Egyszer volt, hol nem volt egy futó a Zápor-körön péntek alkonyattájt. Az idő kellemesen csípős volt, a délutáni áztatós eső elállt. Futó főhősünk békés nyugalomban körözgetett, csodálva a több, mint ezer frissen ültetett fát. Ábrándozott – mégha ez az „élet megrontója” is – a tavasszal ébredő fiatal, zöld hajtásokról. Tökéletes péntek délután. Pulzus a zsírégető tartományban. A nap halványan derengett át az ólmosszürke felhőfüggönyön.
Egyszercsak két kutya bukkan elő. Haragosan ugatnak és rohannak fent említett futó felé. Ennyit a pulzuskontrollról. Hónapok óta tartó rutinból az órája felé pillant. Százötvenet mutat. A kutyák jönnek belé. Természetesen futó megáll. Nem őrült meg, hogy azt higgye, lefutja a két dühös jószágot. Nyugodt hangon beszél: „csak semmi pánik, nyugalom, nincs semmi baj”. Félig a kutyáknak mondja, félig magának.
Óvatosan lefelé araszolgat a tó ferde partján. Egyre közelebb a vízhez. Még mindig nyugodtan beszél. Körülnéz, nincs-e közelben másik ember. Öregszik szegény pára, alkonyatban nem lát olyan jól. Apropó Alkonyat. „Az nem lehet, hogy akkor most ezek a kutyák átváltoznak a szépséges Taylor Lautnerré, aztán kedvesen mosolyognak? Jah, nem, drágám! Ezek nem vérfarkasok, te meg Bella anyukája is lehetnél!” Erről ennyit.
Nem túl kényelmes félméterre a víz szintjétől dagonyázni a felázott, ferde tóparton, de elszánt delikvensünknek az jut az eszébe: Na jó! Akkor most külső-belső comberősítés folyik, amíg a két jószág eldönti, kicsipkézi a futónadrágom vagy sem. Oké, nem egy nagy márka, és a Lidlben éppen akciós, de azért jobb szeretem így épen-szépen.
Ha a kedves Olvasó nem tudná: kutyaugatás közben, 150-es pulzussal, mindkét cipőn körülbelül 1-1,5 kg sárral dagonyázva a kör utolsó szakaszától a zsilip olyan 10 percnyi út. Ha felelőtlen emberek nem hagyják szabadon kószálni a kutyájukat, akkor ez a szakasz – fent a parton – fél perc. Még az olyan kocogva futóknak is, mint a fent említett példaszemély.
Jelentem, nem kell új futónadrágot vennem. A két morcos eb egy idő után úgy döntött, futni hagy. Ők úgy érezték, nem akarnak belső-külső combot erősíteni. Nem jöttek utánam, csak fentről „osztották az észt”.
Összegezve: amikor úgy dönt valaki, hogy kutyatulajdonos lesz, először nézzen mélyen a tükörbe és önmagába! Van-e energiája magára venni azt a felelősséget, amit ez az „egyszerű” szó jelent. Tudom, hogy sokan felelős kutyatartók. Olyankor sziasztok-ot köszönök, mert látszik a kutyán és a gazdán a kölcsönös tisztelet.
Higgyék el, hogy az „ugyan már, nem bánt” mondat a póráz nélkül sétáltatott vagy szabadon kószáló kutyák esetében csak a tulajnak megnyugtató!
A Zápor-kör egyre népszerűbb közösségi hely a városban. Gyerekek, babakocsis anyukák is örömmel látogatják. Túl nagy érték ahhoz, hogy kóbor kutyáktól kelljen tartania az arra járóknak!
Kiemelt kép forrása: pinterest.com
