Ismeritek Robert Fulghumot? Amerikai író. Legismertebb könyve: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Úgy találtam rá, hogy Viktor E. Frankl művei között keresgéltem, mert Pál Feri atya gyakran idéz tőle. És ugyebár azonos a vezetéknevük kezdőbetűje. Mármint Fulghumnak és Frankl-nek.
Fulghum arra jött rá, hogyha az ember képes lenne betartani azokat az alapvető szabályokat, amiket az óvónéniktől és dajkanéniktől sajátított el, nem lennénk ekkora pácban. Pontosabban értékválságban. Az óvodában megtanulható legfontosabb dolgok az író szerint:
„Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát!”
Én nem emlékszem az óvodás éveimre, de a jelemre nagyon is. A legtöbb gyereknek olyan kedves jele volt, mint pöttyös labda, szív, nap vagy alma. Nekem pedig egy kerítés. Sokáig szégyelltem bevallani, mert hogy a csudába lehet valakinek ilyen béna óvodai jele.
De ahogy felnőttem, rájöttem, mit jelent számomra. A kerítés nem jelenti azt, hogy korlátoltnak kell lenni. A kerítés határt jelent, amire olyan nagy szükségünk van a mai világban. Ismerni magunkat annyira, hogy tudjuk, hol vannak a határaink. A képességeink, a teherbírásunk, az énünk határai. Felismert és tiszteletben tartott határaink segítenek nemet mondani. Szempontot adnak a döntéseinkben. Az óvodában éppúgy, mint a felnőttek világában. És a jókedvünket, életörömünket felnőttként is ugyanazok a dolgok határozzák meg, mint az óvodában.
Kik a barátaink? Megosztjuk-e a kakaóscsiga finom belsejét valakivel? Készek vagyunk-e arra, hogy új dolgokat fedezzünk fel? Tudunk-e nevetve lecsúszni egy csúszdán? Képesek vagyunk-e örülni egy őszi levélnek, egy gesztenyének? Boldogan öleljük-e át a szeretteinket, ha becsukódik mögöttük az otthonunk ajtaja?
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Design_miss
