Mindennapi történeteink

Az intelligencia annyira bonyolult fogalom, hogyha egy vizsgán kell számot adni róla, kutatók hosszú sorának definícióit kell a vizsgáztató elé citálni. Emlékképek úsznak a gondolataim közé, mikor úgy vélem valakiről, hogy intelligens. A gimiben ülünk. A...

Kislánykoromban rettegtem a feketepontoktól és a rossz jegyektől. Édesanyám nem volt elnéző a bizonyítvány terén. Talán mert neki nem adatott meg, hogy kedve szerint tovább tanulhasson. Elvárta, hogy hozzam a szintet. A magas elvárások fura...

A fejlesztő teremben ülünk. Az udvarról beszűrödik a zsivaj. A délutáni napfény békés. A gyerekcipők barátságosan, tompán dobbannak a sebhelyes betonon. A labdák furcsa mód szinkronban pattanása elevenen lüktet a teremben. A kisfiú zaklatott. Mélyen...

Kit érdekel, hogy könyvet írtál? Ez a kérdés motoszkál bennem, mióta azon a novemberi esős délutánon a Luther Kiadó vezetője felhívott. Minden poszt, minden megosztás, összerántja az ember gyomrát. Az ön- és ősbizalommal kevésbé...

Anyaság. Az anyával folytatott kommunikációnk vitán felül álló módon befolyásolja az életünket. Kezdetén őt esszük és isszuk szó szerint. Aztán beépítjük gesztusait, életszemléletét, rólunk alkotott véleményét a lelkünkbe. Ha szerencsénk van, általa a józan...

Az önismereti csoportunk (Híd-klub) nevét sokan Hit-klubnak hallják, és némi ellenérzéssel – nyíltan vagy magukban – szektásnak bélyegeznek bennünket. Mindig megmosolyogtat. Ha az ember rátalál egy közösségre, ahol szélesedik a látóköre, kinyílik a szíve...

Vannak szavak, amik eltűntek az életemből, mióta felnőttem. Amik a paraszti világban töltött gyerekkorom részei voltak. Ha kimondom: döngölő, érzem az orromban a törköly illatát, látom a ruhámra fröccsenő lilás szőlőlét, és hallom, ahogy...

Nemrégiben a TESCO péksüteményes részén bámészkodtam. Sehol nem leltem a régi, klasszikus zacskókat, amibe a zsemlét tettem. Felfedeztem, hogy biológiailag lebomló változatot tettek a helyére. Az önkiszolgáló pultnál – képletesen szólva – majdnem dobtam...

Az első nagypéntek is ilyen szomorkás, szürke hétköznap lehetett. A kereszt alatt álldogáltak az emberek. Azon töprengve, ez vajon a világvége? Az az ecetszagú, töviskoronás férfi tényleg az Isten fia? A köntösén osztozkodtak, kockázva...

A tizedik futószülinapom mások számára átlagos nap. Nem munkaszünet, számomra mégis különleges. Tíz évvel ezelőtt arra gondoltam, olyan sok embernek megy a futás, talán menne nekem is. Csak ott volt az a sok fájdalmas...