A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor is Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk. Számos népszokás, hagyomány is kapcsolódik az ünnepkörhöz. 

A tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike és egyúttal az újjászületésnek archaikus jelképe is: az egyházi felfogás szerint ahogyan a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására, piros színében pedig Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére utal a hagyomány. A tojásfestés a régebbi időkben nem kis ügyességet kívánt. A legegyszerűbb és mégis mutatós megoldás a levél és hagymahéj felhasználásával készült díszes tojás volt.

-Hirdetés-

Húsvét második napját, húsvét hétfőt – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték régen. Ez a nap a megelőző napok liturgikus ünneplése után a magyar népéletben már az öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe volt, amelyen hajnaltól fogva a legények vízzel locsolták meg – esetleg a patakba merítették – az ismerős lányokat. A legények ezért festett, piros vagy hímes tojást kaptak ajándékba. A locsolás szokása a termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a keresztség jelére és tartalmára is utal. A patakba merítéses, vagy a vödrös-kútvizes húsvéti locsolkodást a második világháború után váltotta fel a kölnis „szagos vizes” változat, amely a mai napig sem kopott teljesen ki az ünnepi hagyományok sorából.

Húsvét második napját, húsvét hétfőt – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték régen, 1959 (MTI-fotó:Urbán Nándor, Fehérváry Ferenc) 

Az elmúlt néhány évtized húsvéti szokásait Györk Ernőné Ildikóval, a kiskőrösi szlovákok vezetőjével elevenítettük fel.

Hogyan készültetek a húsvétra gyermekkorodban?

A tavaszi ünnepkor egyik legszebb ünnepe a húsvét. Ha egyházi vonatkozását veszem alapul, akkor egy nagyon szomorú ünneppel kezdődik, mert nagypéntek Jézus elárulásával, keresztre feszítésével és halálával zárul. Viszont ott van a feltámadás reménye. Ez ugye a népszokásokban is látszik, tükröződik. A 40 napos böjt, amit a farsangi mulatozás után tartanak az emberek, az valójában kitisztította a testet és a lelket. A nagyhét, a húsvét hete minden család számára egy nagyon fontos ünnepe volt, mely a nagytakarítással kezdődött. Az asszonyok a házat, míg a férfiak az udvart tették rendbe. Emlékszem, hogy gyerekként nekem is feladataim voltak. Ki kellett vennem a részem a takarításból, majd a tojásfestés is rám várt. Nagypénteken nagyanyám már reggel feltette a kocsonyát, s ezt a hagyományt mai napig én is ápolom. Alig vártuk, hogy szombat reggel legyen és megkóstolhassuk. Az evangélikus vallás ennyivel megengedőbb volt a böjttel. Nagypénteken általában mákos tésztát és tésztalevest ettünk. A szombat egész nap a sütés-főzésről szólt. Reggel nagyanyám bedagasztotta a kalácsot, ami igazán finom volt. Ha rá gondolok, mai napig érzem az illatát, és az ízét a számban. Délután pedig sült a rétes és az egyéb más sütemények, hiszen a locsolók fogadására készültek. Egyébként azért is nagyon várták a locsolókat, mert a fiataloknak ilyenkor lehetőségük volt egymással ismerkedni. Ezeken az alkalmakon összeismerkedtek, és az esti bálakon akár már együtt is táncolhattak az 1930-1940-es években. 

Hímestojások a tisztaszobában (Fotó: Kerecsényi Edit, Kép forrása: http://tgym.hu/)

Hogyan várták locsolóikat a lányok? Húsvét hétfőn, illetve az ünnep többi napján milyen ételek kerültek a terített asztalokra? 

