A Lehet, hogy mindenki fura egy kicsit című fejezet – a 9. rész – a Petra szemével a világ mesesorozatomban. A történet bizonyos szempontból mese, így olvasható gyerekeknek, de bizonyos szempontból nem mese, mert szeretne bepillantást engedni az autizmussal élő gyerekek társas kihívásaiba. Azoknak, akik most csatlakoznak a történethez:

-Hirdetés-

1.rész 2.rész 3.rész 4.rész 5.rész 6.rész 7.rész 8.rész

9. rész
Lehet, hogy mindenki fura egy kicsit?

Észre sem vette, hogy a padja szélére ragasztott kaméleonmatricát kapargatja. Összerezzent, mikor Nati a fülébe súgta:

– Ha lekaparod a kaméleont, év végéig nem kapsz másikat.

Petra ekkor kapott észbe, és gyorsan leseperte az apró papírfecniket a padról.

– Bocsi – felelte halkan.

– Én nem haragszom, de Detti néni fog. Mérges vagy még rám?

Petra nemet intett a fejével.

– Akkor jó. Kicsit hirtelen haragú vagyok. Anya mindig mondja. De nem tudom, hogy lehetne megváltozni – vallotta be Nati.

Petrának elkerekedett a szeme. Mások is éreznek olyat, hogy szeretnének megváltozni? Egészen megtelt a szíve szeretettel a padtársa iránt. Milyen bátor lány, hogy el meri mondani másoknak, szeretne néha másmilyen lenni, mint amilyennek született.
A kép forrása: pixabay.com/martakoton

– Én sem tudom, hogy lehetne megváltozni – sóhajtotta.

– Akkor majd a leckeírás után megbeszéljük az udvaron – javasolta Nati. Aztán csendre intette Petrát is, mert Detti néni szeme szikrákat szórt.

Amikor a lecke elkészült, az uzsonna is elfogyott, a nehéz iskolatáskákkal a hátukon a gyerekek lesétáltak az udvarra. Nati kézen fogta Petrát és a hatalmas platánfa alatti padhoz vezette. Egy lehullott kéregdarabot forgatott a kezében, amíg beszélt.

– Szóval. Nem akartalak ott hagyni az öltözőben. Ne haragudj! El akartam mondani, hogy Dóri azért viselkedik veled ilyen csúnyán, mert azt hiszi, hogy Tibi szerelmes beléd.

– Igen, Csilla már elmondta.

– Ő honnan tudja? Nem szokott beszélgetni Dórival – háborodott fel Nati. – Különben is, én vagyok a barátod, nem ő. Nekem kell ezeket elmondani.

– Te a barátom vagy? – rökönyödött meg Petra.

– Hát persze, mit gondoltál? Miért mentem utánad az öltözőbe?

– Mert Detti néni megkért rá.

A kislánynak elakadt a szava. Még a fakéregpörgetést is abbahagyta.

– Hát. Ez igaz. De ha ő nem mondja, magamtól is mentem volna.

– Tényleg?

– Tényleg. a barátod vagyok. A barátok segítenek egymásnak.

Petra lopva Csilla felé pillantott. Csilla a csúszda melletti padon üldögélt, kezében egy színes ceruzával, amivel a rajzát színezte. Összeszedte minden bátorságát.

– Gondolod, hogy Csilla is szívesen lenne a barátunk?

– Csilla? – nézett a távolban ülő kislányra Nati is. – Hát…de ő olyan fura.

Petra összerezzent. Mindennél jobban utálta ezt a szót. De erőt merített abból, hogy Nati azt mondta, a barátja. Anya szerint a barátoknak őszintének kell lenniük egymáshoz.

– Én is fura vagyok. Meg te is. Én autista vagyok, te hirtelen haragú. Csilla meg csöndes. Mi van, ha mindenki fura egy kicsit? – vetette fel a kérdést Petra.

A kép forrása: pixabay.com/Aricja

Nati vállat vont.

– Lehet. Na jól van – jelentette ki. S hogy szavainak nagyobb hangsúlyt adjon, páros lábbal ugrott le a padról. Megfogta Petra kezét, és elindult Csilla irányába. – Kérdezzük meg, lenne-e a barátunk!

Petra arca felragyogott. Most végre ő kérdezheti meg valakitől: Leszel a barátom?

A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Pezibear

MEGOSZTÁS