Kunhegyesi Ferenc festőművész és Háló Gyula költő 2025-ben is közös projekt(ek) megvalósításán dolgozik. 2025. február 7-én műtermi teadélutánra várják az érdeklődőket a kiskőrösi Alkotóházba (Délibáb utca 39.), egy úgynevezett közös gondolkodásra a képzőművészet és a költészet jegyében.

Az esemény kapcsán készítettünk interjút Kunhegyesi Ferenccel, aki további terveiről, művészetéről és a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában betöltött szerepéről is mesélt hírportálunknak.

Mi a célotok a napokban megrendezésre kerülő műtermi teadélutánnal? Mi adta a program alapkoncepcióját?

Régi terveink közül az egyik, hogy a városban, az alkotóházban havi rendszerességgel hozzunk létre kulturális eseményeket. Most az alaptéma, illetve az eszköz, az a művészet lesz: Gyula esetében a költészet, míg részemről a képzőművészet, mely műfajok nem állnak messze egymástól. Elsősorban a kiskőrösi közösséget, barátokat, művészet iránt érdeklődő embereket szeretnénk megszólítani, nemtől, kortól függetlenül. Gyakorlatilag az a cél, hogy közösen gondolkodjunk. Gyakran mondom, hogy a művészet csupán egy eszköz arra, hogy egy kicsit jobbá tegyük a hétköznapjainkat, és hogyha mélyebben belemegyünk a dolgokba, akkor akár még az életünk minőségét is javíthatja a művészet, annak befogadása, egy-egy képnek a kielemzése, vagy az, hogy egy versnek az üzenetén keresztül eljuthat az ember egy olyan dimenzióba, ami segít abban, hogy beinduljon az önfeltárás az emberben. Egy jó művésznek nem kell pszichológus, hiszen önmagát tudja analizálni, gyógyítgatni a művészetén keresztül. Az én esetemben is így van, bár ez nem tudatos nálam, de valahogy, hogyha festészetről beszélünk, azok az alkotók, akik nem a gyönyörködtetés okán hoznak létre műveket, nem a látványt próbálják leképezni, hanem valami belső individuális megfogalmazásra törekszenek, az elősegítheti az embert abban, hogy tisztább életet éljen, tudatosabban létezzen. Aki ismeri Háló Gyulát, az tudja nagyon jól, hogy egy komoly közösségi ember. A mi kapcsolatunk, kötődésünk egészen gyermekkoromra vezethető vissza. Részemről nagyon örülök ennek az újbóli találkozásnak, mert ő is az a típusú ember, aki szeretne adni a közösségének.

A műtermi teadélutánok alkalmával elsősorban a Te alkotásaiddal, illetve Háló Gyula verseivel találkozhatnak majd az érdeklődők, vagy akár a résztvevők is hozhatnak kedvenceket?

