„Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha
fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten.” (Eckhart
Tolle)
Nemcsak az ünnepi körforgás okozta hangulatom, hanem saját ars poeticám is benne rejlik Echart Tolle szavaiban, így nem is jellemezhetném jobban a bennünket ilyenkor körülvevő energiákat.
Az ünnepek közeledtével sosem arra törekszem, hogy körüllengjen valami időszakos és
múlandó szeretetszerű érzés – hiszen valljuk be, a karácsonyi hangulat manapság szinte divattá vált -, hanem ilyenkor próbálom kifejezni azt a környezetem és szeretteim felé, amit egyébként is érzek irántuk az év minden napján.
Persze ez az érzés a sok villódzó karácsonyi fény és klasszikus „christmas song” miatt méginkább felszínre kerül. Az idei karácsony azonban mégis valahogy teljesen más, hiszen idén egy kislánnyal a pocakomban élem, éljük meg ezt az időszakot. Sokat beszélgetünk a férjemmel, hogy vajon jövőre hova kell a díszeket tennünk a fa aljáról, hogy azokat ne érje el; vajon fog már totyogni, gagyogyni és kellő mennyiségű borsot törni az orrunk alá, ahogyan azt Ő is tette a szülei számára?! – Az utóbbiban egyébként már most biztos vagyok.
Sosem tudtam elképzelni, amikor a várandós barátnőim mesélték, milyen csodálatos és felemelő érzésekkel jár kismamának lenni, azonban azt mondhatom, végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy a karácsonyi időszakot megélhetem kismamaként. Az áldott állapotommal járó érzelmi túlfűtöttségem miatt már december 14-én feldíszítettük a fenyőfát.
Családi szokásaink között sosem az ajándékozás került előtérbe, hanem mindig arra fókuszáltunk, hogy békében, finom ételek mellett ünnepelhessünk szűk családi körünkben. Kicsi korom óta ez élvezett nálunk elsőbbséget a karácsony megélése során, így több emléket tudnék felsorolni a készülődés emlékképeiből, mint azon ajándékok listájáról, amiket karácsonyra kaptam.
Végtelenül hálás is vagyok a szüleimnek, hogy ezt a példát állították fel elénk, mégha volt, hogy egyéb okok miatt nem került, csak egy-egy apró ajándék a fa alá. A minket körülvevő folytonos összetartás miatt sosem hiányoltam az eltúlzó, határokat be nem tartó ajándékozást – noha azért be kell valljam, gyerek fejjel talán egy kicsit nehezebben éltem meg.
Felnőttként már a mi kis saját családunkban sem az ajándékok tömkelege fog szerepet kapni, hanem a gondolat, hogy hamarosan szülők leszünk.
Abban is biztos vagyok, hogy az egyelőre pocakomban lévő kislányom – tulajdonképpen már oszlopos tagként – karácsony minden napján szót kap majd. Szeretném, ha számára
is a karácsony a békéről és a családi összetartásról szólna, amit kislányként magam is láttam, hiszen erőteljesebb kötelék, mint a család kevesebb létezik. Ja de, bocsánat, a halászlé, a mákos guba és a bejglik illata is képes hasonlóan erős köteléket kialakítani.
És, hogy a karácsonyi „faláshoz” hogyan viszonyulok? Megengedem, ami jól esik, hiszen nem ezen a három napon múlik az év többi napjára szóló kinézetem és súlyom, nem mellesleg nálam most úgyis gyorsan változik a számtan, és kismamaként a sportot továbbra is fontos részének tartom az életemnek.
Áldott Ünnepeket kívánva minden kedves Olvasónak és Családjának!
dr. Kósa Ágnes
