Az Ösvénytaposó Baráti Társaság minden évben tartalmas kirándulásokra invitálja tagjait, melyek során a keceliek számára is testközelbe kerülhetnek a távolabbi magyarlakta területek természeti kincsei is. A társaság vezetője, Szabó Zsolt elmondta, hogy bár az elmúlt évben nem bővelkedtek a határon túli programokban, a hazai ösvényeket taposva is bőven akadt számukra élmény.
A 2020-as esztendő sok szempontból meghatározta a túrázók lehetőségeit is. Ti hogyan tudtátok áthidalni ezt az időszakot, tekintve, hogy online nem lehet túrázni? Milyen programok tudtak végül megvalósulni?
Vegyes érzelmekkel tekintünk vissza az elmúlt esztendőre. Nem csak bennünket, de úgy gondolom, hogy a többi túraegyesületet is nagyon megviselte a kialakult válsághelyzet. Sok betervezett, leegyeztetett túrát kellett nekünk is lemondani a szigorítások és a határzár miatt, mert ezek főként határon túli szervezések voltak. Szokássá, hagyománnyá vált, hogy minden évben van négy nagy, többnapos túránk elszakított erdélyi barátainkhoz, melyek közül három a Zsil-völgyi testvérvárosunkat, Lupényt és a közvetlen közelében található hegyvonulatokat (Kis-Retyezát, Vulkán-hg., Surján-hg. és természetesen a központi Retyezát) hivatott bemutatni. A negyedik túránk Torockóra vezet. Mindig nagyon kedvesen fogadnak lupényi és torockói barátaink, ilyenkor elfelejtődnek a napi gondok, és csak a természet felfedezése, történelmi múltunk megismerése a cél a „könnyed baráti séta” közben a hegyekben. De tavaly sajnos ilyen élményben nem volt részünk, hiszen politikai határainkon belül maradtunk, ahol mindig akad felfedezésre váró terület, és olyan is, ahova szívesen visszajárunk, bármennyiszer is koptattuk már az ottani utakat, sziklákat. Azt elmondhatom, hogy egy nagyon jó baráti csapat jött össze az évek alatt, akik nem riadnak meg az új kihívásoktól, a távolságtól és a nehézségektől. Arra törekszünk, hogy minden hónapban legyen a keceli csoport részére egy túra, mert a tagok szeretik a természet látnivalóit, amely feledteti velük az út nehézségeit, s a nap végére jóleső fáradtság tölti el őket. 2020-ban minden hónapban volt egy ilyen kisebb-nagyobb túra.
Emellett én még eljárok a feleségemmel és szabadszállási jóbarátommal, Asbóth Gyurival teljesítménytúrázni is, hiszen néha ránk fér egy kis adrenalinlöket, valamint egy kiadós elfáradás. Előre, „online” letúrázom a kirándulást a térképen, nemcsak élőben, hanem digitálisan is, mert a térképen ekkor rajzolódik ki igazán az útvonal, ekkor jönnek elő a fránya csavarok, emelkedők és egyéb látnivalók.
Voltak-e téli fázós-havas túráitok? Mennyire aktívak az egyesület tagjai?
Igazán téli nem volt, hiszen a természet nem ajándékozott meg minket kiadós mennyiségű hóval, de ettől függetlenül volt egy január eleji túránk a Mátrában, ahol felkerestük a Ilona-völgyi vízesést, mely akkor teljesen be volt fagyva, így megkapó jégalakzatok alakultak ki rajta. A csapat aktivitására büszke vagyok, hiszen a 3 évestől a 65 évesig bezárólag már minden korosztály megfordult a túráinkon. Természetesen van egy „keménymag”, akik minden túrán részt vesznek, ezzel is erősítve a csapatszellemet és a motivációt, hogy igenis van értelme a befektetett energiának. 2020-ban két alkalommal fordult elő, hogy többnapos hazai túrára mentünk (Kőszegi-hegység, Zempléni-hegység), mert a felkeresett tájegységek egy napos kirándulással nem érhetőek el a rengeteg látnivaló miatt. A távolság nem szegte a csapattársak kedvét és elszántságát, hiszen ezekre a túrákra is több autóval mentünk.
Van-e változás, vagy bármiféle fejlődés az eddigiekhez képest létszámban, túrák számának és nehézségének tekintetében?
A létszám folyamatosan fejlődik mind negatív, mind pozitív irányban. A jó az, hogy ez a tendencia átbillent a pozitív oldalra, hiszen egyre többen csatlakoznak hozzánk az országhatáron belülről és azon túlról is. Ezt annak tudom be, hogy láttak/hallottak rólunk, ismernek valakit a csapatból vagy egy ismerős ismerőse ajánlotta – ilyenre is volt példa. Túrák számában maradnék a havi egy kirándulásnál, bár az ünnepek kivételek, mert ilyenkor spontán kis családi túrákat szoktunk szervezni a legkisebb korosztály számára is. Évről évre egyre nagyobb távolságokat és szintemelkedéseket csempészek bele a sétákba, melyet néha viccesen meg is szoktak jegyezni, ennek ellenére senki sem panaszkodik.
Hogyan terveztek ebben az évben? Milyen kilátásaitok vannak?
Tervezni nem nagyon mer az ember, főleg határon túli kirándulások tekintetében, de bizakodóak vagyunk. Hazai túrák természetesen lesznek és voltak is már idén. Előre tervezve már elkészült három erdélyi túra útvonala, melyet felvidéki és bácskai barátainknak köszönhetőn számtalan vajdasági túra követ majd. De egyelőre főként a hazai túrákra összpontosítunk, várjuk a határnyitást, hogy elinduljunk az úton…
Írta: Csiszér Erika
