Szloboda Zsolt bócsai lakos. Civilben nyílászárókkal és más, nekünk hasznos nyugati holmikkal kereskedik. Humora, sokoldalú szervezői és kántori tevékenysége mellett a legtöbben a finom ételei miatt szeretik. A főzés története úgy kezdődött nála, hogy dávodi gyerekként a bajai Bányai Júlia Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőbe járt mint bolti eladó. Egy hétig elméleti oktatás volt az iskolában, majd egy hét gyakorlat. Az első gyakorlati héten egy távoli ÁFÉSZ üzletben dolgozva elküldték halat pucolni. Ott tanulta meg ennek csínyját-bínját. A főzést diákként meg kellett tanulnia — ez is része volt a dunamenti gyakorlatnak…
Most pedig ott sertepertélünk náluk a kertben. Felség, Tünde is ki-kinéz ránk, de miután odatermelődött minden nyersanyag a bográcshoz, beleértve a fontos, alkoholos italokat is, magunkra hagy minket, hiszen „odabenn is meg kell teríteni még”…
Mi lesz ez pontosan?
Ez, amit most főzök, igazából dávodi halászlé, mert keveredik a bajaival a szeremleivel és az érsekcsanádival. A fő ízkülönbséget az adja a többihez képest, hogy házilag készített paradicsomlét rakunk hozzá.
Na, most jól begyújtottál…
Ennek a víznek mindig zubognia kell. A lapos fenekű halfőző bográcsot pedig nem árt rendszeresen forgatni. Már benne van a ponty és a kárász!
Milyen gyakran főzöl halat?
Havonta 3-4-szer, viszont emellett pörköltek és sültek is készülnek… Persze ehhez az kellett, hogy életem során rengeteg konyhába bemehettem a hátsó ajtón, és megleshettem a konyhás néniket, szakácsokat, háziasszonyokat, hogy ki mit és hogyan készít el. De ha komoly étterembe megyek, akkor gyakran úgy rendelek, hogy szakmailag is fejlődjek…
A mi vidékünkön igen fontos a paprika. Mi a forrásod?
A piros paprika Hercegszántóról való, nagyon megbízható termelőtől, Konczné Ilonkától. Erős paprikát mindig teszek bele, de az hüvelyes, nem őrlemény. Most is raktam bele, innen vettem le. Nem kell félni az erőstől, mert elmegy az ereje egyszer a főzésnél, másszor pedig a tészta is elvesz belőle. De az a halászlé legyen gyárilag csípős! Utólag ízesítgetni nem az igazi…
Bővült a bogrács tartalma.
Igen 25 perccel a forrás után bekerült a törpeharcsa az ikra és a tej. Az elején a halászlét lobogó lángon főzzük: ez a hirtelen hagymás lé meghúzza a halat és nem esik szét a hús. Benne maradnak az ízek. Ha hideg vízbe tenném, akkor viszont kifőnének. Most azonban visszavesszük a lángot.
Mennyire divat, hogy adnak hozzá tésztát? Mert Baján szoktak, de Szegeden is lehet kérni.
Egyre inkább. Ez olyan, mint a kenyér, csak jobban illik hozzá. Szigorúan külön főzik a halászlétől, és külön el is lehet rakni, ha marad belőle.
Közben elzárjuk a gázlángot…
Lement a 40 perc főzés, még egy kóstolást azért ejtsünk meg: sós-e? Most még korrigálható… Mivel patkósan főztük, kivesszük belőle a halhúst, mégpedig ezzel a rácsos szűrővel. A lét tésztaszűrővel szűrjük át: valaki nem szereti a hagymát, mások pedig a szálkától tartanak. Kisgyerekek miatt különösen fontos ez. Így tálaljuk ki. Viszont valaki megeszi külön a hagymát, mint pl. Csaba bátyám. De a család többi tagjai is szereti: a nagy családi találkozókon 70 főre főzünk, ami 2 db harmincliteres bográcsot jelent!
Na, együnk, parancsolj, jó étvágyat!
És akkor íme a recept:
Mindig az 1-1 egységgel számolunk. Azaz 1 kg hal, 1 liter víz, 1 vöröshagyma, 1 púpos evőkanál törött paprika, 1 egységnyi só. Ez utóbbi az én ízlésem dolga… Ebbe a bográcsba most 6,5 liter vizet tettem, ami a végére elfő 6 literre. Kb. 10 % elforrással számolunk mindig. Így mértem ki a halat és minden mást.
Minél vegyesebb, annál jobb. Ebben most van 70 % ponty, aztán törpeharcsa és kárász. A gyorsan megfőlő halat később, a forrástól számított 25. percben rakom bele: jelen esetben a törpeharcsát. Azt csak 15-20 percig főzzük. Különleges hal, mert az íze az utolsó 5 percben fog kiteljesedni. A pukkantókat bele szoktam rakni: az is ad egy különleges ízt.)
A kóstolásban segített: Káposzta Lajos