Jó lenne, ha lenne átjáró a két műfaj között. Jómagam nem szeretem azokat a fórumokat, ahol frontálisan működik a dolog, hogy leülök a közönséggel szemben, és akkor elmondom a nagy igazságaimat. Ennek sok értelmét nem látom. Én abban hiszek, hogy ha feldobunk egy témát a Gyulával, akkor azt elkezdjük körbemesézgetni, és ehhez hozzászól a közönség is. Tehát egy interaktív párbeszédet szeretnénk kialakítani. Esetemben a festmények bemutatása szintén nem lesz egyoldalú. Az Alkotóházban számos kész, illetve félkész alkotásom van, melyekről lehet beszélgetni. Kíváncsi vagyok arra is, hogy mit gondol a befogadó egy-egy műről, és én is nagyon szívesen beavatom őket abba, hogy milyen problematikákkal küzdök egy-egy téma kapcsán, és azt hogyan tudom megjeleníteni vizuálisan. Ezek azért fontosak, mert azt látom, hogy az alkotó, és a befogadó között fényévnyi távolságok vannak. A képzőművészet annyira szerteágazó, hogy a klasszikus, hagyományos festészetnek is van létjogosultsága, de például modern eszközökkel elvont gondolatok által már olyan utakat jár be a képzőművészet, ami nagyon nehezen feltárható és megismerhető. Na most erről a problémáról is beszélgettünk már sokat képzőművészekkel, művészekkel: hogy mennyire etikus az, hogy minél elvontabb vagyok, annál nagyobb művész vagyok, gondolja a laikus, ha nem beavatott. Tehát morális kérdéssé kell tenni ezt, hogy én érthető legyek. Megalkuvásokat kell keresni bizony egy művésznek is, mert az, hogy én eljutok bizonyos magasságokba magamban, az egy dolog, de az ember nem azért alkot, nem azért művész, hogy önmagában történjen meg, egy belső utazás, hanem azért, hogy ezt a fajta tudást, ami üzenetté formálódik, azt a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő minőségben tudja közölni a közönségének. Ez legyen egy kiállítás, egy tárlatvezetés, vagy akármi, és akkor induljon el egy párbeszéd a befogadó és a művész között, mert jelenleg nincsen. Azt is ki kell mondanom, hogy például képzőművészet terén a befogadónak nagyon silány elképzelései vannak. Ez csúnya szó volt, de tényleg így van. Ezt gondolom, és ezt vállalom, de erről nem a befogadó tehet, hanem maga a művész is. Tehát ez egy etikai, morális kérdéssé kell, hogy váljon, hogy mennyire vagyok közérthető. De persze vigyázni kell arra, hogy hol van a határmezsgye. Tehát az érthetőség kedvéért vannak megalkuvások a művészben, de ezek a megalkuvások néha a minőség rovására mennek, mint például a tetszelgés. A képzőművészetben az emberek azt szeretik, ha egy kicsit fotószerű az alkotás. Azonban az igazi művészet az, például egy portrékészítés esetében, hogyha abban van valami plusz dolog, a fotón túl, a realisztikus hű ábrázoláson túl, ami az egyént illeti. Tehát azt hiszem, meg tudom is, hogy az emberiségnek van egy tudatalatti szimbólum tárháza, amiből gyönyörűen tudunk építkezni, és fel tudjuk tárni közösen ezeket, mely segít az eligazodásban. Ezek a szimbólumrendszerek nagyon jó térképek ahhoz, hogy eligazodjunk egymás között. Az erdő jut még eszembe, hiszen az erdőben a fák a felszínen egyenként mind egy különálló életet élő lény, legalábbis úgy tűnik, de a föld alatt a gyökerek csatlakoznak egymással, kapcsolatban vannak. Na most ebben hiszek én is. Tudom, hogy az ember is ilyen. Szóval van egy éteri szint, egy sokkal finomabb rezgés, ami kapcsolat tud lenni ember és ember között. Ezek többnyire megérzés szintjén vannak a legtöbb emberben, tehát nem tudatosak. A művészet pedig abban segít, hogy egy kicsit tudatosabbá váljunk, és felszínre tudjuk emelni ezeket a dimenziókat.

Kunhegyesi Ferenc fb oldal
Jelenleg is aktívan alkotsz?

Minden nap dolgozom, amennyi időt csak tudok a festészetre szánok, illetve az önképzésre. Tehát olyan este nem telhet el, hogy ne tanuljak valami újat a művészet segítségével. Rendszeresen hallgattok hangoskönyveket, vagy nézek más művészeket, meghallgatom a gondolataikat, majd hagyom, hogy leülepedjen bennem, aztán így áttranszformálom a saját gondolataimat. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy egy alkotó folyamatosan képezze magát, különben nincs megújulás, nincs fejlődés. A művészet kapcsán még eszembe jutott, hogy mennyire jó dolog úgy adni, hogy gyakorlatilag megmarad ez neked is. A napokban találkoztam egy kiváló szobrásszal, aki egy nagyon jó példával tudta ábrázolni ezt a gondolatot. Azt mondta: nekem van egy csavarom, neked van egy 100 forintosod, és mi ezt elcseréljük. Azután már nem lesz csavarom, neked sincs meg a 100 forintosod, és akkor valahol van egyfajta veszteség is ebben a dologban, de hogyha én elmondok neked egy verset, az már a tiéd is lesz, ugyanakkor nekem is megmarad. Tehát egy olyan biznisz, amiből minél többet adsz, annál gazdagabbá válik a környezeted is.

