Kosóczky Nikolettet (vagy ahogy leánykori nevén ismerik, Szekeres Nikit) egy hokicsapat toborzó alkalmával ismertem meg. Társával, Halasi Márkkal a Kiskőrösi Óvodák Szűcsi Óvodájában beszéltek hatalmas szenvedéllyel a jéghokiról. Toborzó beszédükből is érezhető volt, hogy mennyire szívükön viselik a jégkorong sorsát.
Niki nő létére a hoki mellett tette le a voksát. Táborokat vezet, ő felel a HC Kiskőrös marketingjéért is. Beleszületett testvérével, Szekeres Tamással a jéghokis életbe, hiszen édesapjuk Szekeres Károly a kiskőrösi Rajz Attila Jégpálya vezetője. Az említett kistestvér Tamás pedig jelenleg Amerikában él és jégkorongozik.
VIRA: Mutatkozz be kérlek az olvasóknak!
Niki: Kosóczky Nikolett vagyok, 23 éves. Alapszintű iskoláimat Kiskőrösön végeztem el, az akkori Petőfi Sándor Általános Iskolában és a Petőfi Sándor Gimnáziumban, majd a Szegedi Tudományegyetemen kommunikáció és médiatudomány szakon tanultam, és párhuzamosan végeztem el a 2 éves OKJ-s jégkorong edzői képzést. Ahogy odakerültem Szegedre, éreztem, hogy hiányzik a jég, így gyors megragadtam az alkalmat és elmentem a Szegedi Műjégpályára munkát keresni, ahol korisuli oktatóként kaptam állást. Nagy elismerés volt számomra, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akik többszöri olimpikon gyorskorcsolyázók.
VIRA: Mikor és hogyan csöppentél a hokisok világába?
Niki: Viccként szoktuk mondogatni az öcsémmel, hogy jégkorival a lábunkon születtünk. Kicsi korom óta vonz a jégkorong, ámulattal tudtam nézni apa késői edzéseit, meccseit. Sajnos lányként nem volt lehetőségem, hogy a közelben jégkorongozzak, de ahogy szüleink idejéből kitelt, úgy vittek minket Székesfehérvárra, vagy Dunaújvárosba korcsolyázni. Nekem később abba kellett hagynom a sportot egy kis időre. Az öcsém Dunaújváros után Székesfehérváron az akadémián folytatta, most pedig az USPHL ligában játszik a Boston Jr. Bruins csapatánál Amerikában. Inkább úgy mondanám, hogy nem belecsöppentem, hanem mindig is az életünk része volt és lesz a jégkorong.
VIRA: Nemrégiben pedig a férjed is csatlakozott a jégkorongos élethez.
Niki: Igen, ő is elvégezte ugyanazt az iskolát amit én, és ezt a szezont már jégkorong edzőként kezdte el. Óriási „gyermek-mágnes”, imádják őt a gyerekek. Szinte csak a Tibcsi névtől zeng a pálya, amire nagyon büszke vagyok. Sokat fejleszti magát, szerintem jó szezonnak nézünk elébe.
VIRA: Mi a pontos feladatod a HC Kiskőrös életében?
Niki: Jelenleg a HC Kiskőrösnél az utánpótlás nevelés, illetve toborzás a fő feladatom. Mellette én viszem a marketing részét is. Ebbe beletartozik az internetes közösségi oldalak frissítése, médiumok felkeresése stb.
VIRA: Milyen sportolói eredménnyel büszkélkedhetsz?
Niki: Mint említettem, lányként nekem nem volt akkora lehetőségem ezzel a sportággal, mint szerettem volna. Kiskőrösnél utánpótlás bajnokságban játszottam, majd a dunaújvárosi Angels női csapatban folytattam, mikor egy betegségem miatt abba kellett hagyjam a sportot.
