A minap bemutatott Eltájolók TSE, Döme Géza vezetésével, Bócsán rendezte meg a 15. gyalogos természetjáró tájékozódási túraversenyt. A főszervező – saját bevallása szerinti – kedvenc terepe a térségünkben, ezért is tértek vissza a hat évvel ezelőtt már megismert helyszínre.

-Hirdetés-

A versenyzők vegyes érzelmekkel viseltettek a területet sűrűn díszítő borókabokrokkal kapcsolatban. Búcsúzáskor egymást ugratták azzal, legjobb lenne magukkal vinni néhány borókahajtást, hogy a következő verseny indulói se maradjanak ki a jóból.

Negyven csapat négy kategóriában nézett szembe a kihívásokkal. A leghosszabb pálya 8,5 km hosszan kacskaringózott és kb. 200 m szintkülönbség leküzdését kívánta a résztvevőktől. A legfiatalabb túrázó nem a saját lábán vágott neki az útnak. Az alig kétéves gyerkőc édesanyja hátán kucorogva kereste a bójákat. Ebben az évben a 80+ kategóriában senki nem indult, a legidősebbek a hetvenes éveiket tapossák.

A versenylapok javítása nagy rutint és szakértelmet kíván, ezen keretek között nem is próbálkoznék az értelmezésével, de a túrázók bátran ütköztették érveiket a szervezőkkel, ellenőrizték hibapontjaikat. Hiszen itt komolyabb tudásra van szükség, mint amikor az „átlagtúrázó” keresi a jelzéseket az ösvényeken.

Kiskőrösi versenyző nem indult idén, de érkeztek csapatok Tiszaújvárosból, Vácról, Gyöngyösről, Pécsről, Budapestről, Kaposvárról, Szentesről, Mohácsról.

Bár a cikkben sokszor szerepel a verseny szó, ahogy néztem a résztvevők arcát, nem a vetélkedés jutott eszembe. Családok és barátok gyűltek össze, hogy próbára tegyék önmagukat, tájékozódási képességüket. Átéljenek valami különlegeset abban az időszakban, amikor mindenki csak a „második hullámról” beszél.

Az Eltájoló Kupán – a szabad levegőn – több, mint száz ember sportolt. Életkortól függetlenül ugyanazzal az elégedett és fáradt mosollyal az arcukon tértek vissza a célba. Ezen a napon nem volt szükségük okos eszközökre, wifire, sőt, még angolvécére sem ahhoz, hogy jól érezzék magukat. A nyári meleget idéző szeptemberben hátukra vették a zsákot, lábukra a kamáslit, kezükbe a térképet és a tájolót. A bójákon kívül kerestek egy életérzést, amit csak azok ismernek, akik le merik tenni a digitalizált világ béklyóit egy madárcsicsergős, borókás, testet és elmét próbára tevő élményért. Mert minden másra ott a MasterCard.

Hogy ez a nap megvalósulhasson, az Eltájolók TSE jól összeszokott, rugalmas csapata, a családtagok, gimnazista önkéntesek és a Bócsai Önkormányzat támogatása kellett. Döme Géza vezetésével már két hónapja folyt a munka a színfalak mögött. Kitűzték a pályát, megrajzolták a térképeket, elkészítették a menetutasításokat. Az ellenőrző bírói munkát Dr. Biácsi Alexandra, Biácsi Tamás és kislányuk, Bogi végezte. A bójákat Géza és Kerekes Viktor helyezte ki, ők javították a versenylapokat is. A többi csapattag – Halász Ágnes, Sándorfalvi János, Kutak László – főként az adminisztrációs munkában, időmérésben segítettek. A konyhai szolgálatban pedig Döme Zita, Halász Henrietta, Halász Nikoletta, Halász Alexandra és a közösségi szolgálatos gimnazisták.

Az Eltájoló Kupa tájékozódási túraverseny, de több annál. Egy közösség. A résztvevőké és a szervezőké egyaránt. Egy eleven, példamutató színfolt Kiskőrös és az ország térképén is.

– Kutyifa Anikó –

A képeket Kerekes Viktor és a cikk írója készítette.

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (70 db kép)