Augusztus 20-án, az államalapítás évfordulóján sokan gyűltek össze Kiskőrös főterén, hogy ünnepi szentmise keretében emlékezzenek a napra, melyen Szent István király a kereszténységet választotta. A szentmisét Seffer Attila, katolikus plébános mutatta be.

-Hirdetés-

A liturgia visszatérő refréne: Légy áldott Szent István király! és a mise egyik alapigéje: „vessétek le tehát a régi embert…újuljatok meg gondolkodástok szellemében…és öltsétek magatokra az új embert (Ef4,22-24)” jelképezte azt az ezeréves döntést, ami a kétezer éves eseményekhez, és az egyházhoz kötötte a nemzetet.

Seffer Attila prédikációjában feltette a kérdést, lehet-e példa a 21. század emberének Szent István. A választ VI. Pál pápa apostoli leveléből idézve osztotta meg az egybegyűltekkel: az első király példamutató vallásosságával és annak megfelelő életmódjával mutat még mai is utat a magyar népnek. Kölcsönös szeretet, tisztelet és megbecsülés. Ez a három kulcsszó hangzott el az útravaló végén. Mélyen elgondolkodtató, ott vannak-e még a köztudatban, az emberi kapcsolatainkban ezek a szavak.

A mise után Font Sándor, országgyűlési képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, és felhívta a figyelmet a történelmi fordulópontokra, melyekre emlékezvén fontos tudnunk: „egy országnak lehetnek határai, egy nemzetnek nem”.

Kelemen Ildikó Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versét szavalta el, mielőtt a város borát és kenyeret is megáldotta a plébános. Vidám hangulatú beszélgetésekkel zárult az esemény, ahol közösen fogyasztották el a bort és a kenyeret.

Délben kezdődött a Süssünk együtt kenyeret! elnevezésű program, melyet hatodik alkalommal rendezett meg a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat. Az ötletet és sütnivalók anyagi fedezetét is a tagok biztosították. Györk Ernőné, az egyesület elnöke és Szűcsné Hajdu Mária voltak a fő koordinátorok. A kemencét évek óta Rigó László fűti. Asszonyok, lányok, sőt egészen kicsi lányok népes serege vett részt a munkában. Készült kovászos tönkölykenyér, rozskenyér, teljes kiőrlésű kenyér, kukoricás kenyér, kenyérlángos, szilváslepény, vajas kifli és lángos. Marika elmondta, hogy a dagasztáshoz használt fateknő még a nagymamájáé volt, sőt a múzeum kerítését otthonossá tevő falvédőket az édesanyja hímezte.

Ebben a varázsvilágban tanult kenyeret gyúrni és dagasztani a hamarosan másodikba lépő Rori, Timi és Dorka is, akik talán soha nem fogják elfelejteni ezt a napot. Olyan asszonyok osztották meg velük a tudásukat, akik hosszú évtizedek óta állnak helyt az élet sokféle területén. Egyikőjük éppen ezen a napon ünnepelte a 64(!) házassági évfordulóját. Felbecsülhetetlen kincsek ezek az élmények!

Azt hiszem, ez adja az ünnep esszenciáját. Emlékezünk az elődeinkre, akik igyekeztek a legjobb tudásuk szerint dönteni. Átéljük azokat a hagyományokat, amiket érdemes a következő generációknak átadni. Kölcsönös szeretetben, tiszteletben és megbecsülésben.

A napot egy közös vacsora zárja, melyet a kemencéből kikerült kenyérféléken kívül borban pácolt szarvascomb, sült csirkecombok tesznek még emlékezetesebbé.

Isten éltessen, Magyarország!

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (109 db kép)