Viszont itt kiemelném, hogy a nőknél – történetük legjobb pozícióját elérve – a 12., a férfiaknál pedig 21. a magyar jégkorong-válogatott a világranglistán. Tehát jelenleg egy lánynak sokkal nagyobb esélye van elérni a válogatott pozíciót mint egy fiúnak. Ezzel szeretném buzdítani az összes lányt a környéken, hogy jöjjenek, próbálják ki magukat, mert egy gyönyörű sport, ami nem mellesleg nagyon szép alakot kreál.
VIRA: Miért éppen Kiskőrös? A nagyvárosok azért jobban profitálnak a jégkorongból…
Niki: Mivel itt nőttem fel, és családi vállalkozásként visszük a koripályát, ezért más opció nem is jöhetett szóba. Édesapukám idehozott Kiskőrösre, a síkságra egy teljesen ismeretlen sportot. Míg a többi sportnak már megvan a hazai szurkolótábora, nekünk sajátot kell felépítenünk. Ez egy nagyon nagy kihívás, amit mi pozitívan fogadunk. Jelenleg a HC Kiskőrös, az országos jégkorong berkekben elismert klubnak számít.
VIRA: Melyik korosztály tartozik a te kezeid közé? Szerinted melyik életkorban érdemes a hokimezt magunkra ölteni?
Niki: Nálunk nincs olyan hogy enyém, tied. Itt az van hogy MIÉNK. Személy szerint az U8 és U10 korosztály edzésein vagyok a legtöbbet jégen, de minden hétvégén utazunk, hiszen van még az U12, U14 és most már U16 korosztály is.
Már érdemes korcsolyát adni a gyerekek lábára 3,5-4 éves korban. Erre a legmegfelelőbb alkalom a Korisuli (szerdán 17:00-18:00, és pénteken 18:00-19:00), ahol már szokhatják a korcsolya élén való lépéseket, segítőkkel a totyogásokat. A jégkorong edzéseken való részvétel már 5 éves kortól ajánlott, hiszen ha már ebben a korban elkezdik a korcsolyatechnika alapjait, akkor egy kiváló sportoló válhat belőlük.
VIRA: A jégpálya atmoszférája több betegesebb gyermeknél is egészségbeli javulást eredményezett. Mesélnél erről bővebben?
Niki: Bizonyított tény, hogy nagyon jó hatással van a jégkorcsolya sport az asztmával küszködőkre. Több olyan gyerek is járt/jár hozzánk, akinek nagyon súlyos asztmája volt, és egy szezon után, már szinte nem is kellett használja az inhalátort.
VIRA: Nyaranta is működik a club vagy olyankor ti is a strandra mentek inkább? (Habár a kánikulában kifejezeten jó is lehet bent.)
Niki: Nálunk a szezon szeptemberben kezdődik és április végén fejeződik be. Ez a 8 hónap nagyon kemény munkát igényel. Szinte minden hétvégén meccsekre járunk, akár külföldi tornákra is megyünk, ezek pedig kimerítik a gyerekeket. Ezért mi általában 1,5-2 hónapot szoktunk adni a tanítványainknak, úgymond „szabira” küldjük őket. Ilyenkor nem áll meg az élet az edzők számára, hisz elkezdjük a jeget leengedni és az inline (görhoki) felületet összerakni. Száraz programunkban benne van heti 1 strand, 1 görhoki edzés, és 1 kardió edzés is.
VIRA: Hol képzeled el magad a jövőben, maradsz a jégpályán/jégpálya mellett vagy egyéb szakmai terveid is vannak?
Niki: Mindig is a jégen vagy körülötte dolgoztam, amin nem is szeretnék változtatni. Tavaly eldöntöttük a férjemmel és a szüleimmel, hogy családi vállalkozásként visszük tovább a Jégpálya sikereit, ami mellett ki is tartunk.
Szakmai tervemben benne van, hogy elindítsak az alapoktól egy teljes lány csapatot, amit felnőtt korosztályig tudok vinni. Remélem sikerült meghoznom a szülők és a lányok kedvét a sportághoz.
Fotógaléria:
