A Házasság Hete rendezvénysorozat részeként február 10-én este “Beszélgessetek a házasságotokról” címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak az Izsáki Református Gyülekezeti Házban. Az eseményt Magyar Csanád Református lelkipásztor szervezte és vezette nagy szeretettel, azzal a céllal, hogy Izsákon is elindulhasson egy több programból álló, széles körben kedvelt rendezvénysorozat, amely a házasság fontosságára és minőségére irányítja a figyelmet.
Ennek jegyében a kerekasztal-beszélgetésen három házaspár osztotta meg tapasztalatait, kihívásait és örömeit: Lakatos Tamás, Izsák város polgármestere és felesége, Tratter Melinda; Tetézi Lajos nyugdíjas újságíró, az Izsáki Hírek volt főszerkesztője és felesége, Tetézi Lajosné Erzsébet; valamint Damásdi Gábor, a Református Egyház Főgondnoka és felesége, Damásdi Gáborné Böbe.
A beszélgetés egy zenei betéttel indult, a Rocky című film ikonikus dallamával, amely a győzelem és a kitartás szimbóluma. Magyar Csanád ezzel arra utalt, hogy a házasság is egy hosszú és kihívásokkal teli út, amelyben a felek győztesek lehetnek, ha közösen dolgoznak kapcsolatukon. Nem véletlenül hozta ezt a zenét, hiszen testvére 4 évvel ezelőtt erre a zenére vonult az oltár elé.
Ötven éve tartó kötelék
Lajos és Erzsébet ötven éve osztoznak az élet örömeiben és kihívásaiban. Erzsébet elmondta, hogy sok év kellett, mire igazán összecsiszolódtak, de a legfontosabb tanulság az volt számára, hogy nem kell mindig harcolni az igazunkért. „Fontos, hogy a felek elfogadják egymást és tiszteljék a másik álláspontját, persze ehhez elengedhetetlen egy olyan társ, aki ezzel nem él vissza” – mondta.
Lajos hozzátette, hogy számukra a gyermekük érkezése erősítette meg a kapcsolatukat, hiszen az életük ezáltal vált teljessé. „A mi életünk sosem volt kiszámítható a munkám miatt – meséli Lajos. – Előfordult, hogy nappal, éjszaka, sőt ünnepnapokon is dolgoztam. De már így kezdtük a házasságunkat, és mivel számomra ez nem csupán munka, hanem hivatás, soha nem okozott köztünk feszültséget. Erzsi mindig mellettem állt, tudta, hogy ez az életem része, egyvalami azonban mindig biztos pont maradt: az, hogy Izsákon maradunk.”
Gyermekük érkezése nemcsak gazdagabbá tette az életüket, de még szorosabbá fűzte a kapcsolatukat is. A kihívások, feladatok, amelyeket szülőként kellett megoldaniuk, egy erős köteléket hozott létre köztük.
„Egy jó feleség ajándék, de egy jó férj is az. Mi egymás ajándékai vagyunk” – vallják egybehangzóan.
„Az, hogy ötven éve együtt vagyunk, elképzelhetetlen lenne őszinte beszélgetések nélkül. A jó házasság egyik alappillére a nyílt kommunikáció és a másik feltétlen elfogadása. Ha egy kapcsolatban nincs megfelelő párbeszéd, ha kimondatlan gondolatok és érzések halmozódnak fel, azok idővel feszültséget keltenek, amely meggyengítheti nemcsak a szeretetet és a házasságot, hanem akár önmagunkat is. A kommunikáció hiánya számos problémához vezethet, míg az egymásra figyelés és a megértés a legnehezebb időkben is összetart” – mondta el Lajos.
15 éve úgy működünk, mint egy fogaskerék
Lakatos Tamás számára a házasság nem egyetlen dátumhoz kötődik, hanem sokkal inkább a közös életük mérföldköveihez. „Nem a házasság dátumát tartom a legfontosabbnak, hiszen az csupán egy technikai időpont. Számomra két igazán jelentős dátum van: az egyik az, amikor 15 éve egy pár lettünk, a másik pedig az, amikor megszületett első gyermekünk” – mondta.
Bár mindkettőjük számára fontos volt a házasság intézménye, a legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor valódi családdá váltak első kislányuk érkezésével. „A munkám miatt Melinda vállal nagyobb részt a gyermeknevelésben, így ő szigorúbb, én pedig megengedőbb szülő lettem – na meg lányos apuka is, és köztudott, hogy az mindig szerelem, nekik nem lehet ellenállni. Az első kislányunk azért különleges számomra, mert ő olyan, mint Melinda, a második pedig mintha én lennék” – mesélte mosolyogva.
