Amikor gyerekkoromban néhányszor megfordultam étteremben, a sültes tálakról mindig a rántott karfiol és a rántott gomba volt az, amit a leghamarabb leloptam. A desszert akkor került a receptrepertoáromba, mikor a napi ingázásom része volt a vonatozás és a metrózás. A váci vasútállomás mellett volt egy lipóti pékség. Az ott sült fahéjas-cukros túrófánk volt a kedvenc reggelim.
Persze ez óriási hiba volt, mind a kalória, mind az évek múltán kialakult inzulinrezisztencia szempontjából. De ez nem tartott vissza, hogy naponta megegyek kettőt. Nemrégiben találtam IR-barát receptet is. Sajnálatos módon nem jegyeztem fel, kitől származik, de nagyon finom.
RÁNTOTT KARFIOL
A héten készült zöldséglevesből maradt egy háromnegyed fej karfiol, ami bundáért kiáltott a hűtőben. Ezért közepes rózsákra szedtem, majd sós vízben feltettem főzni.
Eközben felvertem – először csak – két tojást, majd megfűszereztem sóval, borssal és fokhagymaporral. Korábban készítettem már úgy, hogy a fokhagymát szétnyomva adtam hozzá, most inkább spórolni akartam a CH-val.
A tojásos masszában megforgattam a főtt karfioldarabokat. Majd forró olajban megsütöttem. Néhányszor meg kell forgatni sülés közben. Papírtörlőre szedtem ki, hogy lecsorogjon róla a felesleges olaj.
A végén lemértem, hogy megtudjam, 100 g rántott karfiolban 10 gramm szénhidrát van. Savanyú káposztával és cukormentes majonézzel ettem.
TÚRÓFÁNK
Ma maradék eltakarítása céljából (is) főztem. Így a megmaradt 192 gramm szitán áttört túrót kevertem el először a két egész tojással, szódabikarbónával, édesítővel. Majd hozzámértem a teljes kiőrlésű és a finomlisztet is.
Alaposan átgyúrtam a tésztát. Ezt mostanában tényleg nagyon alaposan csinálom, mert sok múlik azon, hogy mennyire homogén szerkezetű a tészta. Bármilyen sütinél. Egy órányit pihentettem is. Nem tudom ez mennyire fontos, de így alakult.
Ezután icipici finomliszttel megszórtam, majd kicsit vékonyabbra nyújtottam, mint 1 cm. A legkisebb pogácsaszaggatómmal szaggattam ki.
Annyi olajat forrósítottam fel, hogy ne lepje el teljesen.
Hamar megsült az egyik oldala, ekkor megfordítottam. Eddigre már egészen csinos kis golyók lettek a lapos pogácsákból.
Az őrölt fahéjat és az eritritet összekevertem. Ebből lett a fánk “bundája”. Finom, de így utólag azt mondom, a tésztájába érdemes lett volna tenni egy kis tejfölt, hogy könnyebb legyen.
Cukormentes szatmári szilvalekvárral ettem. Szénhidrát szempontjából kicsit durva. Egy kis fánkban 4 gramm CH van. Szóval nem sokat ehetünk belőle egyszerre. De jól esik a változatosság, így nem bántam meg.
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezetben!
