IR ország. Ezt írtam a füzetre, amikor először jegyzetelni kezdtem a tudnivalókat az új életmódról. Múlt héten is az inzulinrezisztenciáról írtam, de valahogy a dolog lelki oldala kimaradt.
A mondat, amit az érintett nőktől a legtöbbet hallottam: „Én nem tudok ennyire figyelni magamra!” Pontosan ezt éreztem én is. Azóta rengeteg nővel beszélgettem. A közös bennünk, hogy mindig és minden helyzetben előnyben részesítjük mások igényeit.
Mi vagyunk azok, akik először megkenték a májkrémes kenyeret a gyerekeinknek, aztán megettük, ami megmaradt. Édességként betoltuk a maradék csipszet a zacskóból, és néhanapján – szégyenkezve –, leettük a Kinder-tojás csokiját a sárga műanyagról. Kinyitni nem mertük, hogy meg is nézzük a játékot, mert az már tényleg a legalja lett volna.
Bármikor megálltunk palacsintát sütni. Ha az kellett, elmentünk a játszótérre, megnéztük vele a Thomas, a gőzmozdonyt, hogy amikor végre edzeni kezdtünk volna, vagy kinyitottunk egy könyvet, legyintettünk és abban reménykedtünk: majd holnap. Természetesen az érintett férfiak sztorija sem kevésbé kacifántos. Én a női oldalról tudok hitelesen nyilatkozni.
A fentiek amúgy valószínűleg az anyák 90%-ra igazak, csak mi, akik időközben IR országban is megkaptuk a lakcímkártyánkat, ezeket sorra is vesszük tudatosan. Többé nincs megrágott fehérkiflicsücsök. Nincs csipsz vagy tejcsoki eltüntetés. A kakaót sem döntjük magunkba a kihűlt kávé után, mert egy rémületes pillanatban megértjük: vagy fontosak leszünk magunknak, vagy többé nem lehetünk fontosak senkinek.
Az érzés nem mindig ilyen kegyetlenül húsbavágó, de a lényege ez. Mi is fontosak vagyunk! Ez az IR lelki üzenete. Már nem ehetünk cukrot. Az élet édességére való jogunkat úgyis megkérdőjeleztük eddig, most meg kell értenünk, hogy mi is számítunk.
Annyira, hogy kimérjük, kiszámoljuk, megvegyük. Újra és újra szembe fogunk kerülni azzal az érzéssel, hogy jobb volt előtte. De az igazság az, mindenki megérdemli: hogy figyeljen magára. Nemcsak önmaga miatt. Ha elég bátrak vagyunk, megtörténhet, hogy a fiunk angol beadandóját olvasva könnyek gyűlnek a szemünkbe. Mert kiderül, mi vagyunk a példaképe az életmódváltás szempontjából. Nálunk így volt.
De mi a te IR történeted?
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/FerGalindo980