Tamás számára a házasságban nemcsak a szerelem, hanem a barátság is kulcsfontosságú. „Melinda nemcsak a feleségem, hanem a jó barátom is. Biztos vagyok benne, hogy sokszor jobban ismer engem, mint én saját magamat. Ez a képessége vagy inkább ez a tudása a legnehezebb időszakokon is átsegített minket.”
Melinda is úgy érzi, hogy kapcsolatuk fontos alapja az egymás kiegészítése. „Amikor összejöttünk, számomra az volt a legfontosabb, hogy harmóniában működjünk együtt, mint egy fogaskerék. Amit én nem tudok vagy ami bennem hiányzik, azt Tomi pótolja, és ez a mai napig így van. Ő sokkal higgadtabb nálam – ha látja, hogy valami nem tetszik, nem reagál azonnal, hanem hagyja, hogy lenyugodjak, és másnap beszéljük meg a dolgokat.”
Az anyasággal teljesedett ki. „Amikor megszületett az első kislányunk, számomra nem is volt kérdés: anyának születtem. Nem volt szükségem külső segítségre, mert egyszerűen jól éreztem magam az anya szerepben, természetesen az anyaság, nőiesség, feleség hármast, nekem is tanulnom kellett, hogy egyszerre tudjam jól hozni vagy megélni.” Még azt is hozzátették, hogy számukra a saját szerepek meghatározása és a kölcsönös tisztelet a legfontosabb.
Negyven év hitben, szeretetben és humorban
Gábor számára a család mindig is meghatározó példát jelentett. „Édesapám és édesanyám révén olyan környezetből származom, ahol a napi bibliaolvasás, az imádkozás és az Istenbe vetett hit mindennapi része volt az életünk. Már akkor tudtam, hogy a házasságunk, ha Isten által megkötött, sikeres lesz. Öt év udvarlás után, a szüleink és a mi imáink segítettek minket felkészülni a közös életre. Ha visszatekintek az elmúlt 40 évre, könnyebb és nehezebb időszakok váltották egymást, de az a közös ideológiai háttér, hogy hasonló neveltetési környezetből jöttünk, sokat segített. Három csodás lányunk és tíz unokánk van, és ez mindent elmond.”
Gábor az évek során megtanulta, hogy a nőket nem megérteni kell, hanem inkább szeretettel kell közelíteni hozzájuk: „Egy férfi és egy nő nagyon más, nagyon másképp működik, másképp látják a dolgokat, amikor a feleségem azt érezte, hogy keveset vagyok vele, akkor próbáltam kicsit többet velük lenni, de most, hogy a három lányunk kirepült, édes kettesben többet tudunk lenni, nem pótolja az elmúlt időt, de ez egy más minőségibb idő.” Gábor és Böbe mindig is úgy vélekedtek, hogy a gyermekeik nem a saját produktumaik, hanem az Úristen ajándékaként kapták őket arra, hogy a jövő nemzedéket neveljék fel és ez egy hatalmas a felelősséget rótt rájuk.
Böbe néni is hozzátette, hogy amikor gondolatkülönbség volt, akkor mindig időt adtak maguknak, hogy lecsendesedjenek. „Ha nem értettünk egyet valamiben, akkor mindig elvonultunk, imádkoztunk, és csak utána beszéltük meg. Mindig figyeltünk arra, hogy ha volt is véleménykülönbségünk a gyermekeink nevelésében, vagy bármi más dologban, azt soha ne előttük fejezzük ki, hanem négyszemközt, egymás között rendezzük. Az unokák már másak, nincs akkora felelősség, több szeretetet adhatunk nekik, és kevesebb fegyelmezést, de én nagyon szerencsés vagyok, mert Gábor rendkívül szeretetteljes a gyerekekkel, és a gyerekek is imádják őt. Amikor hazaér, és öt-hat-hét nyolc unoka is nálunk van, akkor mindenki hatalmas örömmel szalad elé, hogy »PAPA!«”
A házasság nem csupán egy hivatalos kötelék, hanem egy életre szóló szövetség, amelyben a felek támogatják, erősítik és kiegészítik egymást. Az együtt töltött évek során a szeretet, a kitartás és a közös értékek biztosítják a kapcsolat stabilitását, miközben a mindennapok kihívásai és örömei formálják a pár közös történetét.
Mindhárom házaspár példát mutatott ezen az úton, a beszélgetés során rendkívül értékes gondolatokat hallhattunk, zárásként pedig Damásdi Gábor olvasott fel egy megható verset, Kun Magdolna „Csak a lelkem értsd meg” című művét.
Magyar Csanád háláját fejezte ki mindegyikük iránt, majd megköszönte, hogy megosztották történeteiket, és egy kis szeretetvendégségre invitálta a hallgatóságot. Reméli, hogy a jövőben még több ilyen építő beszélgetésre lesz lehetőség Izsákon.
Fotógaléria:
