Anyaság. Az anyával folytatott kommunikációnk vitán felül álló módon befolyásolja az életünket. Kezdetén őt esszük és isszuk szó szerint. Aztán beépítjük gesztusait, életszemléletét, rólunk alkotott véleményét a lelkünkbe. Ha szerencsénk van, általa a józan és bölcs önismeret, az élet iránti ősbizalom alapján tesszük meg első lépéseinket. Segítségével elhisszük, hogy szabad dühösnek lenni, kiabálni, elkeseredni, de újra és újra felállni. Ő tanít meg arra, hogy a szeretet áll mindenek felett. Tegyük a szívünkre a kezünket! Ez keveseknek adatik meg.
Az élet pedig csupa küzdelem.
Az óvodában elveszik a játékunkat, ritkán van kakaóscsiga, és a dajkanéni sem mindig kedves. Az iskolában begyűjtünk a feketepontokat – vagy az újhullámos, burkolt feketepontként működő – felhőket. Kimegyünk a vonalból, csak a pad alatt merjük használni az ujjunkat az összeadásnál.
Felsőben kinevetik a pulcsinkat, nem elég menő a cipőnk és a frizuránk sem jó. A tesónkat jobban szeretik. Mások jobban szerepelnek a versenyeken, a ballagáson nem hívnak ki, hogy könyvet kapjunk. Anya pedig azt hallja, hogy…
… anya, a Béla/Jolán elvette a játékom,
… utálom a tojáskrémes kenyeret,
… anya, csak azért kaptam feketepontot, mert a Habakuk…
… nekem miért nem lehet olyan cipőm/ruhám/táskám,
… anya, engem nem is hallgatsz meg, csak a húgom/öcsém…
… bezzeg az Ödönt megdicsérték az évzárón.
Ahogy növünk, keressük a határokat. Mi az, amit anya csinál meg helyettünk és nekünk. Mi az, amit már nem.
Egy veszedelmes érzelmi libikóka a nevelkedésünk.
Aztán, ha megadatik, hogy anyák legyünk, törhetjük a fejünket a válaszokon. Tudod, szívem…
…Béla vagy Jolán talán csak barátkozni akar (pedig ki tudja, simán lehet, hogy neveletlen)
… a tojáskrémet meg kell enni, mert egészséges (pedig titokban lenyúljuk a Kinder tojást tőle)
… semmi baj, legközelebb ügyesebb leszel (bárcsak nekünk is mondaná ezt valaki)
… nem a ruha teszi az embert (bár órákig tanakodunk, hogy öltözzünk fel egy állásinterjú/fontos meeting előtt)
… dehogyis, mindannyiótokra igyekszem figyelni, mert szeretlek titeket
… nem a könyv számít, így is büszke vagyok rád (pedig anyának is jól jönne, ha jobban megbecsülnék a munkahelyen)
És így tovább, és így tovább.
Egy veszedelmes érzelmi libikóka a nevelés és az ANYASÁG.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/timkraaijvanger
