Nemrég zajlott le a kékes rétihéja éjszakázóhelyek országos szinkronszámlálása. Munkatársaink Akasztó külterületén egy jelentősebb éjszakázóhelyre bukkantak és közel húsz példányt figyeltek meg.

Fotó: Hraskó István
-Hirdetés-

A kékes rétihéja télen a pusztákon, szántókon szórványosan, de minden évben megfigyelhető, nálunk telelő ragadozó madár. Október és március között tartózkodik hazánkban, majd északibb országokba vonulnak a költési időszakra – olvasható a https://www.knp.hu weboldalon.

A kékes rétihéják rágcsáló zsákmányukat nem lesből várják meg, hanem repülés közben folyamatosan keresik (Fotó: Szentesi Attila)

A rétihéja fajokra jellemző a költési időszak után, hogy míg napközben nyílt, alacsony gyepek, mezőgazdasági területek fölött magányosan vadásznak (főleg pocokokra), az éjszakát már kisebb-nagyobb csoportokban töltik, megszokott éjszakázó helyeiken. Ilyenkor főként a magasfüvű nedves rétek, mocsarak nádas, sásos részeit keresik, amelyek este-éjjel védelmet nyújtanak számukra a ragadozóktól. Alkonyat környékén húznak be ezekre a területekre, és általában csapatban érkeznek – ez pedig ideális alkalmat kínál a megfigyelésükre és megszámlálásukra. Az adatok azért fontosak, mert hosszabb időtávlatban információt szolgáltatnak a hazánkban telelő állomány változásairól. Ez természetesen támpontot nyújt a faj védelméhez, és a számukra kedvező élőhelyeket is feltérképezhetjük, megvédhetjük.

Kékes rétihéják (Fotó: Szentesi Attila)

Február 17. és 20. között zajlott le az országos kékes rétihéja szinkron. Mivel Bárdos Tibor természetvédelmi őrkerület-vezetőnk korábban több kékes rétihéját is megfigyelt egy Akasztó környéki védett gyepterületen, Tóth Tímea és ifj. Turny Zoltán gyepvédelmi tanácsadóinkkal közösen erre a területre koncentráltak a felmérés során. Előzetes tervezés után két, egymástól körülbelül 1 kilométer távolságra lévő pontról figyelték az éjszakára behúzó kékes rétihéjákat. Nem könnyű feladat ez, ha belegondolunk, hogy rossz fényviszonyok között, meglehetősen nagy távolságból kell észlelni és felismerni őket, és ha nem kellő gondossággal megválasztott a megfigyelőpont, akkor a növényzet eltakarhatja az alacsonyan mozgó madarakat.

A késő délutáni fényekben az alacsonyan mozgó madarakat nehezebb észrevenni (Fotó: Szentesi Attila)

Munkatársaink megfigyelése jól sikerült: összesen közel húsz kékes rétihéját sikerült megszámlálniuk, egyúttal igazolást nyert, hogy a kiszemelt terület valóban a faj egyik kedvelt éjszakázóhelye, ahova több kilométeres körzetből is érkezhetnek alkonyatkor.

Fotó: Hraskó István
Fotó: Hraskó István

 

Forrás: https://www.knp.hu 

MEGOSZTÁS
Írta: vira