Nincs bennünk több? Erre képes az emberiség 2021-ben? Amikor a városban futottam, több alkalommal észrevettem ezeket az ablakokat. Szomorúan konstatáltam, ahogy haladnak előre a hetek, folyamatosan nő bennük a szemétkupac.
Ilyenkor mindig elképzelem az embert, aki úgy érezte, megteheti. Látom magam előtt a pillanatot, amikor megette vagy megitta ezeknek a dobozoknak a tartalmát, majd körbepillantott. Látja-e valaki, hogy nincs benne annyi tisztelet önmaga, a gyermekei és a Föld iránt, hogy lépjen még körülbelül százat a köztéri kukáig. Vagy tán az sem érdekelte, hogy látja valaki? Esetleg a tudatában sem volt, hogy mit tesz?
Azon gondolkodtam, egyáltalán nagykorú volt-e az illető? Ha igen, vajon otthon ő az, aki kiabál a gyerekeivel, mert nem dobják ki a kartonhengert, ha elfogyott a WC-papír? Vagy, ha nem adtak bele mindent a tanulásba? Ők alázzák-e otthon az utódaikat azzal, hogy “fiam, tényleg nincs benned több?”
Félreértés ne essék! A természet képes lesz megbirkózni azokkal a hegekkel, amit az emberiség üt rajta. A szeméttel teledobált ablakok mellett virágok nyílnak.
És alattuk is…
Az igazi kérdés az, az emberiség képes lesz-e megbirkózni azzal, amivé a természet válik majd a gigászi küzdelem során! Valóban nincs bennünk több? Képtelenek vagyunk előregondolni?
Réges-régen, mikor még általános iskolás voltam, nagyon menő volt bevinni szemléltető dolgokat a suliba. Egy könyvet, vagy egy kis állatot befőttes üvegben. Mindig kaptunk érte pirospontot, és az annyira menő volt. Ma sokan fizetnek az ötösért, mit jelent egy pirospont?! Nem sokat.
Elmesélem mi van 2021-ben. Egy kedves tanítványom behozott egy lódarazsat arra az órára, mikor az ízeltlábúakról tanultunk. Elfelejtettem óra közben körbeadatni. Mint kiderült, szerencsére. Óra végén odajöhettek megvizsgálni. Az egyik srác széttaposni próbálta, a másik megenni. No komment. Ahogy ott védelmeztem szegény, elpusztult lódarazsat, eszembe jutottak ezek a szeméttel teli ablakok. Itt az idő, hogy felhagyjunk ezzel a felelőtlenséggel a jelenünk és a jövőnk felé. Minden tett számít!
Aztán a múlt héten mégis jött egy olyan megtapasztalás, hogy úgy döntöttem, csakazértse’ keseredek el. Mert lesz egy olyan generáció, aki felelősebb egymás és a bolygó iránt. Az egyik fejlesztő teremben vettem fel DIFER-t egy elsőssel. A hetedikes lányok a másik terembe mentek át tanulni a biológia dogára. Mire átértem, fent volt egy táblázat a táblán.
Olyan szeretettel magyarázta egyik a másiknak az anyagot, ahogy már nagyon régen hallottam kamaszokat egymással beszélni. Ültem ott és hagytam, hogy együtt tanuljanak. Csak néha segítettem, ha kellett.
Ültem és mosolyogtam, mert igenis VAN BENNÜK TÖBB! És nekünk vigyáznunk kell, hogy a jövő jó kezekbe kerüljön!
Kiemelt kép: pixabay.com/Tumisu