Kunhegyesi Ferenc fb oldal
Néhány éve művészeti vezetőként dolgozol Budapesten a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában. Ez az új feladatkör milyen hatással van a személyiségedre, alkotói tevékenységedre?

Szentandrássy István mesterem, Kossuth-díjas festőművész nevét viseli a galéria, akivel 20 éven át dolgoztam. Tehát a kevesek közül én vagyok az egyik ember, aki nagyon jól ismerte a mestert, illetve szellemiségét. Havi rendszerességgel szoktunk más-más művészeket kiállítani. Az egyik alapgondolatunk, gondolatom az volt már az elején, hogy itt is induljon el valamilyen közös párbeszéd, ezért sem csak roma származású képzőművészeket állítunk ki. Például jelenleg a Face2Face című kiállítás látható, mely öt kiváló mester munkáit mutatja be: Szurcsik József, Gál József, Verebes György, Ulrich Gábor és Dóra Attila műveit. A Face2Face cím is utal arra, amiről az előbb is beszéltem. Nagyon megtisztelő számomra, hogy ők is nyitottak erre a fajta gondolkodásra, amit kollégáimmal képviselünk a galériában. Bízom abban, hogy elindulhat végre egy olyan párbeszéd a roma és nem roma művészek között, ami előrébb viheti a roma ügyet. Szóval a művészet, ahogy mondtam is, csak adhat, nem vehet el a másik embertől, tehát ettől csak gazdagabbá válik mindenki.

Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria fb oldal
Az, hogy művészeti vezető is vagy, változtatott valamin, vagy esetleg hozzátett a Te saját művészetedhez?

Bizony-bizony. Van, amikor nagyon sokat kell dolgozni a galériában, ez pedig elveszi a saját művészetemtől az energiát. Volt egy elég hosszú időszak, talán egy év, amikor nem voltam olyan aktív, és nem tudtam a saját művészetemmel foglalkozni. Idén több energiát szeretnék magamra fordítani, és több kiállítást is. 2024-ben egyetlen egy önálló kiállításom volt a galériában. Ebben az is közrejátszik, hogy volt, hogy két-három évig inkább festettem, és egy olyan anyagot próbáltam összehozni, mint például az Utolsó mítoszok című témám, amiből sorozatot készítek. Ezt azért mondom jelen időben, mert már két éve dolgozom rajta, és még mindig nincs kész. Szerintem ez egy több éves projektem lesz. Lassan 30 éve alkotok, már nincs bennem kényszerbizonygatás. A jövőben sokkal tematikusabb, tudatosabb kiállítási anyaggal szeretnék megjelenni. 

Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria fb oldal
Kik láthatják majd elsőként az új kiállításodat?

Jelenleg két ilyen lehetőségem van. Március elején Pécsen lesz egy önálló kiállításom, melynek már a címét is tudom: „Ne ez a dal legyen”, illetve majd valamikor Budapesten is kiállítok.

Akkor a kiskőrösi közönség ezeken a havonta megrendezésre kerülő teadélutánokon találkozhat Veled, illetve alkotásaiddal?

Igen. Szeretettel várjuk őket teadélutánjainkra az Alkotóházba Háló Gyulával, mely alkalmakról közösségi oldalunkon kaphatnak részletes tájékoztatást, illetve a facebook eseményekben: https://www.facebook.com/events/586349097511913.

 

Képek: Kunhegyesi Ferenc fb oldal engedélyével / Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria
Videó: Kiskőrös TV

MEGOSZTÁS
Írta: vira