Ki ne emlékezne gyerekkorunk szakállas viccére, ami először szembesített bennünket azzal, hogy a répatorta létező édesség?
Nyuszika lemegy a pékségbe, megkérdezi a péktől:
– Csókolom, van répatortája?
– Nem, nyuszika, nincs répatortám.
Másnap is elmegy a pékhez és kérdezi:
– Csókolom, van répatortája?
– Nem, nyuszika, nincs.
Harmadnap is elmegy nyuszika a pékhez.
– Van répatorta?
– Nincs, nyuszika!
A pék ezután úgy dönt, csinál hát egy répatortát a nyuszikának.
Negyedik nap is elmegy a nyuszika a pékhez, és megint kérdezi:
– Csókolom, van répatorta?
– Van nyuszika, van!
– Fúúúúúúújjjjjj, de utálom!
Nem gondoltam, hogy valaha is kipróbálom. A répa zöldség. Nem egy torta jutott róla eszembe, egészen a mai napig. Mert megsütöttem a húgom mennyei répatortáját. Nem az utolsó alkalom, az biztos.
Főételként gombás csirkepörkölt mellett döntöttem teljes kiőrlésű nokedlivel és savanyú káposztával. Elmesélem, hogy készült a teljes menüsor.
GOMBÁS CSIRKEPÖRKÖLT NOKEDLIVEL
Az apró kockákra vágott hagymát és fokhagymát feltettem pirulni kókuszzsíron. Hozzáadtam a szeletelt csiperkét és a két kis doboz paradicsompüré konzervet. A legvégén pedig az őrölt paprikát.
Miután felöntöttem vízzel, beletettem a kockára vágott csirkemellfilét, a fűszereket és a nagy darabokra vágott paprikát.
Egybeforraltam, lefedtem és néha-néha megmozgatva körülbelül háromnegyed órát főztem.
Köretként teljes kiőrlésű nokedlit készítettem.
Minden összetevőt elkevertem, és állni hagytam fél órát, hogy a zabliszt és a teljes kiőrlésű liszt megszívja magát.
A hagyományos nokedlihez hasonlóan lobogó, sós vízbe szaggattam és főztem ki.
RÉPATORTA
A répát késes aprítóval egészen kicsire daráltam. A tojást, olajat, negyedannyit és őrölt vaníliát robotgéppel vertem fel.
A lisztet, a fahéjat és a sütőport is összevegyítettem, majd a sárgarépával felváltva a csavaros karral tovább keverve adagoltam a tojásos részhez. A végén lazításként öntöttem hozzá mandulatejet.
A masszának kicsit sűrűbb puding állaga lett, amit kicsit állni hagytam, amíg a sütő bemelegedett. Én nem szeretem a tortaformájú tortát, bármennyire furcsa is ez. Ezért sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem a tésztát, majd körülbelül 45 percig sütöttem közepes lángon. Tűpróba fontos, hogy teljesen átsült-e.
A tepsiből kivéve a hideg kőre tettem hűlni, amíg a krémet kevertem a tetejére. Ismét a csavaros karját használtam a robotgépnek. Az útifűmaghéj nem volt benne az eredeti receptben, csak azért egészítettem ki, hogy stabilabb legyen a süti teteje.
Mostmár bedobozolva várja a jövő hetet. Meg kell mondjam, nem értek egyet nyuszikával. A répatorta igenis finom.
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezetben!
