Pál Feri, tulajdonképpen Pál Ferenc, római katolikus pap, mentálhigiénés szakember. Nyolc évvel ezelőtt ismertem meg az ő munkáját. Amikor futni kezdtem, az ő előadásait hallgattam. Rádöbbentem, nehéz ügy szembenézni, és szembemenni az évtizedes, begyakorolt igazságainkkal.
Amikor Feri atya hétfőn a Petőfi Sándor Művelődési Központban széles karlendítésekkel megjelent színpadon, elképesztő energiával töltötte meg a termet. Lehetetlen volt nem figyelni. Gyakran meghallgatom a Youtube-on a heti prédikációit. Azokkal is pont így vagyok. A pandémia pozitív hozadéka, hogy minden miséje elérhető online.
Az előadás egyik szeletéről szeretnék mesélni. Feri atya arról beszélt, hogy az egyház, a papok aspektusából nézve az hangzik el a házasságról, hogy a “sírig kell tartson”. Elszörnyedve mondta ki ezt a szót. Nagyon sokszor. Sírig tartson. De mi van a sír előtt? Miért nem azon van a hangsúly? Az életen. Az egyházban és a házasságokban.
“Ha valaki azt mondaná nekem, hogy Feri, a sííííírig legyél pap, hát akkor ott rögtön ki is feküdnék” – mondta tettetett felháborodással. Egy pillanatra le is feküdt a színpadon. A földön fekvő pap. Nem a szentelési miséjén. Szembe a sztereotípiákkal. Egy életen át – mondta -, azzal már lehet, mit kezdeni!
A házasságot nem az ásó, kapa, nagyharang, hanem a bizalom és a szenvedély, a közös kalandok és a rutin, az alkalmazkodás és az önérvényesítés dinamikus egyensúlyának izgalmas nézőpontjából vette górcső alá. Nemcsak stációk vannak a kapcsolatainkban, hanem folyamatok, amikre hatással lehetünk.
John Gottman amerikai családterapeutát is idézte: “A család nem az a hely, ahol bárkinek is igaza van.” Micsoda üdítő mondat. Nem kell, hogy nyerésről és vesztésről szóljanak a családi konfliktusaink. Hiszen senkinek sincs abszolút értelemben vett igazsága. Az igazságok, amikre hivatkozva egymást támadjuk, csak részigazságok. Ha képesek vagyunk a nyertes-vesztes sztereotípiát sutba dobni, és belehelyezkedünk a szeretteink igazságába, meglepő dolgok történhetnek.
Feri atyát hallgatva új lendületet kaptam. Ami különösen is fontos, ha egyensúlyról van szó. Senki sem libikókázik úgy, hogy mozdulatlanul tartja középen. A biztonsági zónát el kell hagynunk. A lényeg, hogy folyamatosan mozgásban legyünk. Mert a dinamikus egyensúly teszi olyan kalandossá az életet, hogy érdemes legyen megélni.
Olvassatok Pál Ferit! Minden könyve erről az egyensúlykeresésről szól!
Kiemelt kép: avertesagoraja.hu
