Kinek a hibája? A kérdés, aminek fojtogatásában nőttünk fel, mi harmincas-negyvenesek. A nyugati kultúrkereszténység látszólagos lazasága a bűntudatkeltés kártékony melegágya. A Jézuska hozza az ajándékokat, de anya meg apa hozza annak érzését: soha nem leszek elég jó.
Amikor kicsik voltunk, ha megfáztunk, annak több oka lehetett: túl hideg vizet ittunk túl gyorsan, vagy esetleg a fagyit ettük túl gyorsan. Netán kimelegedve mentünk be a hűvösebb házba. 2022-re ez kiegészült azzal, hogy nem fertőtlenítettük a kezünket – koratavaszi vagy őszi időszakban –, nem használtuk rendesen a maszkot.
Mindezek után a takonykór, a köhögés vagy a hidegrázás mellé, kaptunk egy csinos kis bűntudatot, hogy mindez a mi hibánk. Nem kifejezetten serkenti a gyógyulást.
Miért jutott ez most eszembe? A héten sajnos két embert is elvesztett a városunk. Sokan ismertük őket. A fájdalom letaglózó. Az internet bugyraiban mégis felütötte a fejét a gondolat: ez az érintettek hibája.
Néhányan igyekeznek felkapcsolni a villanyt a jól megszokott, kényelmesre taposott bűntudatkeltés homályában, de ahogy az netszerte működik: gondolkodás helyett vita születik.
A bennünk élő kisgyerek a sarokban szeretne zokogni, dédelgetni a fájdalmát, mert amikor valami rettenet történik, erre az időszakra szükség lehet. Éppúgy, ahogy a düh és a harag is rendben van. Ha nem engedjük meg magunknak, hogy a veszteség csontunkat maró kegyetlensége a földre vigyen, az a legváratlanabb pillanatokban támadhat lesből. Ismerni kell magunkat, hogy a mély szomorúság, a reménybe vetett hit, vagy ezek milyen egyensúlya segít túlélni. Ez az önismereti munka nagyon intenzív lehet ilyenkor, de megspórolhatatlan.
Elgondolkodtató, hogyha együttérzés nélkül felelősökért kiáltunk, és nem látunk ki a kinek a hibája gödörből, nem okozunk-e még nagyobb sebeket? Magunknak és másoknak is. Könnyebbnek tűnhet, ha úgy próbáljuk definiálni az élet igazságtalanságát sejtető helyzeteket, hogy másokat hibáztatunk. De csalóka mentség ez. Mentőcsónak, melynek szúette deszkái bizonytalan ideig tartanak fenn a vízen.
Nincs egyedül üdvözítő út a fájdalomban. Ne bántsuk hát egymást! Túl drága ehhez az élet.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Public DomainPictures/17902
