Lantos Zita a tavalyi afrikai útját követően ismét misszióra indult. Ezúttal nem csak férje Kelemen kísérte el, hanem legidősebb fiúk, a mindössze 14 éves Olivér is velük utazott. Zita novembertől decemberig tolltartókat, taneszközöket gyűjtött segítői által, amelyeket az afrikai gyerekeknek vittek ki. Sőt, nemcsak a ceruzákkal teli bőröndöket tették repülőre, hanem egy afrikai kislánynak kerekesszéket is sikerült adományba vinni.

Olivér is veletek ment januárban. Hogyan készültetek erre családilag? Mennyivel volt más így az előkészület, az utatok? A kistesók hogyan viselték, hogy megint elmentek és most a legidősebb is veletek tart? 
-Hirdetés-

Olivér nagyon szeretett volna velünk jönni, és mi is szerettük volna, ha eljön. Az volt a feltétele, hogy mialatt kint vagyunk, ugyanúgy halad a tanulmányaival. Két kis barátja szorgalmasan küldte neki a tanulnivalókat, és minden nap tanulnia is kellett, ezt nagyon szigorúan vettük. Persze azért van egy-két dolog amiben így is lemaradt, de nagyon hálás vagyok a tanárainak, mert ezt szem előtt tartják, pedig nem lenne kötelességük. Neki is fel kellett venni pár védőoltást, de volt olyan amit már kisebb korában megkapott, és amivel még minket anno nem oltottak. A kistesók elég jól viselték, Bálintnak (középső) megígértem, ha tudom, akkor nyáron őt viszem el. Balázs pedig megértette, hogy ő még kicsi, ahhoz több évnek kell eltelnie. Jobban izgultam és még jobban feltankoltuk magunkat gyógyszerekkel, hogyha Olivérnek bármi baja lesz, mindent tudjunk kezelni. Rengetegszer átbeszéltük, hogy a higiéniára kell a legjobban odafigyelni. Mindig volt nála kézfertőtlenítő és becsülettel használta is. Fogmosás ásványvízzel, fürdés csukott szájjal. Tényleg nagyon odafigyelt. A másik fontos dolog pedig a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel. Melegben dolgoztunk, izzadtunk, rengeteget kellett innunk. Mindig nyomon követtem, hogy mennyit ivott.

Kurfis Olivér, Zita 14 éves fia és az afrikai gyerekek
A sok missziós munkán kívül akadt-e idő kirándulni, várost nézni?

A szombatot és a vasárnapot is végigdolgoztuk, így kirándulni nem volt időnk, de igazából nem is akartunk, itt most nem ez volt a lényeg. A köztársasági elnöki fogadás első nap nagyon jó volt, és az utolsó estén, amikor szintén Accrában éjszakáztunk Ary Tamás külgazdasági attasé és Békési Judit a Ghánai Magyar Nagykövetség munkatársa elvitt minket az accrai csecsebecse piacra és vacsorázni. Hazaindulásunk előtt pedig Judit elvitt a University of Ghana-ba és Prof. Twerefou-Csajbók Ildikóval az idegennyelvek tanszékének vezetőjével beszélgettünk. Nagyszerű lehetőség, hogy Ghánában van egyetem és itt is a minőségi oktatás fontosságát emelném ki, hiszen megfelelő alapok elsajátításával, a tanulás minőségének és körülményeinek javításával a diákoknak sokkal könnyebb bejutni egy szakképző iskolába, vagy akár egyetemre. Ha sikerül, akkor már nem kell cserekereskedelemmel foglalkozni, vagy a napi betevőt ilyen-olyan munkákkal megkeresni.

Zitáék 4 ghánai iskolába tudtak tolltartókat vinni a lelkes adományozóknak köszönhetően
Olivér is mindvégig kivette részét a munkából, ott segített szüleinek ahol tudott.
Most mennyi időt voltatok kint? Mesélj kérlek, mikor merre jártatok, hol hogyan tudtatok segíteni?

