Régen volt – Istennek hála –, amikor először futottam. Sokszor írtam róla, nem is untatnám vele az Olvasót, de mióta a Mindennapi történeteink rovat útnak indult, rengeteg inspirációt kaptam a cikkekhez futás közben. A hetem mottója így lett ez a két szó: EDZÉS KÉRDÉSE.
Éppen a Zápor-körön – a tározónál – futottam, amikor egy fiatalember lekörözött. Én fel voltam öltözve, mintha nem a globális felmelegedés korszakát élnénk, hanem Mani, Diego és Cyd mellett totyorognék a jégkorszakban.
Azt motyogva durcásan – Manfréd mammuttól lopva a szöveget –, hogy „nem vagyok kövér, csak dús a bundám, azért tűnök pufóknak”
Bezzeg a hat perc alatti ezreket futó férfi egy szál Budapest Maraton pólóban és rövidnadrágban suhant el mellettem.
Gondoltam is magamban: Nah, ő a Jégkorszak Olvadás részében statiszta!
Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy más emberek életére irigykedjek – nem is szokásom –, szeretem az életemet és hálás vagyok érte, de ennek a férfinek a tempóját irigyeltem. Aztán amikor az egyik körnél – előzés közben – összenéztünk, tettem egy megjegyzést arra, hogy mennyire profi, ő hátrafordulva mosolygott és ezt mondta:
EDZÉS KÉRDÉSE!
Ez az információ olyan volt számomra, mint Thor Mjölnírje. Ha eltalál, alaposan fejbelólint, de használni csak az tudja, aki méltó rá. Nekem pedig van egy Amerika kapitányos pólóm. Természetesen ettől még nem vagyok szuperhős, de pozitív asszociációs láncnak és motivációnak megfelel. Ugyanis ez a két szó: EDZÉS KÉRDÉSE, azt üzente nekem:
bárki képes lehet rá, mert nem adottság, hanem odaszánás kérdése.
A felismerés azonnal elvette az irigység jogalapját – ha volt egyáltalán –, és már nem ujjal mutogatott valakire, hanem utat mutatott valamerre. Óriási különbség.
A mai világban szerintem ez különösen fontos. Azt olvastam egy cikkben, a Képmás magazinban, hogy a „facebook a közösségi nárcizmus színpada”. Ez igaz. De fontosabb kérdés, hogy mit kezdünk vele.
Ha irigységet vagy indulatot szül bennünk mások kirakatba tett élete, akkor nem jó színdarabra ültünk be. Ha elgondolkodtat, motivál és utat mutat, akkor érdemes összeütnünk a tenyerünket, amikor legördül a függöny.
Ha kilépünk a színházból, indulhatunk a jó irányba is! Rajtunk múlik. EDZÉS KÉRDÉSE!
A képek forrása: port.hu és pixabay.com
