen. 30 éves koromra jöttem rá arra, hogy alapvetően tanítani szeretnék. Aki nyelvekkel foglalkozik, gyakran megkapja azt a kritikát, hogy miért éppen tanít, és miért nem tolmácsol vagy akár fordít. Én erről azt gondolom, hogy mindegyik egy-egy külön embert igényel. Teljesen más mentalitásra van szükség tolmácsként, mint tanárként. A fordítás egy nagyon magányos szakma és rettent nagy precizitást, valamint türelmet igényel. Úgy gondolom, hogy rendelkezem ezekkel a tulajdonságokkal, viszont inkább a gyerekek irányába. Nagyon jó érzés látni, hogy milyen jól fejleszthetőek a gyerekek, és hogy ezzel az életük egy pici darabjához én is hozzá tudom őket segíteni. Nyilván nagyon kevés diákunk lesz az, aki nyelvszakon szeretné a tanulmányait folytatni, de ha segítséget tudunk nyújtani abban, hogy bekerüljenek a vágyott egyetemre, vagy esetleg egy állásinterjún ezzel előnyt élvezzenek, akkor már megérte. Általában napi 10-11 órát tartok, amikor is folyamatosan váltogatják egymást a spanyol, a német és az angol csoportok. Szóval egy nap akár három nyelven is tartok órákat, de ez változó.
Számodra mennyire okoz nehézséget a nyelvek közötti váltás? Mindehhez milyen kompetenciákra van szükség?
Ha valaki egy nyelvet aktívan használ, és megszokik egy-egy kifejezést egy adott nyelven, azt nagyon nehéz átfordítani akár még az anyanyelvére is. Leginkább akkor, ha az a kifejezés jól hangzik az adott idegen nyelven. Nekem olyan szempontból nehéz, hogy nem mindig tudom az adott szót magyarul kifejezni. Azt gondolom alapvetően tényleg van ilyen jelenség, hogy megszokik az agyunk bizonyos sémákat, amiket gyakran használunk, de ez szerintem mindenkinél van, hiszen az anyanyelvünkön is van egy adott szókincsünk, amit jobban forgatunk, vagy használunk. Ez minden idegen nyelvre igaz. A váltásokat ez teszi nehezebbé. Arra a nyelvre, amit jobban szeretek könnyebben váltok, hiszen azt szívesebben beszélem. Egyébként most tanulom az ötödik nyelvet, a románt. Az angol nyelv mára már teljesen beépült a hétköznapjaimba. Emellett a katalán és a spanyol nyelv az, amik nagyon nagy kedvenceim, míg a német egy hasznos nyelv, a román pedig alapvetően érdekel. A spanyol, a német, a katalán, az olasz, a portugál és a spanyol mind egy nyelvcsalád. Ha valamilyen másik nyelven hallok egy adott mondatot vagy szót, az már ad egyfajta motivációt arra, hogy elkezdjem a következő nyelvet is. Mert ha ezt értem, akkor egy beszélgetésnek nemcsak a töredékét szeretném érteni, hanem az egészet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nagyon sok átjárás van a nyelvek között, ha mondhatjuk így. Az angolban és a németben, illetve az angol-spanyol nyelvben is nagyon sok hasonló szó van.
Hogyan tanulsz nyelvet?
Azt gondolom, hogy többféle módszer létezik és szerintem én mindet alkalmaztam az elmúlt évek alatt, ami szerintem jó. Egy tankönyvre biztosan szükség van, ami irányt mutat, de én úgy tanulok és tanítok, hogy ettől el lehet térni. Ha van egy jó anyag, ami alapot ad, akkor azt ki kell egészíteni olyan anyagokkal, technikákkal, amik a nyelvtanulást érdekessé teszik. Egy nyelvet se megszerettetni, se megtanulni nem lehet csupán egy tankönyv alapján. Ehhez hozzá kell venni egy kultúrát, és véleményem szerint a tanár szerepe is jelentős. Én például, amikor elkezdtem a katalánt tanulni, rengeteg sorozatot néztem, ami katalán tanulóknak íródott. Majdnem minden nyelven léteznek nyelvtanulóknak szóló sorozatok. Ezek végtelen egyszerű szerkezetekkel és szókinccsel dolgoznak, hogy a nyelvtanulónak rögtön legyen sikerélménye. Ez az egyik, míg a másik a zeneszámok hallgatása és lefordítása, melyek szövegeiből sokat lehet tanulni, illetve videókból is. Jómagam a katalánt egy természetfilm sorozatból tanultam, mert nagyon érdekelt, és mert meg akartam nézni Katalóniát. Ami egy működő módszer és szerintem nagyon jó, habár sokan nem tudják, hogyha valaki egy idegen nyelvet tanul és úgy néz egy filmet, akkor azt nem szabad magyarul feliratozni, hanem az adott nyelvi felirattal kell nézni. Az első néhány hét egy szenvedés, de amikor túljut ezen az ember, akkor nagyon sokat tud belőle tanulni. Én például nagyon szeretem különböző nemzetek konyháinak az ételeit elkészíteni. Ha az ember ezeknek a recepteknek utánaolvas, akkor ez alapvetően egy plusz nyelvtanulási lehetőség, emellett a kultúráról is megtudsz valamit, ami még szerethetőbbé teszi azt a nyelvet, ami aztán még több motivációt ad arra, hogy nap mint nap foglalkozzál vele. Én a nyelvtanulásra nem úgy tekintek, hogy az egy könyv előtt ülő magolós folyamat, hiszen lehet itt cikkekből, zenékből, videókból, sőt számtalan helyről információkat és inspirációt gyűjteni. Ma, a 21. században már mindenhez hozzáférnek a nyelvtanulók, ami lehetővé teszi számunkra, hogy olyan tartalmakat találjanak, amivel szórakozás a tanulás. Hiába elérhető ez a sok tartalom, szerintem az élőszó és interakció szerepe továbbra is nagyon fontos.