16 napot voltunk Ghánában. Kelemen és az én utamat most is a Hungary Helps Program és a Magyar Önkéntes Liga egyesület támogatta. Elképesztően mozgalmas volt, szinte egy percre sem álltunk meg. Mindig csináltunk valamit. A tolltartókon és egyéb tárgyi adományokon kívül pénzadományt is vittünk. Az adományozók rám bízták mire költöm. Voltak akik utaltak az egyesület számlájára, volt olyan hölgy aki elhozta személyesen hozzám, úgymond ismeretlenül, mert olvasott a missziómról és eldöntötte, hogy támogatni szeretné. A fiaim Kung Fu edzőjének két kisgyermeke a saját zsebpénzéből adott, Balázs fiam ovis csoporttársa szintén a zsebpénzéből adott. El tudod ezt képzelni? Gyerekek, akik a zsebpénzüket erre költik? Az egyetemi csoporttársaim adtak pénzt, vagy tolltartókat, a hozzám járó gyerekek szülei is segítettek pénzadománnyal. Egy kisebb részét még itthon költöttem el arra, hogy pótoljam a tolltartókba azokat az írószereket, amelyekből nem volt elég. A nagyobb részét pedig Ghánában használtam fel. Így 30 gyermeknek sikerült vigyünk matracot, mert Ghánában, Afrikában sok gyerek a földön alszik.

Befejeztük, illetve használhatóvá tettük az iskola második szintjét, így a gyerekek már az ott lévő termekben is tudnak tanulni. Eddig a lenti teraszon volt az egyik osztály helye, a másiknak pedig a kis sötét „tárolóban”, ahol eddig Bright is lakott. Aki olvasta az előző cikket, biztosan emlékszik rá. Róla majd később… Szóval Mr. William (az iskola tulajdonosa) segítségével vettünk korlátokat, hogy a gyerekek biztonságosan fel tudjanak menni az emeletre, és vásároltunk ablakokat, ajtókat, festéket. Kelemen, a másik két önkéntessel, Kristóffal és Tamással megcsinálta a korlátot, és együtt kifestettük a tantermeket. Kelemen berendezte az informatika termet, bekábelezte és megcsinálta az informatikai hálózatot. Adományba vitt három routert, valamint támogatót talált, aki egy évig fizeti az iskolának az internetet. Nagyon sokat készült ő is. A Poli Farbe felajánlásával itthonról vittünk festékeket, hogy újrafessük a júliusi rajzokat, valamint újak kerülhessenek a betonra. Kint további festékeket vettünk a bejárat melletti kerítésre, amit lefestettünk és még különböző figurákat is kerültek rá. Mindenki kapott egy saját falrészt. Kelemen a Spongyabobból Patrikot festette le, Olivér Mickey egeret, én Micimackót és Malackát.

Az egyik kedves pénzadományozónak köszönhetően Bright és az apukája végre bérelhetett egy saját szobát, így már nem kell a tanteremben aludniuk. Bár az már nem tanterem, mert felköltöztek a másodikra, de egy kis sötét sufni. Az édesapja 350 GHS-t (kb 17.500 Ft) keres, és egy szoba 130 GHS (kb 6.500 Ft) / hónap. Nem tudták volna kifizetni. Az adományból egy évre futotta a bérleti díjra. 

Bright és apukájának új otthona
Bright apukája, Zita, Bright, Olivér és Kelemen (b-j)
Fantasztikus dolgokat tudtunk véghez vinni a pénzadományokból.

Körülbelül 650 tolltartót vittünk. Többen úgy vették a tolltartót, hogy adni tudjanak. Persze nem ez volt a felhívás, de aki nem tudott használtat, mégis szeretett volna adni, inkább megvette. Az ország minden tájáról érkeztek csomagok. Sokan írószereket, ceruzákat, radírt, hegyezőt stb. hoztak, illetve küldtek, így egy kis pénzadomány ráfordítással az üresen kapott tolltartókat is megtöltöttük. Ami használt ceruza megmaradt, elvittük, hogy azokból pótolják majd ami elfogy. Plüssöket is küldtek, azokat a kicsiknek adtuk.

