Az ősz beköszöntével a pusztát járó ember felfigyelhet a vonulásra készülődő pusztai madarak csapataira. Az egyik ilyen a rejtett életmódja és éjszakai aktivitása miatt ritkán szem elé kerülő ugartyúk is. Gyülekező csapataikban akár 30-50 egyed is összeverődhet, hogy aztán útnak induljanak afrikai és dél-európai telelőhelyeikre – írja a https://www.knp.hu.
Bár az ugartyúk európai állományának jelentős része rövid távon stabilnak vagy növekvőnek tekinthető a BirdLife International adatai szerint, a hazai költőállománya csökkenő trendet mutat, a nemzetipark-igazgatóságok szakemberei mindössze 32-44 párra becsülik. Így aztán különösen érdekes, mikor egy nagyobb létszámú, vonulásban lévő csapatot sikerül megfigyelni.
Ahogy neve is utal rá, az ugartyúk a rövid füvű, szinte kopár területeket, a szikes pusztákat és azok környezetében lévő szántóterületeket kedveli. Hazánkban a Dunától keletre, az Alföldön él. A legerősebb állomány a Felső-Kiskunságban található, de költ a Csepeli- és a Solti-síkon, a Tisza-völgy egyes területein, a Hortobágyon és a Tiszántúl egyes részein.
A tyúkfélékhez nem sok köze van, a lilealkatúak rendjéhez tartozik ez az érdekes megjelenésű madár. Hosszú lába, csőre és szeme citromsárga, tollazata földszínű, szürkés-barnás árnyalatú, amely olyan kiváló rejtőszín, hogy gyakran nem is lapul le veszély esetén, hanem egyszerűen mozdulatlanná dermed és ezzel valóban szinte láthatatlanná válik. Népies nevei, a bagolyfejű lile vagy bagolyszemű sneff arra utalnak, hogy feje és szeme a testéhez képest nagyon nagy. Alkonyatkor és hajnalban jár táplálék után. Étrendje főként rovarokból, gyíkokból áll, de kisrágcsálókat is meg tud fogni.
Az ugartyúk – és más földön fészkelő madárfajok, mint pl. a túzok, székicsér – számára a költőhelyek átalakulása a legfőbb veszélyeztető tényező. Mivel ma már jórészt agrárkörnyezetben költ, így hiába a rejtőszín, a tojásokat és a fiókákat nagymértékben veszélyeztetik a tavaszi mezőgazdasági munkák. A veszély esetén történő lelapulás és láthatatlanná válás jó stratégia a ragadozókkal szemben, de mezőgazdasági gépekkel történő találkozás esetén sajnos mit sem ér. Továbbá az agráriumban tapasztalható intenzív vegyszerezés is kedvezőtlenül hat rá, elsősorban a táplálékbázisának csökkenése okán.
Megmentésének egyik kulcsa a legeltetéses állattartás visszahozása az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, a szikes tavak környékét elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) működési területén több élőhely-fejlesztési beavatkozásnak is nyertese volt az ugartyúk. Így például egy most lezárult VEKOP pályázatnak a Felső-kiskunsági-pusztán, de az extenzív művelést támogató túzokvédelmi programok (pl. Túzok LIFE program) is kedvező élőhelyi feltételeket biztosítanak e ritka fészkelő számára.
A faj állományának csökkenése egyedi védelmi intézkedéseket is indokolttá tesz. A megtalált fészkek és revírek környezetében a gazdálkodási tevékenység időszakos korlátozása is szükséges lehet.
Az élőhelyi átalakulások és az intenzív mezőgazdasági művelés mellett a ragadozók károkozása is jelentős lehet. A Felső-Kiskunságban a túzok és a rákosi vipera védelme érdekében a KNPI és a térség vadászatra jogosultjai tervszerű ragadozó-gazdálkodást folytatnak, ami kedvezően hat az ugartyúkok költési sikerére is.
Az összetett védelmi intézkedések eredményeként remélhetőleg a hazai állomány is növekedésnek indul majd, és az őszi vonulás előtt gyülekező csapatok látványában még sokáig gyönyörködhetünk.
Felhasznált forrás: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) 2021 Magyarország madáratlasza – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest
Forrás: https://www.knp.hu/hu/hirek/gyulekeznek-az-ugartyukok-a-kiskunsagban
Fotók: Bártol István
