A Royal Welsh College of Music & Drama fiatal szopránja nemcsak a színpadon, hanem a gyerekek inspirálásában is küldetést lát. Kiskőrösi gyökerekkel, nemzetközi tapasztalattal és hatalmas szívvel érkezett Molnár Leora a Bem iskolába.
– Mikor kezdődött a kapcsolatod az énekléssel?
– Már 3 éves korom óta énekelek. Akkor még a nappali volt a színpad, a kanapé pedig a nézőtér. Nem tudtam pontosan, merre tartok, csak azt, hogy énekelni szeretnék – és ez az érzés azóta is velem van.
– Mikor fordult komoly irányba ez az út?
– 13 éves voltam, amikor Szegeden egy énektanár felfigyelt a hangomban rejlő potenciálra. Az ő javaslatára kezdtem el a klasszikus zene felé fordulni, innen pedig egyenes út vezetett az operához. Ma szopránként tanulok és építem a pályámat.
– A Royal Welsh College of Music & Drama hallgatója vagy. Mit jelent ez számodra?
– Nem könnyű ide bekerülni, hiszen a világ minden tájáról érkeznek ide tehetségek – Amerikából, Európából, Ázsiából. Egy világhírű intézményről van szó, ahol nap mint nap inspiráló közeg vesz körül. Itt mindenki szenvedéllyel dolgozik azon, hogy a legjobbat hozza ki magából.
– Milyen egy napod operaénekesként?
– Minimum 3–4 órát gyakorlok naponta – egy alapos, körülbelül egyórás bemelegítéssel, különböző technikákkal készítem fel a hangszálaimat, és a testemet is mozgásos gyakorlatokkal. Sokszor még reggel, a buszon is előveszem a kottáimat, és halkan dúdolok – nálam nincs „szünet” a tanulásban.
– Miért tartod fontosnak a gyerekekkel való foglalkozást?
– Nagy célom, hogy támogassam a gyerekekben rejlő tehetséget. Angliában vannak tanítványaim, akikkel akár már 3 éves kortól foglalkozom. Hiszem, hogy rengeteg gyermekben ott van a tehetség – csak meg kell találni és jó irányba terelni. Az én feladatom, hogy bátorítsam őket, segítsek felfedezni a bennük rejlő lehetőségeket. Ha ezt sikerül megtenni, akkor nemcsak az ő életük változik meg, hanem a világ is gazdagabb lesz az ő értékeikkel.
– Hogyan kapcsolódsz a Bem iskolához?
– A családomból sokan ebbe az iskolába jártak, az unokatestvéreim, rengeteg pozitívat meséltek és jó emlékekkel gondolnak vissza egykori iskolájukra. Jelenleg unokaöcsém is ide jár és szeptembertől az unokahúgom is itt lesz első osztályos, így adott volt a lehetőség. A vezetőség támogatta a kezdeményezésem, nagyon lelkesek voltak az ötletre hogy kicsit nyissunk közösen a művészetek felé. A Bem iskolával egy különleges partnerség kezdődött el. Szeretnénk, ha a diákok online formában is betekintést nyerhetnének a mi óráinkba, a zene és a dráma világába. Nálunk zeneszerzők, énekesek és színészpalánták tanulnak – ezt a világot szeretnénk közelebb hozni hozzájuk. Fontos volt számomra, hogy a kiskőrösieket is támogassam azzal, amit én tudok adni. Ez a partnerség számomra nemcsak egy együttműködés, hanem egyfajta küldetés is. Ez a látogatás csak az első lépés volt, de hatalmas élmény számomra. Az iskolában mindenki rendkívül kedvesen fogadott, mindenkitől kaptam elismerést és biztatást. A pedagógusok, a vezetőség és a gyerekek is nagyon mások voltak mint külföldön. Olyan volt mintha mindig is ismertek volna tárt karokkal várnak vissza – és ez nagyon sokat jelent nekem.
Hamarosan egy másik meglepetés vendéggel látogatok vissza a Bembe.
– Mit jelent számodra ez a nemzetközi háttér?
– Édesapám kiskőrösi, édesanyám szegedi, én pedig Amerikában születtem és Angliában nőttem fel. A nyarakat mindig Magyarországon töltöttem, így mindkét világ közel áll hozzám. A tanítás mindig is fontos volt számomra, és a Buli a Bem suli program által most egy olyan lehetőség nyílt meg, ami igazán szívügyem. Szeretnék hidat képezni a gyerekek és a zenei világ között.
– Milyen lehetőségeket látsz a jövőben a gyerekek számára?
– Szeretném megmutatni azoknak a gyerekeknek az utat, akik a zenében képzelik el a jövőjüket. Segíteni tudok abban is, hogy milyen lépések szükségesek például egy külföldi zenei iskola jelentkezéséhez. Ha csak egyetlen gyermek is elhiszi magáról, hogy képes rá, és elindul ezen az úton, akkor már megérte. Hiszem, hogy a tehetség minden gyermekben ott van – csak észre kell venni, és segíteni kell kibontakozni.
Szöveg és képek: Buli a Bem suli / Tóth Laura Tünde