Sajnos így is több mindent itthon kellett hagyni. A gyurmákat, festékeket, táskákat, füzeteket és játékokat nem tudtuk elvinni. Ezért elnézést kérek, de egyszerűen nem fértek be. Mi a kézipoggyászainkba tettük a ruháinkat, hogy ne foglaljuk a helyet. A fiúk, Tamás, Kristóf, Péter az összes szabad helyüket átadták, hogy a tolltartókat kivigyük. Most ezek élveztek elsőbbséget. Na de legközelebb…

A tolltartókat összesen négy iskolában osztottuk szét. Az Attabui Academy-ben, az Eagle Child Academy-ben, a Don Boscoba is küldtem a fiúkkal (ők továbbmentek oda) és a Newill Academy-be. A Newill-be egy utó karácsonyi parti keretében adtuk át az ajándékokat. Vittem egy műfenyőt amit feldíszítettem és kitettem az udvarra. Karácsonyi pólót is vittem és egy mikulássapkát. Mindent előkészítettünk, ami egy hangulatos karácsonyi bulihoz kellhet. Ahogy megszólalt a karácsonyi zene egy pillanatra úgy éreztem, hogy nem fogom sírás nélkül kibírni, annyira elérzékenyültem. Nekem a karácsony a gyengém, a szeretet ünnepe… Aztán jöttek a gyerekek, leültek, végignéztem rajtuk, összeszedtem magam és elmondtam nekik, hogy ajándékot hoztunk nekik, melyeket nagyon nagy szeretettel küldenek Magyarországról. Aztán elkezdtem kiosztani, mint a Mikulás. Rágcsálnivalót és lufit is vettem nekik, amiket a végén szétosztottunk. Ujjongtak, táncoltak, boldogok voltak. Igazi jó hangulatú parti kerekedett. Karácsonyi parti 35 fokban. Sok gyerek a hóna alatt hordozgatta a tolltartót napokig. Újra és újra megköszönték.

És én is szeretném ÚJRA ÉS ÚJRA MEGKÖSZÖNNI ANNAK A SOK CSODÁLATOS EMBERNEK, AKI HOZZÁJÁRULT MINDEZEKHEZ!!!!

Nagy gondot fordítottunk arra, hogy a gyerekek viszontláthassák a tolltartóikat, sokan vissza is jeleztek, hogy micsoda boldogság volt látni egy afrikai kisgyerek kezében a saját holmiját. Sajnos előfordul, hogy mégsem találják meg a fotókon a sajátjukat, de ez nem azt jelenti, hogy nem kapták meg az ajándékozottak. Azt szoktam mondani, higgyék el, hogy nagyon nagy örömet okoztak vele.

A pénzadományokkal kapcsolatban akiről tudom, hogy adott, azoknak visszajelzek/jeleztem, hogy egészen pontosan mit vettem rajta. Sajnos utalásnál a név alapján nem tudok visszajelezni, mert elérhetőség nincs, de a Facebookra mindig felteszem és feltettem, hogy miket vettem a pénzadományokból.

Theodora az a kislány, akinek a kerekesszéket vittétek. Róla mesélted, hogy sokszor a gyerekek, felnőttek maguk vitték kézben, hiszen nem volt megfelelő eszközük. Szavakba tudod esetleg önteni a meglepetését? 

Theodora egy földre szállt angyal! Szerény, csendes, visszahúzódó. Nagyon megleptük őt is, és a családját is a kerekesszékkel. Vasárnap vittük el, nem mondtuk miért megyünk. Amikor az édesapja meglátta Kelemen kezében, nem hitt a szemének. Theodora nagyon meg volt illetődve amikor átadtuk, nem is zavartunk sokáig. Jó volt látni ahogy kiteljesedik az iskolában, hiszen a kerekesszék által már a szünetekben is a barátai között lehetett, nem pedig a teremben. Rámpa is készült neki, így ki-be lehet tolni a teremből. Kinyílt, mint egy virág. Theodorát illetően beszéltem a Ghánai Magyar Nagykövetség munkatársaival és összekötnek kinti orvosokkal, hogy még valaki megnézze (mert persze már látta orvos, de most olyat szeretnék, aki olyan diagnózist ír, amit itthon is meg tudok mutatni orvosoknak, konduktoroknak). Gerincsérve van, amely olyan idegpályákat érint, ami miatt nem tud lábra állni. Ez most a következő tervem. És ha szükséges, akkor valahogy megműttetni ott, vagy itt Magyarországon.

Olivér milyen élményeket szerzett az úton? A képeken is látszik, hogy mennyire jó érezte magát.

