2011-ben a debreceni szurkolóknak feltűnt egy bizonyos Eugene Salami neve. A nigériai származású csatár Magyarországi karrierje a Lokinál kezdődött, később megfordult Kecskeméten és Csehországban is, 2018 nyara óta pedig Kiskőrös gárdáját erősíti. Volt megyei első osztályú gólkirály még a Kecskeméti LC színeiben, de a kiskőrösi szurkolók nagy örömére sok gólt szerzett -főleg fejjel-, ezzel is hozzájárulva a csapat sikereihez.
Eugene Salamival beszélgettem többek között Magyarországra kerüléséről, Kiskőrösről, a közelgő ünnepekről, és persze a fociról is.
Hogyan kerültél Magyarországra?
– Azért kerültem Magyarországra, mert előtte Nigériában, ifjúsági koromban a legjobb góllövő voltam. Így találkoztam egy menedzserrel Nigériában, aki elhozott engem Magyarországra. Debrecenbe kerültem, ahol hat hónapot játszottam, majd kölcsönbe Nyíregyházára kerültem, ott szintén hat hónapot fociztam. Aztán visszajöttem Debrecenbe, ahol megint hat hónapot töltöttem. Később eligazoltam Kecskemétre, ott az NB1-es együttesnél voltam egy évig. Aztán jött Csehország, ott az élvonalbeli Teplice… amikor ott befejeztem, visszajöttem Magyarországra, Kecskemétre. Edzéslehetőséget kértem, amit ők biztosítottak nekem. Szerettem volna játszani a csapatban, de sajnos akkor még ezt nem tudtam megtenni. 2016 augusztusában bemutatkoztam a Kecskemétben, a megyei első osztályban, ők megnyerték a megyei első osztályú bajnokságot 2018-ban. Az NB3-ban nem szerepelhettem a magyar szabályok miatt, így kerültem 2018 nyarán Kiskőrösre.
Milyen Kiskőrösön élni? Hogyan érzitek magatokat a városban?
– Kiskőröst nagyon szeretjük, mivel nem nagyon szeretem a nagyvárosi életet. Tetszik, hogy Kiskőrös egy kis város, szeretem az embereket, és minden mást is. Szeretnék Kiskőrösön maradni, mert egy nagyon barátságos és kedves hely.
Nem mehetünk el szó nélkül a Kiskőrösi LC kiváló őszi szezonja mellett. Te hogyan láttad ezt a remek, majdnem teljes fél szezont?
– Ez a fél szezon igazán jól sikerült, Kiskőrös nagyon jól játszott. Mindenki fantasztikus volt és nagyon harcosan küzdött. A szurkolók nagyon sokat segítettek a csapatnak, sokan látogattak ki a pályára a mérkőzésekre, sőt idegenbe is nagyon sokan elkísértek minket. A vezetők, a játékosok és a szurkolók is nagyszerűek, nagyon jól érzem magam a Kiskőrösi LC csapatában.
Hamarosan jönnek az ünnepek. Hogyan szokott telni a karácsonyotok?
– Nigériában, normál esetben december 25-én ünneplik meg a karácsonyt, ott is nagyon nagy ünnepnek számít. Ugyanúgy megvannak a különböző ételek, italok, és természetesen a karácsonyfa állítása is a szokások között van. Nem látok nagy különbséget a nigériai és a magyar szokások, ételek között.
Amióta Magyarországon vagyok december 24-én ünnepeljük. Elmegyünk a feleségem édesanyjához, ahol mindenki együtt van. Ajándékot adunk egymásnak, eszünk, iszunk és beszélgetünk.
Példaképed van?
– Nekem két nagy kedvenc játékosom is van: Christiano Ronaldo és Zlatan Ibrahimovich. Azért szeretem Zlatant mert nagyon erős, és nagy harcos. Ő egy remek csatár, mert kiváló a láb és a fej játéka is. Zlatan egy igazi befejező ember. Christianot pedig azért mert nagyon gyors, hatszoros Bajnokok ligája győztes. Amit még nagyon szeretek benne, hogy nem tud veszíteni.
Kedvenc csapatod van?
– Az én kedvenc csapatom a Manchester United. Nigériában, kiskoromban nagyon sokat néztem a Manchester United játékát, ahogyan találkoznak a labdával és passzolnak, ez nagyon tetszik. A mai napig nagyon szeretem őket, nagyon jó játékosok alkotják és alkották a csapatot.
A Magyar nyelvvel hogy állsz?
– A magyart folyamatosan tanulom a feleségemtől, otthon vagy ha például elmegyünk sétálni, akkor magyarul beszélünk. Próbálok mindenkivel magyarul kommunikálni: a barátaimmal, a csapattársakkal edzésen. Nagyon nehéznek tartom a Magyar nyelvet.
A kisfiadból is futballista lesz?
– Igen. Szeretném, ha futballista lenne, de nemcsak a foci a fontos, hanem hogy iskolába járjon és tanuljon. Aztán szeretném, ha egyetemre is járna. Ha Futballozni szeretne, akkor persze nagyon fogok örülni, de akkor sem lesz gond, ha egy jobb munkát talál majd magának, egy másik országban.
Mit üzennél a kis futballista palántáknak?
– Először is azt üzenném nekik, hogy szeressék a futballt és elkötelezettek legyenek ezen sportág iránt. A futball legyen a fókuszba és arra koncentráljanak. Mindig hallgassák meg és próbálják megvalósítani azt, amit az edzőjük kér. Tanuljanak másoktól is, hiszen senki sem tökéletes. Ezt üzenném a fiataloknak.