Az ünnep alkalmával a szegényebb családok szárnyas állatokat vágtak ilyenkor, míg a módosabb családok bárányt is. Különbözőképpen várták a locsolókat, amikor a kisgyerekeket vártak, és akkor is, ha nagyobb fiúkat. A kisebb gyerekeket piros tojással és csokoládéval kínálták, míg a házasulandó fiúk virágot kaptak a lányoktól. A legtöbb háznál kaptak pénzt is a locsolók, 1 vagy 2 forintot, ami nagyon nagy pénznek számított akkoriban. Ilyenkor a fiúk a ház összes lányát, asszonyát meglocsolták. Amikor én kislány voltam, bennünket már kölnivel locsoltak, azonban korábban hideg vízzel, ez azonban veszélyes volt, mert volt, aki tüdőgyulladásban halt meg emiatt. Déli 12 óra után már nem volt szabad locsolkodni. A húsvéti ünnepkör köré nagyon sok hagyomány kapcsolódott. Péntek délután még a templomba is elmentek, az egész család. Amikor eljutottak a templomba, fekete oblekokat és fekete ruhákat vettek fel, mert az a gyász napja volt. Az oltár is fekete volt ilyenkor. Azonban vasárnap a feltámadás reményében már felvették a színes, virágos bácskaikat, ami már a reménynek és az örömnek, valamint Jézus feltámadásának szólt. Húsvét hétfőn már nem mindenki ment el templomba, általában csak az idősebbek, hiszen a fiatal lányok várták a locsolókat, majd pedig a délutáni korzót a városközpontban. Azzal a fiúval, akivel esetleg délelőtt megbeszélték a randevút, délután a korzón már találkozhattak is, sőt este a bálba is mehettek együtt. Kiskőrösön a Majoros házban zajlottak ezek az események, a mai művelődési ház helyén.

A patakba merítéses, vagy a vödrös-kútvizes húsvéti locsolkodást a második világháború után váltotta fel a kölnis „szagos vizes” változat (Kép forrása: MTI fotó)

Hogyan készültek a tojások?

Volt kifújt tojás, de főtt is, attól függően, hogy a családnak mennyi tojást adtak a tyúkok abban az időszakban. Én jobban a kifújt tojásokra emlékszem, mert így a tojást fel lehetett használni a süteményekbe. A régi öregek tojásfestésnél is a természethez fordultak, azonban nem mindenhol és nem mindenki rajzolt mintákat, egyszínűre (barnásra, pirosra) festett tojást is gyakran készítettek és ajándékoztak. A mintázás eszköze egy arasznyi faág volt, melyre drótból pödrött rugót erősítettek, de csupasz seprűkórót is használtak ugyanerre a célra. A levélrátétes díszítés azért volt kedvelt, mert nem igényelt nagy kézügyességet, eszköz sem kellett hozzá, csak egy laza kötésű textília, mellyel kis levelet vagy virágot a tojásra rögzítették és úgy rakták a festő folyadékba. A festett tojásokat gyakran törölgettük át szalonnával, hogy igazán fényesek legyenek. 

A húsvéti ünnepek közeledtével festi a tojásokat özvegy Tamásné Rigó Borbála unokájával és dédunokájával Öregcsertőn, az ötvenes évek első felében (Kép forrása: gondola.hu)

A szokások jócskán változtak azóta…

Akkoriban, amikor bementek a házba a locsolók sok mindent megtudhattak az ott élőkről. A rengeteg kivarrt, hímzett holmin rögtön láthatták, hogy a lány mennyire szorgalmas, vagy ügyes kezű. Ilyenkor még a lavórtartó mögé is a monogrammal hímzett díszes törölköző került fel. Egy lány sok mindent elárult magáról, amikor beengedte a legényeket a házba. A lány a fiúkat ilyenkor a tiszta szobába vezette, ahol a megvetett ágy láttán azt is fel tudta mérni a fiú, hogy mekkora hozománya van a lánynak. Ilyenkor azért a lányok is megfigyelték ám a fiúkat, hogy mennyit esznek, mennyit isznak. Ez egy jó mustra volt a fiúk, lányok számára egyaránt. Mint minden szokásrendszer, ez is változik és átalakul. Azonban még napjainkban is egy nagyon szép időszak ez a gyerekek életében, hiszen ők még hisznek a csodákban.

Képek forrása: MTI, gondola.hu, tgym.hu 

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (12 db kép)