December 7-én az izsáki művelődési házba „Hívj egy angyalt” címmel adventi verses, zenés estre várták a verskedvelőket.
A zsúfolásig megtelt nagyteremben Termul Brigitta izsáki költő saját verseit olvasta fel. Míg Ámann-né Vancsura Erzsébet – az est házigazdájaként – az elhangzott versek témájához, hangulatához kapcsolódó gondolatokat, kis történeteket osztott meg a hallgatósággal. Sokatmondó és elgondolkodtató élmény volt azzal a kontraszttal szembesülni, amely az esten elhangzott versek, zenék, gondolatok képviselte világ és a mindennapok mind hangosabb és erőszakosabb zaja között feszül. Egyre elviselhetetlenebbül és lassan már mindent elborítva.
Az est két szereplőjének találkozásáról Tetézi Lajos szólt bevezetőjében. Mint elmondta Ámann-né Erzsébet jó két évvel ezelőtt szervezte meg az Izsáki Nőklubot, amelynek Termul Brigitta is tagja lett. Itt találkozott először Brigitta verseivel, amelyek olyan hatással voltak rá, hogy nyomban elhatározta, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy minél többen megismerhessék költeményeit. Elsőként a saját udvarukra szervezett egy kerti estet, amelynek sikere nyomán megszületett a gondolat, bővebb keretek között is érdemes lenne megrendezni egy hasonlót. Ez történt meg most december 7-én, mely alkalomból lélekemelő, az év legszebb ünnepéhez méltó élményben volt részük mindazoknak, akik az idei adventi várakozásuk részévé téve ott voltak az esten.
Termul Brigitta tavaly megjelent első verses kötetének címe „Szeresd jobbá a világot”. Ezt – az ő költői hitvallásának is tekinthető – gondolatot sugározták adventköszöntő estjükön is mindketten, melyet a közönség értő hálával és tapssal fogadott.
Termul Brigitta: Advent
Az est sötéten borul a vállakra
Nyugalomra vágyik most a lélek
Milyen édes ilyenkor a kedves szó
S mennyire hiányoznak a fények.
Decemberben valamit vár az ember
Egy fényekkel érkező nagy csodát
Belül is vágyja, akarja az ünnepet
Díszíti s fényesre tisztítja otthonát.
Ki kell tárni az ajtót és a szíveket
Örülni egymásnak ott legbelül
Az ajkakról zengjen a hálaének
Mindig van ember, ki megbecsül.
Valahogy adventkor boldogabb a lét
Fényesebbé válik a lélek csendesen
A perceken aranyfények ringanak
S meglátszik a jóság az emberen.
Izsák, 2024.12.09.
