Az újév első napján kedves barátnőm családjával ebédeltem. Az inzulinrezisztencia bonyolult, ha vendégségbe megyünk. De szeretetteljes gondoskodás, ha figyelnek ránk. A mustáros karaj, ahogy ő készítette – kuktában – igazi ízharmónia. Nekem nincs kuktám, de anélkül is jóízű ebéd lett belőle itthon. Ráadásul a szüleimtől kapott disznótoros karaj tette aktuálissá.
MUSTÁROS KARAJ
(eredeti receptgazda: Szabados Dóra)
4 szelet karaj
4 teáskanál dijoni mustár
só, őrölt bors, cukor- keményítő- jódmentes ételízesítő
olaj az elősütéshez
Dórától kaptam azt a tanácsot, hogy minden húsétel finomabb, ha forró olajban először megpirítom. Sertéshúsnál talán jobb a forró zsír, de az nem volt itthon. Ha ezután főzöm meg, akkor az ízek jobban összeérnek. Így először átklopfoltam a húsokat, és forró olajon mindkét oldalukat megsütöttem.
Ezután minden húst meghintettem sóval, ételízesítővel, őrölt borssal, és megkentem fél teáskanál mustárral. Én mindegyikre tettem egy késhegynyi csípős dijonit is, de ez opcionális. Majd egymás tetejére pakoltam őket egy mélyebb lábasban.
Annyi vizet öntöttem rá, hogy éppen ellepje. Megvártam, míg egyszer felforrt, azután kis lángon addig főztem, amíg majdnem az egész víz elfőtt alóla.
Basmati rizzsel és cukormentes kovászos uborkával ettük.
Jó étvágyat! Találkozzunk jövő héten a Cukormentes és inzulinrezisztens övezetben!
