Kedves Olvasó!

-Hirdetés-

Múlt héten indult útjára a VIRA.HU Cukormentes övezet rovata, melyben egy főétel és egy desszert receptjét, elkészítési tapasztalatait szeretném megosztani azokkal, akiknek fontos a kiegyensúlyozott étkezés. Akár önszántukból, akár inzulinrezisztencia vagy cukorbeteg diagnózis tulajdonosaként.

Néhány alapinformáció az új látogatóknak:

A hasnyálmirigybarát étkezés alapja a megfelelő mennyiségű (endokrinológus és/vagy dietetikus) által előírt, megfelelő arányban és időközönként fogyasztott szénhidrát.

Reggelire és vacsorára soha nem eszünk – legalábbis mi érintettek -, gyors felszívódású szénhidrátot. A téma alapos kimerítése nélkül, “gyorsak” a gyümölcsök, a joghurt, a kefír, az állati eredetű tej, a fehér lisztek (ha az adott ételben több van belőle a teljes kiőrlésű lisztek mellett, mint 30 százalék). Ez tényleg csak pár példa azokból, amiket én ettem korábban vacsorára.

Helyettük például teljes kiőrlésű péksüteményt, kenyeret eszünk megfelelő lisztekből. Ez azt jelenti, hogyha mi sütöttük, akkor minimum 70-30 a teljes kiőrlésű és a finom fehérliszt aránya, ha a boltban vettük, akkor az összetevők listájában első a teljes kiőrlésű liszt. Hozzáadott cukor nem megengedett, csak ha az élesztő mellett áll a sorban, mert akkor azt az élesztő “megeszi”. A zöldségek, a tejföl, a túró, a cukormentes 30 %-os tejszín, a húsok lassú felszívódásúak, így ők “mehetnek” reggelire vagy vacsorára. Természetesen számolva a zöldségekben, illetve – ha 100 g felett megeszünk belőle, akkor -, a túróban és a tejfölben lévő szénhidráttartalommal.

A legfontosabb tudni, hogy az adott étel mennyi szénhidrátot tartalmaz! Ezekkel kapcsolatban sok elérhető adat található az interneten, ezért én csak az éppen ajánlott étel összetevőinek a számolandó CH-ját fogom mindig megadni.

Eheti főételajánlatom a BETYÁRGOMBÓC NOKEDLIVEL:

Nagy előnye, hogy egy óránál többet nem kell az elkészítésére betervezni, ha minden összetevő megtalálható otthon.

Én mindig a hús összegyúrásával szoktam kezdeni, mert a teljes kiőrlésű zsemlemorzsának több időt érdemes állni, mintha áztatott, teljes kiőrlésű kenyeret használunk. Amíg pihent a gombóc, megpucoltam és összevágtam a hagymát és a gombát. Ezután vizes kézzel nagyjából Ferrero Rocher nagyságú gombócokat formáztam a húsból. Azért ezt a példát hozom, mert IR-esként nagyjából ennyi – egy gondolatnyi – közöm lehet a klasszikus finomságokhoz.

A begyúrt és kigombócozott hús

Ezután következett a szósz. Lényegében pörköltalapot készítettem, amit a tejszínnel elkevert barnarizsliszttel habartam be, miután vízzel (kb. 2 dl) egy kicsit felöntöttem a megpirult, őrölt paprikával megszórt, apró kockákra vágott hagymát.

Én a pörköltalapba tettem egy gerezd fokhagymát is, annak CH tartalmával is számolva. Az eredeti receptben nincs benne; nekem hozzátartozott az ízvilághoz. Nem bántam meg. Ekkor nyomtam bele kb. 1 evőkanálnyi Piros Aranyat is.

Ezután először a gombócokat sorjáztam be a szószba, majd a gombát.

A behabart szószban kuksoló gombócok és gomba

Úgy tűnhet, hogy kevés lesz alá a víz. Öntöttem bele még kb 2 dl-t, de a gomba enged annyi levet, hogy ez feleslegesnek bizonyult. Emiatt a végefelé már fedő nélkül főztem, hogy elpárologja az utólag hozzáadott vizet. Az utólagos döntésem más szempontból is kapkodásnak tűnt. Eszembe jutott, hogy a szószban egyáltalán nincs só, ezért szórtam a tetejére még 1 kávéskanállal. Nem kellett volna. Nem lett ehetetlen, de anélkül is finom lett volna. Ezt az Olvasóra bízom, mennyire sósan szereti az ételeket. Időközönként meg kell keverni, hogy ne ragadjon le. Nem kell aggódni, a gombócok nagyon masszívak, nem esnek szét.

