Mostanában mindegyik ugyanúgy kezdődik. A gyerekünk tüsszög egyet, folyni kezd az orra vagy köhécsel. A család egy emberként zizzen fel: covidos, allergiás, náthás vagy influenzás? Régebben ez majdhogynem mindegy volt. Elbattyogtunk az orvoshoz, felírta a gyógyszert, elmagyarázta a terápiát, megírta az igazolást és hazaküldött. Egy-két napig megúszta a gyerek pihenéssel, aztán biciklire pattant, eltekert az osztálytársához, és lemásolta a leckét. Meggyógyult és újra ment iskolába. A vérmesebb pedagógus figyelmen kívül hagyta a hiányzást, és feleltette. Az empátiaosztásnál több alkalommal sorbanálló, békén hagyta még pár napig.
Ma egy szerencsétlen tüsszentésnél elbizonytalanodik a rutinos szülő is. Rákérdez a többiekre viberen, messengeren, az osztálycsoportban, telefonon, teems-en. Ha engedi suliba, akkor azzal a félelemmel, hogy mi van, ha AZ. Mármint nem a horrorfilm, csak a Harry Potter. Alias #tudjukki. Mert nemhogy kimondani, lassan rágondolni se merünk, hogy bárki a szeretteink közül covidos lehet. A félelem meghatározó tényezője lett az életünknek. És ez nagy baj.
A félelem megbénít, és korlátozza a szabadságunkat, amire nagy szükségünk lenne. A gondolataink és érzéseink szabadsága erőt ad(na). Mert, amikor először tüsszent otthon a gyerek, ő jobban megijed. Ki lesz vele otthon? Fent lesz-e a lecke az osztálycsoportban, a classroomban, a KRÉTÁ-ban? Elküldi valaki, be tudom pótolni? Hány dogát írnak, amíg nem vagyok? A barátaim a barátaim lesznek még mire visszamegyek?
Ha ezekre a félelmekre a szülő úgy reagál, hogy a saját félelmei motiválják, hogyan tud erős maradni? Észben tartani az antibiotikumot, a mézes-citromos teát, a propoliszt, a méhpempőt, az orrspray-t, a C-vitamint, a D-vitamint, a multivitamint és a Septofortot? Hogy csak azokat említsem, amikkel a fiamat támadom le hasonló esetekben. Kamasz, szóval elnézően mosolyog, hogy anyára rájött az ötperc, mert belé akarja diktálni a fél patikát.
Hogyan tudom bátorítani, és meghallgatni, erősíteni benne, hogy – reménység szerint – akkor sem dől össze a világ, ha covidos? Miközben a lelkem mélyén tudom, hogy rengeteg esetben mégiscsak összedőlt.
Szerintem a kapcsolatra kell vigyázni. A fontos kapcsolatokra az életünkben. Túl kell látnunk. Helyén kell kezelnünk a tüsszentést, az orrfolyást és a köhögést. Hiszen nem tudjuk, hogy covidos, allergiás, náthás vagy influenzás. Csak azt tudjuk, hogy szüksége van ránk. Ha kamasz, néha egészen nyakatekert módon képes a tudtunkra adni. Vagy sehogyse. Talán annál inkább szüksége van ránk. Akkor is, ha covidos, allergiás, náthás vagy influenzás.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com/geralt
