A Lehet, hogy mindenki fura egy kicsit című fejezet – a 9. rész – a Petra szemével a világ mesesorozatomban. A történet bizonyos szempontból mese, így olvasható gyerekeknek, de bizonyos szempontból nem mese, mert szeretne bepillantást engedni az autizmussal élő gyerekek társas kihívásaiba. Azoknak, akik most csatlakoznak a történethez:
1.rész 2.rész 3.rész 4.rész 5.rész 6.rész 7.rész 8.rész
9. rész
Lehet, hogy mindenki fura egy kicsit?
Észre sem vette, hogy a padja szélére ragasztott kaméleonmatricát kapargatja. Összerezzent, mikor Nati a fülébe súgta:
– Ha lekaparod a kaméleont, év végéig nem kapsz másikat.
Petra ekkor kapott észbe, és gyorsan leseperte az apró papírfecniket a padról.
– Bocsi – felelte halkan.
– Én nem haragszom, de Detti néni fog. Mérges vagy még rám?
Petra nemet intett a fejével.
– Akkor jó. Kicsit hirtelen haragú vagyok. Anya mindig mondja. De nem tudom, hogy lehetne megváltozni – vallotta be Nati.
Petrának elkerekedett a szeme. Mások is éreznek olyat, hogy szeretnének megváltozni? Egészen megtelt a szíve szeretettel a padtársa iránt. Milyen bátor lány, hogy el meri mondani másoknak, szeretne néha másmilyen lenni, mint amilyennek született.
– Én sem tudom, hogy lehetne megváltozni – sóhajtotta.
– Akkor majd a leckeírás után megbeszéljük az udvaron – javasolta Nati. Aztán csendre intette Petrát is, mert Detti néni szeme szikrákat szórt.
Amikor a lecke elkészült, az uzsonna is elfogyott, a nehéz iskolatáskákkal a hátukon a gyerekek lesétáltak az udvarra. Nati kézen fogta Petrát és a hatalmas platánfa alatti padhoz vezette. Egy lehullott kéregdarabot forgatott a kezében, amíg beszélt.
– Szóval. Nem akartalak ott hagyni az öltözőben. Ne haragudj! El akartam mondani, hogy Dóri azért viselkedik veled ilyen csúnyán, mert azt hiszi, hogy Tibi szerelmes beléd.
– Igen, Csilla már elmondta.
– Ő honnan tudja? Nem szokott beszélgetni Dórival – háborodott fel Nati. – Különben is, én vagyok a barátod, nem ő. Nekem kell ezeket elmondani.
– Te a barátom vagy? – rökönyödött meg Petra.
– Hát persze, mit gondoltál? Miért mentem utánad az öltözőbe?
– Mert Detti néni megkért rá.
A kislánynak elakadt a szava. Még a fakéregpörgetést is abbahagyta.
– Hát. Ez igaz. De ha ő nem mondja, magamtól is mentem volna.
– Tényleg?
– Tényleg. a barátod vagyok. A barátok segítenek egymásnak.
Petra lopva Csilla felé pillantott. Csilla a csúszda melletti padon üldögélt, kezében egy színes ceruzával, amivel a rajzát színezte. Összeszedte minden bátorságát.
– Gondolod, hogy Csilla is szívesen lenne a barátunk?
– Csilla? – nézett a távolban ülő kislányra Nati is. – Hát…de ő olyan fura.
Petra összerezzent. Mindennél jobban utálta ezt a szót. De erőt merített abból, hogy Nati azt mondta, a barátja. Anya szerint a barátoknak őszintének kell lenniük egymáshoz.
– Én is fura vagyok. Meg te is. Én autista vagyok, te hirtelen haragú. Csilla meg csöndes. Mi van, ha mindenki fura egy kicsit? – vetette fel a kérdést Petra.
Nati vállat vont.
– Lehet. Na jól van – jelentette ki. S hogy szavainak nagyobb hangsúlyt adjon, páros lábbal ugrott le a padról. Megfogta Petra kezét, és elindult Csilla irányába. – Kérdezzük meg, lenne-e a barátunk!
Petra arca felragyogott. Most végre ő kérdezheti meg valakitől: Leszel a barátom?
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Pezibear
