Az épület, amelyet a mai kiskőrösi ember leginkább zsinagógaként ismer, eredetileg egy bét hámidrásnak, vagyis tanháznak épült, ahol a zsidó közösség gyermek tagjai ismerkedtek vallásos tradícióikkal. 1915-ben építette az egykor létező kiskőrösi zsidó közösség, özv. Szalvetter Mórné adományából, Klein Jakab közreműködésével. A mai Petőfi Általános iskola belső udvara helyén állt 1950-ig a Nagytemplom, vagyis a zsinagóga, ezt a kisebb épületet pedig igen hamar Kistemplomként emlegette a helyi zsidóság. Leghíresebb főrabbijuk, Löblovics Bernát még jesivát (izraelita vallási iskola) is működtetett benne. Az 1980-as évek óta a város tulajdonában van, hangversenyeket és író-olvasó találkozókat is tartanak benne rendszeresen, továbbá a Hetednapi Adventista Gyülekezet is itt tartja istentiszteleteit.
Ám sajnos örök mementóként emlékeztet minket egy tragikus eseményre is. 1940 és 1945 között ugyanis, a magyarországi holokauszt során, a kiskőrösi zsidó közösség tagjainak nagy részét is deportálták, majd meggyilkolták Auschwitz-Birkenauban. A hazatérő kisszámú túlélő csoport zsinagógáját nem tudta birtokba venni, mivel azt teljesen kifosztották, maradandó károkat szenvedett. 1950-ben eladták a néphadseregnek lebontás terhe mellett, akik tégláit az akkor épülő laktanyakomplexumnál használták fel. Istentiszteleteiket és megemlékezéseiket 1945-től a Kistemplomban tartották, egészen a hatvanas évekig, ekkorra ugyanis jó részük elköltözött a fővárosba, mások Izraelbe. Az áldozatokról azonban így is minden évben megemlékeztek, azkaráik továbbra is itt zajlottak.
A hazatérés után a mártír névsor egyik összeállítója, Klein Félix behozatta a vasútállomás melletti zsidó temetőből az egyik építtetőnek, özv. Szalvetter Mórnénak a sírkövét, amelynek hátoldalára felvésték a ma is olvasható emléksorokat, majd évtizedeken át az utcai homlokzat középső ablakában kapott helyet, mígnem az állami kezelésbe vételt követően a tanács átépíttette az épület oldalába, kiegészítve a 422 áldozatra emlékező sorokkal.
Ez a felirat az utóbbi években az időjárás következtében megkopott, már-már alig lehetett kiolvasni, azonban egy nagylelkű felajánlás következtében a mai naptól betűi újra szépen láthatóak. Benyik Norbert és családjának adománya jóvoltából Rózsa Tibor kőfaragó mester újrafestette, majd fel is csiszolta a mártír emléktábla felületét, hogy az újra méltóképpen emlékeztesse az arra járókat a 20. század egyik legnagyobb magyar tragédiájának helyi történéseire.
Turán István
