Minden településnek megvannak a maga emblematikus alakjai. A mindenkori vezetés felelőssége, hogy észre vegye ezeket a lelkes embereket és megadja részükre azt a támogatást, ami „érdek nélkül jár”.
Bócsán évek óta megtartják májusban a „Nagy Találkozót”. Mindenkit elhívnak a parkerdőbe egy ebédre és beszélgetésre, akik a zöldhalmi tanyasi iskola tanulói voltak. A két szervező, Bak Antal és Balázs Ferenc sokoldalú tevékenységet végez a falu javára. Mint Szőke-Tóth Mihály polgármester köszöntőjében kiemelte, a falu „emblematikus alakjait” meg kell tisztelni, ők pedig azok. Feri bácsi nótaköre, Anti bácsi csettegője „messze földön híres”. És mivel Anti bácsi nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a magyar zászló mindig ott lengjen a jármű elején, ha vendégeket visz, lassan ideje, hogy Bócsa-zászlót is kapjon…
A polgármesteri beszéd és a verses köszöntő után zenés műsort kapott a népes vendégsereg: a bócsai dalkör, a citerazenekar és a soltvadkerti Búzavirág Asszonykórus teremtette meg a jó hangulatot.
A legidősebb résztvevő ezúttal egy 93 éves néni, Bak Mihályné volt, aki még mindig tanyán él, igaz, nem egyedül, hanem az unokájánál, az Abonyi Fogadó mellett, merthogy ott közel van a bolt. Humora, jó hangulata mindenkit meghatott.
A csodálatos marhapörkölt után a beszélgetésé, a nótázásé és a táncé volt a terep. Rég elmúltak már az iskolás évek, de a hangulat és a szeretet örökké megmarad a volt diáktársak között.
Káposzta Lajos
