2021. március 29-én végső búcsút vettünk Kelemen Sándortól, városunk egyik kiemelkedő személyiségétől. Sanyi bácsi 1929. június 1-jén született Kiskőrösön, paraszti családban nevelkedett Alsó-Cebén, ott járt iskolába, s ott volt az ifjúsági kulturális élet egyik fő mozgatórugója. Majd a Hazafias Népfront titkáraként tevékenykedett évekig, ahol elsősorban társadalmi tevékenységeket szervezett. Több kiskőrösi utca neki köszönheti szilárd burkolatát, például a Lehel utca. 1960-ban a Törekvés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, később a Petőfi Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke lett. Elvégezte felnőtt fejjel a Mezőgazdasági és Kertészeti Technikumot. 1968-től 1976-ig, két cikluson át a térség országgyűlési képviselője volt. Nevéhez fűződik a közép-cebeiekkel együtt a Seregélyes út megépítésének elindítása, megszervezése. Tiltakozott a Petőfi Szülőházat körülvevő modern épületek szomszédsága miatt. Baráti kapcsolatai révén megszervezte egy Kiskőrösről szóló film elkészítését dr.Murányi László segítségével. Ajtaja mindenki előtt nyitva állt, még vasárnap délben az otthonában is, s írta a kérvényeket, fellebbezéseket, segítette a kiskőrösi fiatalok felsőfokú intézményekbe jutását. Sosem felejtette el, hogy honnan jött, s mindenkit névről ismert, ahogyan őt is mindenki keresztnevén szólította.
Később a Kossuth Mezőgazdasági Szakszövetkezet gazdasági elnökhelyettese lett, majd néhány évet sportvezetőként dolgozott a városban. Az Eszes-Vin vállalkozás személyzetiseként ment nyugdíjba.
Fiatal korától, szlovák származásúként, ápolta a hagyományokat. Az 1980-as évek elején fontos szerepet vállalt a kiskőrösi szlovákság országos szervekkel történő kapcsolatának kialakításában. Kiskőrös küldötteként tagja volt a Magyarországi Szlovákok Szövetségének.
Kiskőrös város szlovákságát nemcsak származása, hanem a városban betöltött szerepe révén is jól ismerte, és nagy elhivatottsággal vezette 1998-ig. Egy kis pihenő után 2002-ben szintén szerepet vállalt a városunkban először megalakuló Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatban. Számos kulturális esemény szervezője volt és néprajzi kutatások segítőjeként szerzett elismerést a szlovákság körében, akik tisztelték, becsülték és szerették őt.
Egyenes, szókimondó ember volt, ami akkoriban sem volt divat, ám elveihez mindig hű maradt, soha nem volt megalkuvó. Az egyszerű emberekért dolgozott, szólt mindig. Legnagyobb rangnak az emberi tisztességet és a tiszta lelkiismeretet tartotta.
Kortásai közül ő az egyik utolsó alsó-cebei, aki végleg távozott a földi létből. Családja, valamint Kiskőrös Város Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata és minden kiskőrösi szlovák nevében búcsúzunk Tőle!
Nyugodjon békében!