Olivér rengeteget segített. A termek, a kerítés, a beton festésében. Minden nap ő mosogatott el, és mosta fel a szobánkat, lemosta az informatika terembe való bútorokat, segített amiben tudott, és amiben kellett. Sokszor beült az órákra, sokat bandázott a gyerekekkel. Nagyon összebarátkoztak. Érdekes volt hallani, hogy három nyelven beszéltek. Olivér magyarul tanította őket, ők twi nyelven Olivért, és az angol nyelvet használták a kommunikálásra. Többször mondta Olivér, hogy ő még maradna, pedig közel nem volt olyan komfortos, mint itthon. Örülök, hogy látta mindezt, hogy az ottani gyerekek hogyan élnek, mennyit segítenek, és mennyire másban lelik örömüket az itteni gyerekekhez képest. Látom, hogy Olivér is átvette az ottani dolgokat, hiszen többet segít azóta itthon, és minden nap megkérdezi: Anya, te gondolsz az newill-i gyerekekre? A válaszom persze az, hogy Mindig, minden nap… Amikor kint voltunk, sok mindent látott, és ezeket meg kellett beszélnünk. Az emberi sorsokat, az életüket, lehetőségeiket, hogy nekünk itthon mennyire jó és legyünk hálásak azért ami van. Szeretném ha a gyermekeim értékelnék amit kaptak/kapnak, és tisztában lennének vele, hogy mi történik a világban, de akár Magyarországon belül is. Nem kell azért messzire menni.

Én már nem tudom máshogy nézni a világot, nagyon sok minden megváltozott bennem az első utam óta. Azt, hogy ott milyen szintű problémáik vannak az embereknek csak az tudja, aki már járt hasonló helyen. Hazaérkezésünket követő hétfőn már dolgoztam, és az egyik óvodába mentem, ahol én látom el a gyerekek mozgásfejlesztését. Ahogy beértem és végigsétáltam a folyosón, csak arra gondoltam, burkolat van a padlón, ajtók és ablakok az épületen, színes minden, játékok a csoportszobákban, játékok az udvaron… Olyan rossz érzésem lett. Akkora a kontraszt, hogy fel kellett dolgoznom. És most csak ezekről az „elhanyagolható” dolgokról beszélek, az hogy mi várja őket otthon, arról nem is beszélve. Na de nem akartam ennyire elkanyarodni, és azt is tudom, hogy hazánkban is vannak nehéz sorsú emberek és családok, és nekik is segítség kell, ezzel tisztában vagyok.

Visszatérve Olivérre… Látom, hogy jó hatással volt rá minden amit megtapasztalt, nagyon közel kerültünk egymáshoz a két hét alatt. Azóta is minden nap a testvéreinek mesélünk az utazásunkról.

Most átadom neki a szót, mert szeretném ha ő is elmondaná, hogyan élte meg.

Olivér szavai következnek:

Sokat tanultam a helyiektől, például ha segítség kell, akkor segíteni kell, nem nyögdécselni. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy nálunk iható a csapvíz és van mit ennünk. A legmeghatóbb élményem a karácsonyi bulin volt. Amikor anya átadta a tolltartókat és mennyire örültek neki. Lehet, hogy nekik ez volt a karácsonyi ajándék. Mi többet kapunk, de ők jobban becsülik. Volt egy nagyon jó fej iskolabusz sofőr Stephen, a régi telefonomat odaadtuk neki, és annyira meghatódott, hogy szinte sírt. Onnantól kezdve minden nap odajött megölelni engem, anyát és apát. Elmondta, hogy ez mekkora dolog az ő életében. Arra gondoltam, hogy fura mennyire meghatódott. Sokszor eszembe jut ez. Örülök, hogy neki adtuk.

A búcsúzkodás nagyon rossz volt, és megható is. Azért volt megható, mert láttam ők mennyire örültek, hogy ott voltunk és, hogy segítettünk. El kellett köszönnöm a gyerekektől, nekem rövid volt ez a két hét. Nagyon megszerettem őket. Természetesen szerettem volna hazamenni, de a búcsúzkodás rossz. Nagyon jó volt a festés, hogy minden nap bandáztunk és együtt játszottunk. Oliva-nak hívtak. Minden estét együtt töltöttük Bright, Jeff, Mohadi, Fataya és én. Sokat hülyéskedtünk. A legjobb barátom ott Bright volt. Magyarul tanítottam őket, például: Kung Fu sztár vagyok, Szeretlek, Szeretem az almát, Anya kész vagyok, Macska, Kutya. Minden nap gondolok rájuk, vissza szeretnék menni. Madame Pat volt a kinti nagymamám, mindig etetett. Ő kint a mindenes. A gyerekeket intézi, minden reggel megy a busszal, főz, takarít, mos és mosogat. Úgy hívott, hogy My friend. Kaptam tőle egy inget is mielőtt hazajöttünk.