Körülbelül 30-40 perc alatt fő meg. Addig láttam neki a nokedlinek. Nem szeretem, ha megszárad, megkeményedik, ezért csak 150 g lisztből, hogy egy étkezésre elfogyjon. Ebben semmi extra tudomány nincs, csak összekeverjük – pont mint régen -, ahogy tanultuk anyutól vagy a nagyitól. A zabliszt miatt érdemes legalább egy negyed órát várni, mielőtt szaggatni kezdjük.

Kicsit sötétebb, de állagra ugyanolyan, mint a finom búzalisztből készült és a nem IR-es kamasz fiam szerint is nagyon ízletes

Mint már az első cikkben írtam, nekem 120-140 g a napi megengedett CH. És általában 40 CH az ebédem, így lett a mai mellé még savanyúságnak – nem számolós – cukormentes csalamádé és egy fantasztikus sütemény.

Nekem eleinte nagyon zavaros volt, hogy a készételeknél, hogyan számoljam a CH-t. Ebben az ebédben megmutatom, hogyan jött ki a 40.

Ahogy haladnak előre a hetek, egyre több edényem kerül elő a főzéskor. Mindegyikre ráírom, hogy hány gramm maga az edény.

Edényeim tömege grammban

A betyárgombócban, ha az összetevők CH-ját összeadom, kiderül, hogy 75 CH van. Amikor elkészült, akkor lemértem. Kivonva az össztömegből az edény tömegét, megtudtam, hogy maga a szószos betyárgombóc 1508 g. (Ilyenkor persze azért 1500-ra kerekítek.)

A képlet így szól: készételben lévő összes CH osztva a készétel tömegével és szorozva százzal. Az eredmény az étel 100 g-jában lévő CH. Szedéskor a tányért a mérlegre teszem, lenullázom és már látom is, hogy mennyit szedtem. Jelen esetben:

75/1500*100 = 5CH/100 g betyárgombóc

96/447*100 = 21,5 CH/100 g nokedli

40 CH-nyi ebéd (túlnyomórészt lassú felszívódású, pár gramm gyors felszívódású szénhidrát a Piros Aranyban és a sütiben lévő erdei gyümölcskrémben)

Szedtem 98 g nokedlit (21 CH), 200 g betyárgombócot (10 CH), tettem mellé 100 g csalamádét (nem számolós) és egy szuperfinom sütit, aminek 9 CH volt darabja.

Ennek a süteménynek a továbbgondolt változatát mutatom meg desszertként. Úgy neveztem el, hogy “MAJDNEM” KINDER TEJSZELET.

Kicsit átalakítottam a Cukorbeteg diéta Ancsa blog Ibolya szelet receptjét, mert legkedvesebbjeim nagy kedvencei a tejszeletek mindenféle változatai.

Körülbelül fél óra alatt elkészíthető, és akár azonnal is fogyasztható, de mikor második alkalommal sütöttem, akkor egy éjszakát állt a hűtőben. Érdemes kivárni, reggel könnyen szeletelhető és az eredetihez kísértetiesen hasonlító süteményt fogunk kapni.

…mint az igazi…csak még finomabb és pontosan tudjuk mi van benne

Először megolvasztottam az apróra tördelt csokit és a vajat gőz fölött egy jénai tálban. Miután elkészült, a gőz fölött hagytam és robotgéppel felvertem a 6 egész tojást, fokozatosan ment a gép, miközben minden más is hozzáadtam. A negyedannyi édesítőt, a sütőport, az olvasztott csokit, végül a lisztet.

Sütőpapírral kibélelt kisebb méretű tepsibe öntöttem. Nagyon kell figyelni, 10-15 perc alatt megsül. Tűpróbával ellenőriztem.

Egy masszív, jó állagú sült tészta lett belőle. Miután kihűl, könnyen lehúzható róla a sütőpapír. Volt segítségem, a húgom vágta ketté cérnával.

Amíg sült, szintén robotgéppel felvertem habnak a tejszínt, hozzáadtam az eritritet, végül a mascarponét. A krémet az elfelezett tészta egyik felére kentem, majd rátettem a tetejét. Egy megfelelő méretű tálcára átemeltem, letakartam alufóliával és betettem a hűtőbe éjszakára.

Reggel szeleteltem fel. Összesen 120 g CH volt benne nekem, mert nem tettem bele a 100 g étcsokit. A táblából hiányzott egy darab. Egyes házimanók rájárnak desszertként. Kizárólag étkezésekhez eszik. Természetesen számolva a benne lévő CH-val.

Mindenki boldogan falatozott belőle.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezetben!

Anikó

MEGOSZTÁS