Hogyan tudja kitapasztalni egy nyelvtanuló azt, hogy mégis milyen úton induljon el, ha bizonytalan?
A saját személyes igényeket kell leginkább figyelembe venni. Azt javaslom, hogy olyan nyelvtanulási lehetőséget keressen, amit szeretettel csinál. Sok ismerősömtől hallom, hogy szeretnek vezetés közben idegen nyelvű előadásokat, műsorokat hallgatni, hogy addig is hasznosan teljen az utazással eltöltött idő. Az alapokat azonban érdemes egy könyvből vagy egy videós tanfolyamból elsajátítani, de ez megint csak egyénfüggő. Tapasztalataim szerint kétfajta ember van. Az egyik könyvekből szeret tanulni és fontos számára, hogy magyarul is lássa leírva a tanultakat, míg a másik videókat néz, melyek ma már nagyon népszerű formái az oktatásnak. Nagyon szép nyelvezete van például a rajzfilmeknek, de ma már ingyenesen elérhetőek alap kezdőkurzusok is bárki számára, melyhez aztán hozzá tudja csatolni az egyén a többi területet. Az, hogy az ember néha szótárazzon, szerintem elengedhetetlen. Én hiszek ebben a hagyományos módszerben, ugyanakkor azt is tudom, hogy a szavak memorizálása is egyfajta készség, amit az évek folyamán kell kifejleszteni.
Lehet rosszul csinálni a nyelvtanulást? Honnan tudjuk, hogy megbízható, hiteles forrásból tanulunk, hiszen a lehetőségek tárháza ma már nagyon széles?
A letölthető alkalmazásokhoz például kritikusan kell hozzáállni, mert nem tudhatjuk, hogy milyen ember készítette azt az adott alkalmazást. Ilyenkor előjöhetnek hibák. Ha valaki nem biztos a dolgában, vagy valami furcsaságot tapasztal, akkor érdemes utánanézni más forrásból is. Egy alkalmazás egyébként sem elég ahhoz, hogy egy nyelvet pontosan és precízen megtanuljunk. Ehhez szükség van nyelvkönyvre, viszont jó alapokat tud adni, habár nem mindig értek egyet az alkalmazások mondatszerkezeteivel sem. Most van egy tanítványom, aki 60 éves, és két éve használja már a Doulingot, mellyel egy nagyon szép alap nyelvi tudásra tett szert. Egyetlen hátránya, hogy a kiejtést nem tudja gyakorolni, viszont témák szerint tanít és segít a megértésben. Ő egy nagyon jó szintre jutott el így. Azt gondolom, hogy a nyelvtanulást nem lehet semmiféleképpen sem rosszul csinálni, mert amikor az ember valamit idegen nyelven csinál, az hozzájárul a tudásához a későbbiekben. Mivel az interneten tényleg számtalan információ a rendelkezésünkre áll ma már, így ha valamiben bizonytalanok vagyunk, érdemes azt több forrásból is leellenőrizni. Ugyanakkor egy nyelvkönyvvel biztosan nem lövünk mellé.
Véleményed szerint a stabil nyelvtudáshoz szorgalomra, kompetenciára, vagy készségre van nagyobb szükség?
Szerintem mind a háromra – hacsak a saját diákjaimból indulok ki, akik nagyon szorgalmasak és rengeteg időt töltenek el azzal, hogy hagyományos módszerekkel tanuljanak. Ugyanakkor vannak olyan diákjaim is, akik például játékokból tettek szert tudásra, szinte észrevétlenül. Valamennyi szorgalom kell hozzá, mert az viszi előre az embert. Kitartásra is szükség van, mert minden nyelvben eljön az a pont, hogy ez most nehéz. De ha ez a négy összeadódik, hogy van egy kicsi nyelvérzéke, szorgalma, kitartása, és belefekteti az időt, akkor ez bármilyen módszerrel működni tud.
Ha valakit mégis kudarc ér, azon hogyan lehet túllendülni?
Én mindig elmesélem a személyes tapasztalataimat, hogy én hogy kezdtem és bizony nekem is voltak kudarcaim. Ezen szerintem mindenki túlesik. Ha megvan a kellő motiváció, akkor túl lehet ezen lendülni, illetve a társak is sokat tudnak segíteni. A nyelvtanulókat általában a céljaik mozdítják előre, mert tudják, hogy a kirakósnak ez csak egy kis eleme. Ha a nyelvtanulást szórakozássá lehet tenni, akkor lesz sikerélmény is.
