Először a mosógép romlott el. Amikor azt pótoltam, a mosdókagyló alján kis patakban csordogálni kezdett a víz. Ekkor tudtam, a kagyló sem oké. Fapados módszereim után apum is látleletet vett a delikvensről. Együtt sem jutottunk dűlőre. Szakembert kellett hívni. Azon a napon mondta le, amikorra ígérte magát.
A szaniter boltban az eladó srác a lehető legkedvesebben adta tudtomra, hogy ne akarjak már gyógypedagógus diplomával szifont javítani, mert másképp SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ, mint a diákok. Igazat kellett neki adnom, miután kiderült, hogy nincs tömítés arra a kis „bigyuszkára”, amit magammal vittem. A telefonos fotó is arról árulkodott, hogyha most nekimegyek a kagylónak, mint bolond borjú az anyjának, többet ártok, mint használok.
A kapott telefonszámot kétségbeesetten tárcsáztam. Elmeséltem a szakembernek, hogy bár a lehetetlennel határos: annyira, de annyira szeretném, ha ma jönne. Mert a mosatlan már a nappali közepén kúszott négykézláb. És jött. Az Isten áldja meg érte. Hozta magával a tízéves fiát, aki miattam egy Minecraft meccset hagyott félbe, márpedig a Creeperek nem viccelnek.
Összeszokott brigád voltak. Az édesapa megkérte a fiát, hogy nyissa ki az új szifon nejlonját.
– Adjak egy ollót? – kérdeztem.
– Dehogy! – felelte az apukája. – Meg tudja oldani.
Egy percnyi csendes matatás után, a fiú így szólt:
– Megoldottam. A csavarhúzóval nyitottam ki!
– Oké vagy – mondta büszkén az édesapa.
Én pedig hallgattam őket, és tudtam, ez a fiú a legjobb helyen van. A szülei mellett. A munkában. A beáldozott játékért cserébe az édesapjával töltött felbecsülhetetlen kincset kapott. Lehetőséget arra, hogy becsülje önmagát, a szülei munkáját. Az édesapja szakmájának a tiszteletét és fontosságát. Ez utóbbit mélyen tisztelem én is!
Hiánycikk ma, hogy apa azt mondja ránk: oké vagy. A gyerekeket gyakran megalázzák vagy túlmagasztalják, pedig „csak” annyira van szükségük, hogy tudják: oké vagyok.
Az oké vagyok ereje sokunknak rejtély. Nem lehet betölteni, ha ennek hiányával kellett felnőnünk. Ám lehetséges gyógyulni. Például azon az úton, hogy a saját gyermekeinket helyesen szeretjük. Azzal a rendíthetetlen nyugalommal, amit ma a szifon cseréje közben tanultam a vízvezetékszerelő édesapától. Köszönöm neki!
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/depokom
