Mindennapi történeteink

A leggyakoribb közhely a 21. század gyerekekkel kapcsolatban, hogy a kütyük bűvöletében élnek. Nem másznak fára és nem szeretnek mozogni. Összességében véve nem elég életrevalóak. A fejlesztő órán bőven vannak tapasztalataim a témában. A gyerekek...

A kertünkbe érkezett a tavasz. Pedig hajnalban még fagyott. Az egyre zöldebb fűszálakon fehéren dermedt a harmat. Összeszorult a szívem, hogy korán érkezett. Aggódtam a legbátrabb őszibarackvirágokért. A földben csírázásra váró magokért. A nyárért,...

Elmesélem, hol találkoztam az őrangyalok egy nekem szánt különítményével. Kilencvennel poroszkáltam az országúton. Az ablaktörlő unottan söpörte a jeges eső cseppjeit, közel s távol egy lélek se. Ütemes, tompa dobogásra lettem figyelmes. Aztán meghallottam...

„Azért, mert túl szigorú vagy velem!” – ez a mondat hangzott el a csepp diák szájából, amikor megkérdeztem, miért görbül sírásra a szája. Sokan ültek a csoportszobában körülöttünk, megoszlottak a vélemények a megítélésemet illetően. Belenéztem...

A nagyszüleim már előrementek. Az ő házukban jártam a minap. A falak hűvösében egyszerre voltam felnőtt és kisgyerek. A virágos tapétán fényképnek tetsző esküvői festmények. A Gecsemáné-kertben gyötrődő Jézus. A sarkokban riadt pókok hajszálvékony...

Az olvasók biztosan ismerik a közösségi fórumokon keringő címbéli listát. Nem volt fenékig tejfel. Mégis megtelik melegséggel a szívem, ha emlékezem. 1980 előtt születtem. Jártam még délután iskolába. Volt pilótasapkám és csősálam. Ettem télifagyit...

Egyszer láttam egy mémet Matthew Perryvel kapcsolatban. „Ő volt a legmenőbb fickó a Jóbarátokban, mert Julia Roberts és egy Gilmore-lány is megvolt neki.” Chandler a kedvenc karakterem a sorozatban. Nem volt kérdés, hogy elolvasom...

A rekortán momentán elég viharos téma. A közelgő járólapozás kapcsán dúl a vihar. Az internet népétől megszokott módon ugranak egymásnak az emberek. Szidják egymást, a helyet, a nem eléggé megfontolt megvalósítást. Mindent, ami él...

Amikor pénteken végetért a munkaidőm, kinéztem a fejlesztő terem ablakán. Valami furcsa, eső és hó keverékének tűnő trutyi hullott az égből. A morgolódás melegágya. Az ólmos szürkeségben lehajtott fejjel baktattak a gyerekek. Javukra legyen...

Tele vagyok feszültséggel. A fáradtság egyesével rágja a sejtjeimet. Valaki beszólt, leszólt, beleszólt. Választhatok, hogy magammal cipelem a hangjait, vagy valami jobbra, értékesebb életérzésre emelem a szemem. Nem mindig van erőm választani. Néha ülök...