Olivér és Madame Pat
Zita, a képeidet látva nemcsak mint önkéntes voltál jelen, hanem mozgásterapeuta is?

Kint tartózkodásom alatt megkezdtem a gyerekek felmérését idegrendszeri érettségük és mozgásuk terén. Ennek több célja van. Az egyik és legfontosabb, hogy specifikusabb fejlesztést kaphassanak a gyerekek, a másik, hogy elindítsak egy kutatást. Erről még nem mondanék többet, mert a felmért gyerekek létszáma nem releváns, 20 gyermeket tudtam felmérni, többre nem volt időm, de legközelebb szeretném ezt a számot megduplázni, esetleg megtriplázni. Lehet, hogy jön velem egy kollégám, és ketten együtt még több gyereket fel tudnánk mérni. Teljesen random mértem fel a gyerekeket és az eredmény nagyon tetszett, érdekes volt. A mi szakmánkban a hipotézisek nagyon fontosak. Sajnos ennyi eredmény még kevés, de már lehet valamire következtetni. Most nagyon rejtélyesnek tűnök, de nem ez a célom, csak szakmai dolgokkal nem szeretnélek sem téged, sem az olvasókat untatni. Ha már lesz több eredményem, és valóban egy kutatást lehet köré fonni, akkor mindent elmagyarázok.

Zita mint mozgásterapeuta felmért pár gyereket
Mik az idei tervek? Mert abban biztos vagyok, hogy visszamentek ismét. Lesz-e adomány, kikkel és mikor tervezed az utat? Továbbra is ezekbe az iskolákba tervezed az utazást?

Nyáron szeretnék újra menni, és nagyon remélem Kelemen is jön velem. Igazi társ, nélküle nem tudnék ennyi mindent csinálni. Ugyanúgy magáénak érzi a missziókat, mint én. Csak ő nem annyira beszédes, mint én, így a kommunikáció része rám hárul, de ez nem azt jelenti, hogy ő kevesebbet tesz. Rengeteget dolgozott és tett az utazásunk alatt. Mindig ötletelünk, mivel lehetne még segíteni, mit lehetne még tenni. Én azt gondolom, ezt nem is lehet máshogy, csak párban, hiszen ennyire elhivatott az ember csak a párja támogatásával lehet. Nálunk ez első perctől kezdve megvan. Nagyon hálás vagyok neki, hogy társam jóban-rosszban, igazi jó csapat vagyunk.

Bálintot, a középső gyermekünket szeretnénk vinni legközelebb. Olivér is jönni szeretne, de mondtam neki, ahhoz kezdjen el gyűjtögetni, mert most Bálint a soros. Ez egy nagy kihívás lesz neki, kíváncsi leszek mennyire gondolja komolyan.

A Newill Academy-be tervezem nyáron is, de vannak más országbeli terveim is. Sőt, igazából más egyéb terveim is vannak, de ezekről most még nem beszélnék, ha úgy alakul, ígérem elmondom.

Pénzadományokat természetesen továbbra is lehet küldeni a Zitanoda Egyesület számlaszámára, mert a következő alkalommal további matracokat szeretnék venni. Az iskolabusz szinte mindig meghibásodik. Mialatt ott voltunk ötször robbant le és kellett javíttatni. Sok pénzt visz el, nélküle viszont a gyerekek nem tudnának bejárni az iskolába.

Zitanoda Egyesület számlaszáma: 10402379- 50526989- 52651007

Ami itthon maradt, mert nem fért be, azt szeretném elvinni legközelebb. Hogy azon kívül lesz-e gyűjtés, még nem tudom. Attól függ hányan megyünk, mennyi csomagot vihetünk.

Most is fogsz előadásokat tartani a térségben az élményeitekről? 

Még a januári utam előtt több felkérés érkezett az idei évre is, hogy tartsak előadásokat iskolákban, intézményekben. Ami a legközelebb lesz, az az Afrika Expo Budapesten március első hétvégéjén. De Jager Katalin, az Afrika Másként Alapítvány elnöke kért fel, hogy tartsak előadást arról hogyan élnek, nevelnek, oktatnak Ghánában.

Szívesen megyek oda, ahová hívnak, mert olyan dologról beszélhetek, ami nekem nagyon kedves.

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (103 db kép)