Jó ég, kisfiam, azt akarják, hogy súlyemelő legyél mielőtt elballagsz? – kérdezte hangosan felnyögve Kovácsné Szabó Éva, miközben az étkezőasztalnál hagyott félmázsás hátizsákot emelte fel. – Péter! Hányszor mondtam már, hogy ne hagyd az iskolatáskát az étkezőben!

-Hirdetés-

Odafentről semmi válasz nem érkezett.

Peti! – emelte fel a hangját.

Mi van? – bukkant elő a szobájából a kamasz fiatalember.

Nem mi van, hanem tessék! – folytatta Éva. – Azt mondtam, ne hagyd itt a táskád máskor!

Peti visszatette a fülébe a fülest és lajhárt idéző sebességgel „vágtatott le” a lépcsőn.

Jól van, na, bocsi! Miért kell mindjárt kiabálni?

Éva újra kivette Peti füléből az egyik fülhallgatót.

Ezért. Ha nem kiabálok, esélyem sincs. Szólj Sárának, légyszíves! Tíz perc múlva vacsorázunk!

Peti bólintott és sarkon fordult. Éva utánanézett. Egy pillanatra újra látta őt kétévesen, ahogy pelenkában, zokni nélküli lábával az egyik, zoknis lábával a másik lépcsőn, kezében a nyállal felpuhított babakeksszel mondja:

Ededül felmedek! Ededül!

Emlékeiből Panni hívta vissza, aki mindkét kezével átölelte anyukája lábszárát:

Anya, kérek kakaót!

Éva leguggolt, hogy egy magasságba kerüljön csillogó szemű kislányával, aki jelen pillanatban komoly hasonlóságot mutatott a Csizmás kandúrral a Shrekből. Sok anyával együtt utálta a grafikust, aki egy generációnyi gyereket tanított meg ilyen kerek szemekkel könyörögni.

Szívem, este nem iszunk kakaót! Nem fogsz tudni aludni!

De Lilinek megengedi az anyukája!

Ekkor Sára, a maga nyolc évnyi élettapasztalatával odalépett Éva mellé és kishúga vállára tette a kezét.

Jobb, ha megszokod Panni! Az anyukákat nem izgatja, hogy mások anyukája, mit csinál! Na gyere, rendezzük el a sültkrumplikat a tányérodon úgy, mintha Gömbi háza lenne!

Gömbi háza! – kiabálta lelkesen Panni és szélsebesen felmászott a székére.

Éva mosolyogva bólintott Sárára, hogy megköszönje az ügyes terelést. Néhány perc múlva Ádám bejött a fűnyírásból és mindannyian leültek vacsorázni.

Meséljetek! Mi volt ma a suliban? – kezdte Éva, miután mindenkinek megtelt a tányérja.

Ú, anyu! Annyira cuki maszkja van Julcsinak! – kezdte lelkesen Sára. – Képzeld piros szívecskék vannak rajta!

Überciki! Szívecskék! –  nevette ki Peti a húgát. –  Gáboré Stranger Things-es! Na az menő!

És hogy bírtátok a maszkot? Nem volt rossz benne lenni?

De – szögezte le Peti.

Az a szerencse, hogy minden szünetben ki lehet menni és ott nem kell! – tette hozzá Sára. – De mindenki arról beszél, lehet, hogy újra bezárják a sulit! Azt nagyon utálnám!

Az én időmben nem utáltuk volna, ha bezárják! – vetette közbe Ádám, aztán visszavonta meggondolatlan kijelentését. – Bár most én sem szeretném. Nem tudom, hogy oldanánk meg.

Nálunk is erről beszél mindenki – folytatta Éva. – Bárhová megyek, mindenhol a korona a téma.

Én is akalyok koronát! – nyafogta Panni. Ezen azért jót lehetett nevetni.

Dehogy akarsz! – borzolta össze a kishúga haját Peti. – Ez nem olyan korona, amit a hercegnők hordanak!

De helycegnő vagyok! – ütött az asztalra Panni.

Oké, oké, helycegnő vagy! Itt a koronád! – tette a fejére a műanyag poharat Peti. – Amúgy annyira idegesítőek voltak a tanárok! Mindenki azt próbálgatta, hogy mire emlékszünk a digitális tanítás anyagából!

Jaj, nálunk is! – toldotta meg Sári. – Úgy félek! Matekből meg magyarból is írunk felmérőt! Én nem emlékszem már semmire!

Ne aggódj, majd átnézzük a leckéket!

Remélem anya, te nem voltál annyira gáz, hogy első héten leckét adtál az osztályodnak! – piszkálgatta a répát Peti a villájával. – Mert nekünk már vagy két oldalnyi angol szót be kell magolnunk! Ezek a tanárok elfelejtették, milyen volt gyereknek lenni. Mondhatom GG!

Mi a csuda az a GG?  – húzta össze a szemöldökét Ádám.

Apa, ne legyél már ennyire retro! – háborodott fel Peti. – A GG azt jelenti, hogy Good game! A Youtuberek mondják.

Ádám mosolyogva bólogatott.

Értem. Mindig tanulok.

Anya! Én már jóllaktam, felmehetek játszani? – kérdezte Sári, miközben a száját törölgette.

Megvárjuk, míg mindenki megeszi, utána mehetsz!

Én is kész vagyok! – csatlakozott Peti villámgyorsan felpattanva.

Kész! – mutatta fel az üres tányért Panni.

Én is jóllaktam – zárta a kört apa mosolyogva. – De van egy fontos bejelentenivalóm!

Peti és Sári nagyot sóhajtva ereszkedett vissza a székére.

Halljuk! – mondták szinte egyszerre.

Ádám nagy levegőt vett:

Én csak azt szeretném mondani, szívem – fordult a feleségéhez –, hogy ez a vacsora egyszerűen GG volt!

Éva hangosan felnevetett, Sári a fejét fogta, Peti csak ennyit mondott:

Jézusom, apa! Ez nagyon gáz volt!

Most akkor a GG-vel menő vagy gáz vagyok? – nevetett a fiára Ádám. De Peti addigra már a lépcső tetején járt.

Éva válaszolt helyette és megcsókolta a férjét, mielőtt elkezdte leszedni az asztalt:

Menő vagy, drágám! A menőség koronázatlan királya!

Nah, addig jó nekünk, míg KORONÁzatlan!

Éva fáradtan, de boldogan látott neki a mosogatásnak. Egyetértett a tévében beszélő sportriporterrel:

Az eredmény 1:0.

“Náluk a családban is 1:0 – gondolta. – A beszélgetés, a nevetés és a békés esték javára a világban zajló események ellen.”

– Kutyifa Anikó –

Képek forrása: pixabay.com, 24.hu, koloknet.hu