Október 22-én este, a nemzeti ünnephez kapcsolódó városi megemlékezést követően, a hagyományokhoz híven átadták a Soltvadkert Városért díjakat. Az elismerés azoknak jár, akik munkájukkal, hivatásukkal, példamutató életükkel sokat tettek a város közösségéért. Idén is olyan személyek részesültek kitüntetésben, akik emberi és szakmai életútjukkal méltán vívták ki a soltvadkertiek megbecsülését és szeretetét.
A hódmezővásárhelyi családból származó, szegedi születésű Szabadi Mónika ízig vérig soltvadkerti. Ide köti családja, hivatása, a közösségek iránti elköteleződése.
Az általános iskola elvégzése után, a Szegedi Tömörkény István Művészeti Középiskola kerámia szakán érettségizett 1984-ben, majd felvételizett az Iparművészeti Egyetemre, ahová álmai ellenére nem vették fel. Munkába állt, az OTP bank soltvadkerti fiókjánál dolgozott néhány hónapot, majd rátalált egy állás hirdetésre és felvételt nyert a Soltvadkerti Óvodák és Bölcsődébe. Később ezen a pályán szerzett diplomát és megtalálta önmagát az óvónői szolgálatban.
Cseppet sem bánja, hogy nem keramikusként végzett, hivatás és szerelem lett számára a választott szakma. Óvodapedagógusi munkáját nagyszerűen egészít ki a kerámia, ami így a hobbija lett, és ami által egy varázslatos mesevilág veszi körül. A gyerekekkel való foglalkozás, a gyerekek szeretete, a kicsik mesebeli világa, lelkük finomsága, a gyermeki báj is formálta azt a kivételes és egyedi stílust, mely Mónika kerámia alkotásaira jellemző. Bohócok, manók, angyalok, aprólékosan kidolgozott, megmunkált részletekkel teszik egyedülállóvá és elragadóvá a kezei alatt, vagy az irányításával készült tárgyakat. A vadkerti iskolában, Krebsné Tuska Zsuzsa keramikusnál kezdődött az agyaghoz fűződő kapcsolata, itt kezdte a „sárjátékot”, ami életre szóló szenvedélyévé vált. Az óvoda vezetői elismerték tehetségét és beépítették a tanmenetbe a kerámiafoglalkozásokat úgy az Arany János úti, mind a Bocskai utcai tagintézményben.
Az agyag gyúrása a nehezen kezelhető gyerekeket is leköti, a sikerélmény pedig hatalmas önbizalmat ad a számukra. Szeretettel vesz részt nyári táborokhoz kapcsolódóan, egy-egy kerámiafoglalkozást vállalva, a helyi szervezésű gyermektáborok programeleminek színesítése érdekében.
Otthonát csodaszép alkotásai díszítik, udvarába lépve vendégeit egy mesevilág fogadja. A zene is közel áll hozzá, óvodai ünnepségeken, csoportfoglalkozásokon is gyakran előkerül gitárja, örömmel énekel és zenél együtt a gyerekekkel. Munkássága 2015-ben bekerült a kulturális örökség kategóriában, a Soltvadkerti Helyi Értéktárba is. Elhivatott tagja a Máltai Szeretetszolgálat Soltvadkerti csoportjának. Szabadidejében szeret tornázni, kertészkedni, színházba, koncertre járni.
Szakmája és hobbija együtt építette fel az életét, melyben megtalálta önmagát és boldogságát. Ehhez a harmóniához társul a nagy család példaértékű egysége, amiben óriási szerepe van Mamácinak, azaz édesanyjának, aki szíve és lelke a családnak és aki nagyszerű emberekké formálta a Szecskó lányokat és az egy szem fiút. Móni mindennapjainak meghatározó boldogságforrása két gyermekének és kisunokájának végtelen szeretete. Legyen áldás további életén, alkotói munkásságán, melynek ismét tanúi lehetünk november 7-én, amikor is „Összefonódva” című, testvérével, Anitával közös kiállításukon gyönyörködhetünk a testvérpár alkotásaiban.
Forrás: Soltvadkert Város Önkormányzata
Kép: Beniczki Dávid
